Magyarkanizsán folytatódott és zárult a hét végén a vajdasági Szent István-napi ünnepségsorozat. Hogy már nem augusztus 20-án, hanem 28-án, senkinek a kedvét ne szegje, mert a Szent István-i értékek annyira örök érvényűek, hogy nem az a fontos, hogy melyik napon ünnepeljük emlékét, hanem hogy milyen mélységben tesszük azt – mondta tegnap ünnepi köszöntőjében Nyilas Mihály magyarkanizsai polgármester.
– Ünnepünk alkalom arra, hogy megemlékezzünk első királyunk érdemeiről, maradandó alkotásairól, az örökségről, amelyet ezer esztendő után is érvényesnek érzünk. Szent István tetteinek köszönhető, hogy mi, magyarok beléptünk az európai keresztény nemzetek sorába, hogy közösségünk, államunk és a kormányzás erkölcsi alapokon nyugszik. A szervezők és az előadók mindent megtesznek azért, hogy itt és most önfeledten ünnepeljünk, köszönet ezért nekik. De nekünk is tennünk kell valamit, ki kell nyitni szívünket Szent István felé. És ahogyan azt Intelmeiben meghatározta, ki kell nyitni szívünket nemzettársaink felé és a velünk együtt élő nemzetek felé. Mi, magyarok itt, a Vajdaságban és Magyarkanizsán ma nemcsak önfeledten, hanem bátran is ünnepelhetünk. Köszönhetjük ezt egyrészt kitartó és bölcs politizálásunknak, másrészt pedig a hathatós anyaországi odafigyelésnek és támogatásnak. Elegendő itt csak a Magyar Nemzeti Tanácsot és a magyar állampolgárságot megemlítenem. Bátran és önfeledten ünnepelhetünk, hiszen visszaszereztük és megerősítettük a majdnem elveszített magyarságunkat. Van tartásunk, van büszkeségünk és van kishitűség nélküli hitünk. Teljesen és maradéktalanul, úgy, ahogyan azt Szent István öröksége tanítja nekünk – mondta alkalmi beszédében Nyilas Mihály.
Nikowitz Oszkár, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövete köszöntő beszédében kijelentette: a Szent István-napi rendezvénysorozat számára is a nemzet megmaradásának, egységének a szimbóluma. A Szent István-i örökség immár nem Mária országának a megmaradásáról szól, hanem a nemzet együvé tartozásáról és megmaradásáról. Amikor a kenyérért imádkozunk, csak annyit mondunk, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma – azért, mert holnap újra fogunk imádkozni. A magyar ember ezt a kettős szimbolikát, a kenyér és a nemzet egységének szimbolikáját akkor egyesíti, amikor a megszegendő kenyérre keresztet rajzol, és magyarul mond egy fohászt, mondta Nikowitz Oszkár, aki szerint a rendezvény részvevői jelenlétükkel demonstrálják azt az összetartozást, amit Magyarországon immár törvény mond ki.
Ünnepi köszöntőjében Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke elmondta, hogy talán soha ennyi helyen, soha ennyire tömegesen és soha ennyire emelkedetten és bizakodóan nem ünnepeltük Szent István ünnepét. Nem azért, mert a mindennapi életünk könnyebb lett, mert a holnapba vetett hitünk vonatkozásában valami fontos dolog történt, hanem mert magunkra és egymásra találtunk, mert az elmúlt egy-másfél évben olyan események történtek, amelyek ezt a fajta tartást alapozzák meg. Számára az idei Szent István-nap még valamiről emlékezetes fog maradni, jelentette ki Pásztor István, és szerb nyelven mondta el, mekkora jelentősége van annak, hogy Apatinban köztéri szobrot emeltek Szent István királynak.
– Augusztus 20. kettős ünnep, az új kenyérrel kapcsolatos reményeinket is megfogalmazzuk. A kenyér mindennek a szimbóluma, az erőfeszítésnek, a kitartásnak, a jövőbe vetett hitnek – ennek a szimbólumnak a jegyében kívánom, hogy erőt, lendületet adjon mindannyiuknak – mondta köszöntőjében Pásztor István.
Nyilas Mihály, Nikowitz Oszkár és Pásztor István együtt szegték meg az idei búzából sütött, mindkét templomban megáldott és megszentelt kenyeret.
