Az ülést követően megtartott sajtótájékoztatón Pásztor István sikeresnek nevezte a tanács munkáját, s megelégedettségének adott hangot amiatt, hogy a belügyi tárcavezető ezúttal is jelen volt, s hogy a munkában immár részt vett az igazságügy-miniszter is, hisz, mint mondta, a bűnözést és a közbiztonságot illető kérdések nem egyedül a rendőrség hatáskörét, hanem a törvényalkotás, az eljárások levezetése terén az igazságügy hatáskörét is érintik.
– Elégedettek lehetünk a nemzeti közösségek közötti viszonyokkal, hiszen csökkent az incidensek száma. Ez a tény lehetővé tette számunkra azt, hogy egyéb témákat is megvitassunk, így kitértünk a kis értékű lopások kérdésére is, arra, hogy a jelenlegi törvényes rendelkezés nem megfelelően kezeli ezeket a visszaéléseket. Abban egyeztünk meg, hogy mindenképp javítani kell a büntetőtörvénykönyv azon rendelkezésén, mely a szankcionálható lopások minimális értékét határozza meg – számolt be a képviselőház elnöke.
Ivica Dačić a belügyminisztérium és a vajdasági parlament eddigi sikeres együttműködésére emlékeztetett, mely, mint mondta, számos esetben tudott javítani a helyzeten akkor, amikor korábban a tartomány egyes pontjain sorozatos incidensek történtek. Amellett foglalt állást, hogy a nemzeti közösségek tagjainak a jelenleginél nagyobb mértékben kellene jelen lenniük a rendőrségben, s arra szólította fel e közösségek tagjait, hogy minél nagyobb számban jelentkezzenek.
Dačić kiemelte, hogy szerinte láthatóbbá kell tenni a rendőri jelenlétet, hogy ne jöjjenek létre olyan törvényellenes, anarchikus önszerveződések, mint amilyenekre a múltban már volt példa. A jó együttműködés terén kialakult gyakorlat folytatása mellett szállt síkra, s azt mondta, el kell tekinteni attól, hogy eltérőek a hatalmi koalíciók a tartomány és a köztársaság szintjén.
– El kell kerülni az esetleges problémák túlpolitizálását. A köztársaságnak tisztelnie kell a vajdasági autonómiát, mert az Szerbián belül, és nem Szerbia ellen létezik – fogalmazott a kormányfő.
– Az intézményes kérdéseket az intézmények szintjén, s nem politikai síkon kívánjuk kezelni. Ezzel a céllal szeretnénk megkezdeni a párbeszédet az alkotmánybíróság döntésével kapcsolatban is – nyilatkozta Selaković.
„HORVÁTORSZÁGOT MENTETTÉK FEL”
Újságírói kérdésekre válaszolva Ivica Dačić miniszterelnök egyéb politikai témákra is kitért. A hágai törvényszék horvát tábornokok felmentését illető döntése, mint mondta, nem lepte meg túlságosan, mert az eddigiek során is egyértelmű volt, hogy Hága kettős mércét alkalmaz.
– Az elsőfokú ítélet még 24 év fogságról, a következő már felmentésről szólt. Mindeközben nem volt újabb eljárás, s újabb bizonyítékok sem láttak napvilágot. Hát mi ez, ha nem politikai döntés? – tette fel a kérdést.
Úgy értékelte, hogy Mladen Markač és Ante Gotovina szabadlábra helyezése nem kettejük felmentését, hanem Horvátország felmentését jelenti, annak ellenére, hogy a Vihar (Oluja) akcióban kétszázezer embert kényszerítettek arra, hogy elhagyja szülőföldjét, néhány ezret pedig meg is öltek. Mindezért, hangsúlyozta, senki sem felel.
– Számunkra az lett volna nagyon fontos, hogy felelősségre vonjanak valakit. A szerb áldozatokért azonban egyetlen nap büntetést sem róttak ki. Persze most nem az a megoldás, hogy tömeges hisztériába essünk, vagy az elszigetelődést válasszuk. Szembe kell néznünk a realitásokkal, s tudnunk kell, hogy csakis egy elfogadott, megbecsült, erős állam tud javítani saját helyzetén. Nem az a megoldás, hogy sajnálkozzunk a bennünket ért igazságtalanságokon, mint Calimero a rajzfilmben. Ha Szerbia erős állam lenne, nem születhetett volna meg egy ilyen ítélet.
Úgy fogalmazott, hogy nem Szerbia számára, hanem a nemzetközi közösség szempontjából számít szégyenteljesnek a hágai törvényszék döntése.
– Hága most a kilencvenes évekbe vetette vissza a Balkánt. Komoly veszélybe került a regionális megbékélés folyamata, teljesen megalázták az elesett áldozatokat. Sok mindent tudnék még mondani, de az állam érdekei miatt inkább megválogatom a szavaimat – közölte Dačić.
FAZEKAK ÉS SÍPOK
A kormányfő szerint Szerbiának a történtek ellenére rendeznie kell a kapcsolatait Horvátországgal, s újságírói kérdésre felelve úgy értékelte, hogy a jelen pillanatban a két ország között szinte semmilyen kapcsolatok sincsenek, mert a horvát fél kerüli a szerb tisztségviselőkkel való találkozást.
– Nem úgy kell ezt a helyzetet elképzelni, hogy Szerbia most Horvátország vagy Európa ellen harcol. Tudják, mi mindannyian a Nagy Testvér házában élünk – állapította meg a kormányfő.
Furcsának nevezte a Szerbiában kialakult helyzetet is.
– Nem én váltottam le Miloševićet fazekakkal kolompolva és sípokat fújva 2000-ben. Az sem én voltam, aki Miloševićet kiadta Hágának, azzal a meggyőződéssel, hogy mindenért, ami a háborúk idején történt, őt illeti a felelősség. Az a többség tette meg mindezt, amelyik rossznak tartotta a miloševići politikát, és európai közeledést akart. Tény, hogy a kolompolók és sípolók többsége ma az integráció legnagyobb ellenségének számít. De politizálni ésszel kell, s arról is számot kell vezetni, mi lesz két hónap múlva, amikor elcsitulnak az indulatos megjegyzések.
A hágai törvényszékkel való „technikai együttműködés” jelentését a miniszterelnök a következőképp pontosította:
– Ha a vádlott ügyvédje kér bizonyos dokumentumokat az államtól, az rendben van. Ha a törvényszék kér papírokat: fontolóra vesszük, eleget teszünk-e a kérésnek.
A Belgrád és Prishtina közötti párbeszéddel kapcsolatban elmondta, hogy decemberben lesz egy újabb találkozója Catherine Ashtonnal, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével és Hashim Thaçi koszovói kormányfővel. A találkozó ismét formális jellegű lesz, amihez, mint mondta, nincs szükség platformra és stratégiákra, mert mindenki tudja, melyek az államérdekek.
