– Mivel jóslással nem foglalkozom, nem tudom megmondani. Nem véletlenül került sor halasztásra hétfőn Belgrádban, hiszen a VMSZ képviselői nem adták meg a szavazáshoz szükséges képviselői létszámot. Azért tettünk így, mert úgy gondoljuk, hogy a közvagyonról szóló törvény keretében a vajdasági vagyon, s ezen is a vasút kérdése nyitott. Ameddig ezeknek a kérdéseknek a lezárása nem történik meg, nagy hiba lett volna bebetonozni a vasútról szóló törvényen keresztül a megoldásokat, hiszen akkor olyan helyzet jött volna létre, amelyben a közvagyonról szóló törvény vitája a centralista beállítottságú emberek számára megoldotta volna a vasút kérdését. Azt kérdezték volna, hogy mit akarunk a vasúttal, hiszen most fogadták el a vasútról szóló törvény, és mivel az nem teszi lehetővé a változásokat, ettől kezdve nincs miről beszélnünk. Ezt a helyzetet igyekeztünk elkerülni, sajnálatos módon azonban egyedül maradtunk ebben a történetben is, de nem volt más választásunk. Mint tartományi gazdasági titkár én javasoltam a tartományi kormánynak – amelyik elfogadta –, hogy követeljük ebben a törvényben a vajdasági vasút ügyének megoldását. Nem léphetek másként, mint ahogy a tartományi kormány döntött, amelynek alelnöke és gazdasági titkára vagyok. Az igazi kérdés számomra valójában az, hogy mások, akik ugyanennek a kormánynak a tagjai, politikailag hogyan tehetik meg, hogy amikor Újvidéken kell dönteni, egyféleképpen súlyoznak, amikor pedig Belgrádban kell szavazni, akkor viszont úgy viselkednek, mintha emlékezetkiesésük vagy tudathasadásuk lenne.
Hogy érti azt, hogy ezek a kérdések nyitottak?
– Állítólag azért mondták le diverzió útján a vajdasági parlament ülését, mert a két kormány között folyamatban volt az egyezkedés arról, hogy a tartományi kormány által megfogalmazott észrevételekből mi kerüljön bele a közvagyonról szóló törvénybe. Ennek az egyik része a vasútra, a másik része a közutakra, a harmadik része az erdőkre, a negyedik része pedig a csatornahálózatokra vonatkozik. Mindezekről a kérdésekről és más egyebekről állítólag még most is egyezkednek.
A Politika napilapban Slobodan Rosić, a Szerbiai Vasutak igazgatója azon véleményének adott hangot, hogy a vasútról szóló törvény magába foglalja annak a lehetőségét, hogy a tartomány a vasút feletti tulajdonjog biztosítása nélkül is alapíthat vasúttársaságot.
– Ez a megoldás is elképzelhető. Elképzelhető, hogy valaki vagyona felett egy másik szubjektum bizonyos használati jogokkal rendelkezik, sőt az is elképzelhető, hogy más vagyonán végez beruházásokat a saját pénzéből. Erre már voltak példák itt Vajdaságban, például a Žeželj-hidat is részben tartományi pénzből építik. Ha be kell nyúlni a vajdasági kasszába, akkor a rugalmasság aránylag nagy, ha viszont a vajdasági érdekeket kell megérteni, akkor az egyéb megoldások kapnak elsőbbséget. Ez az elképzelés természetesen lehetséges, de az eredeti ambíció szerint Vajdaság vagyonát képezné az a vasúti hálózat, amely a 10-es közlekedési folyosón kívül esik, tehát a regionális vasúti hálózat. Ebbe fektetne be Vajdaság saját forrásból, valamint európai pályázati pénzekből, illetve ezen a vonalon szervezné meg a tartomány a személyi és teherforgalmat.
A közvagyonnal kapcsolatos belgrádi–újvidéki egyezkedésről mi a véleménye?
– Azon túlmenően, hogy elolvasom, mit ír róla a sajtó, nem tudok róla semmit sem. Igaz, a parlamenti többség része vagyunk Belgrádban és Újvidéken is, így kicsit furcsának tűnhet, hogy pártelnökként én semmit sem tudok róla. A vajdasági kormány alelnökeként és gazdasági titkárként néhány döntést nekem kellett volna megindokolnom a vajdasági parlament, valamint – ha továbbjutott volna – a belgrádi előtt is. Valószínűleg azért nem vagyok benne ebben a történetben, mert idegen elemként élnek meg, és azért is, hogy az ügyben ne sokat jártassam a szám.
Véleménye szerint mit fog kapni a tartomány?
– Erről folynak az egyezkedések. Nem tudom, mit fog kapni. Az eddigi tapasztalataim szerint, ha leállunk egyezkedni Belgráddal, akkor jóformán semmit sem kapunk.
A vasútról és a közvagyonról szóló törvény esetében meddig hajlandóak elmenni a köztársasági parlamentben?
– Kitartunk azon elvi álláspontjaink mellett, amelyeket eddig is képviseltünk. Ebben a pillanatban nem tudom, mit fogunk tenni, hiszen nem tudom, hogy a parlamenti vita mit fog hozni. Ha nem hoz olyan megállapodásokat, amelyek lényegében decentralizálják a vagyont, és a vajdasági kormány kezébe adják azokat a fontos vagyontárgyakat, amelyeket megfogalmaztak a tartományi kormány által, illetve az általunk benyújtott módosítványi indítványokban, valamint ha nem fogadják el azt, amit én mint tartományi kormányalelnök és gazdasági titkár javasoltam, akkor nem marad túl nagy mozgásterünk.
