A hagyományokhoz híven Palicson a kora délutáni órákban kezdődött a vigasság. Az ünnepségre ismét nagy számban érkeztek kézművesek, akik ízléses pultokon kínálták szemet gyönyörködtertő portékáikat. A gasztronómiai élményekre vágyók szintén nem maradtak hoppon, a tóparti sétányon, illetve annak környékén gazdag kínálat fogadta a vendégeket.
Míg Palicson egyre nagyobb tömeg hömpölygött, addig Szabadkán késő délután a Szent Teréz Székesegyházban a harangok hangja hívta a lelki táplálékra vágyókat a hűvös falak közé. Pénzes János szabadkai római katolikus megyéspüspök a hit erejét, építő jellegét, a benne rejlő örök igazságot hangsúlyozta prédikációja során.
Este fél hatkor Palicson a Vigadó előtt felállított színpadon felcsendült a zene és megkezdődött az ünnepség. A vendégeket az üllési Fonó Néptáncegyüttes felnőtt- és gyermektánccsoportja, valamint a szabadkai Fúvószenekar szórakoztatta.
A folytatásban az egybegyűltek közösen elénekelték a Himnuszt, majd ezt követően Dolinszky Árpád szuperintendens, Miocs József atya, a szabadkai Paulinum rektora és Orosz Attila református lelkipásztor megszentelték az új kenyeret.
Történelmi egyházaink képviselőit követően a Kaszás Éva zenetanárnő által immár ötödik alkalommal megszervezett zentai Vajdasági Ifjúsági Kamarazenekar zenei tábor résztvevői léptek színpadra. A kimelkedő tehetségű középiskolások Zima Csaba karmester vezényelésében adtak elő ismert darabokat.
TETTEINK HATÁROZZÁK MEG JÖVŐNKET
– A világot a munkába belefeledkező ember viszi előre. Ha végigtekintünk ezer esztendős történelmünkön, azt látjuk, csak akkor ment előre életünk, akkor emelkedett a nemzet sorsa, ha a valódi értékek kerültek előtérbe. A magyarság jövőjét nem a múltja dönti el, hanem az, hogy itt és most mit teszünk meg önmagunkért, illetve egymásért. Az dönti el jövőnket, hogy mit teszünk azokért, akikkel együtt élünk otthonunkban, akik velünk egy utcában laknak és azokért, akik velünk egy nyelvet beszélnek. Az dönti el jövőnket, hogy mit teszünk nemzetünkért és mit teszünk a szomszédos nemzetekkel közösen. Azt kívánom mindannyiunknak, hogy legyen közös életünk – fogalmazott dr. Hende Csaba.
NEMZETI ÉRTÉKRENDÜNK PILLÉREI
„Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott”- ez a Boldogasszony anyánk című nemzeti imádságból származó idézet volt a VMSZ idei rendezvényének mottója, vezérvonala.
– Az idézet számunkra ékes bizonyítéka annak, milyen ereje volt a Szent István-i műnek, valamint a személyéhez, nemzetmentő és -megtartó teljesítményéhez fűződő, évszázadokat átívelő megkérdőjelezhetetlen viszonyunknak, hallhattuk Pásztor Istvántól, a VMSZ elnökétől, aki a folytatásban a következőképpen fogalmazott:
Pásztor István a továbbiakban a Szent István-i örökség nemzetépítő, megmaradásunkat segítő erejéről beszélt. Szent István nemzeti értékrendünk pilléreit rakta le és hagyta ránk, szögezte le a VMSZ elnöke, majd feltette a kérdést, hogy mik is ezek az értékrendbeli pillérek.
– A kereszténység nélkül nemzetként ma nem léteznénk. Megkockáztatom és kimondom, a nemzetfölöttiséggel, a multikulturalizmussal erre a pillérre mérik – puszta létünket veszélyeztetve – a legnagyobb csapást. A multikulturalizmus azt mondja: add fel magad, sajátosságaid, olvadj fel és így válj az egész részévé. Szent István arra tanít intelmeiben: befogadónak kell lennünk, de magunkat nem szabad feladnunk. Ezer évvel ezelőtt Szent István nem tudhatta, hogy a történelem úgy alakul, hogy mi nemzetként nem egy országban élünk majd. Azt azonban tudta, hogyan maradhat meg a nemzet a keresztényi viselkedéshez ragaszkodva. Örökérvényűségét, gondolkodásának színvonalát pedig ennek továbbvitele mutatja: az egynyelvű, egyszokású ország esendő és gyönge. A különbözéségből fakadó sokszínűséget tartja értéknek, az önmegtartást és vele együtt a mások különbözőségének elfogadását. Az örökség része az alkalmazkodókészség, az alkalmazkodás kényszere. A politika kötelezettsége, hogy az idő szavára figyelve a tervezett és megtett lépéseknek az aktuális kérdésekre való pontos válaszként kell megjelenniük. De a modernség, az alkalmazkodás nem jelentett akkor sem, és nem jelenthet ma sem önfeladást, klisészerű viselkedést. A közösségi, nemzeti érdeket csak önkörben, egymással párbeszédre törekedve magyarul, magyarok fogalmazhatják meg. Akik ebbe a folyamatba nem magyarokat emelnek be, többségi közegben, pártban tesznek, vagy tesznek úgy, mintha tennének, felvizezik, szétverik, gyökerében gyöngítik a közösséget, a nemzetet. Ennek az állításnak semmi köze nincs a kizárólagossághoz, a bezárkózáshoz, a gettósodáshoz. A partnerkapcsolat építése csakis úgy képzelhető el, ha ezeket a dolgokat figyelembe véve, önmagunk megtartását elsődleges szempontként megélve találunk másokkal közös nevezőket – hangoztatta Pásztor István.
A bulizni, táncolni vágyóknak végezetül a szegedi Molnár Dixieland Band zenekar szolgáltatta a talpalávalót.
