Idén is a zombori Magyar Polgári Kaszinó, a Szent György Lovagrend délvidéki nagypriorátusa és a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség szervezte meg Zomborban a hagyományos kegyeleti napot neves és névtelen halottaink emlékére az aradi gyásznap 162. évfordulójának előestéjén. A városban 1989-től folyamatosan megemlékeznek a gyásznapról.
A rendezvény15 órakor a Szent Rókus köztemetőben megemlékezéssel és kegyeletadással kezdődött az 1848/49. évi szabadságharc, valamint a két világháború hősi halottainak és ártatlan áldozatainak emlékére, nagyjaink és temetetlen halottaink emlékfalánál. F. Cirkl Zsuzsa lovagdáma, délvidéki nagyprior beszédében megemlékezett a 300 évvel ezelőtt megköttetett Szatmárnémeti béke történelmi jelentőségéről és következményeiről.
EGYMÁSBA FONÓDIK A MÚLT ÉS A JELEN
– Három évszázad távlatából vitatkozhatunk, mérlegelhetjük a „mi lett volna, ha” gondolatát, azonban bármerről közelítjük meg a kérdést, csak oda lyukadhatunk ki, hogy az ország fekvése hadi és politikai szempontból korántsem olyan kedvező, mint éghajlati viszonyok szempontjából – mondta F. Cirkl Zsuzsa. A három évszázados távlatból indulva méltatta 1848/49 fényét és a rá következő árnyékvilágot, amelynek ismétlődést így foglalta össze:
– A taposómalom kövei közt őrlődve sem hagyták, hogy elmorzsolják őket. Következett 1941, s álságos alakoskodás lenne letagadnunk az érzést, ami a visszatérést kísérte. Igen ám, csakhogy nagy ára volt a korai örömnek, hiszen 1944 őszén fordult a kocka. Több tízezer magyar élet kioltása következett, rettegetté vált a Kronich-palota, jelöletlen tömegsírok értek össze a Sztapári út végén, a Renuška agyagbányánál, s ki tudja hány pontján még e kisvárosnak. Ma, amikor a mindenkori hősökre, neves és névtelen áldozatokra és mártírokra emlékezünk, ismét teli vagyunk aggodalmakkal. Zomborban válságban van a magyar nyelvű oktatás, elöregedőben rendezvényeink közönsége, szépreményű fiataljaink nem itt képzelik el a jövőjüket, hiszen mit remélhetnek ott, ahol a munkanélküliség csaknem 55 százalékos. Schweidel József honvédtábornok, aradi vártanú emléktáblája még mindig nem került ki a szülőházra, egykori állószobra helyére másik történelmi figura szobrának kihelyezését szorgalmazzák. Herceg János akadémikus írónk még mindig nem érdemelte meg, hogy utca viselje a nevét. Nem tudni, mennyire lesz méltányos a vagyonuktól megfosztott magyarok kártalanítása, és a két éve közköltségvetésből kiebrudalt magyar intézmények továbbra is a véletlenre vannak bízva. Mindezek a tényszerűségek ismeretében félelemmel és várakozással tekintünk a folyamatban levő népszámlálás végső kimutatására. Megszámláltatunk, de vajon elég súlyosnak találtatunk-e ahhoz, hogy jövőt lássunk magunk előtt? – foglalta össze a múlt és a jelen egymásba fonódó, kibogozhatatlan dilemmáit. Az 1848/49-es emlékműnél OroszAttila református mondott gondolatébresztő beszédet.
A Szentháromság római katolikus templomban ft.Fuderer László, óbecsei plébános celebrált engesztelő gyászmisét, 18 órakor pedig a Magyar Polgári Kaszinó udvarán kegyeletadó koszorúzást tartottak Schweidel József aradi vértanú emléktáblájánál, valamint az 1956. évi forradalom és szabadságharc emléktáblájánál, 18 óra 30 perckor a Magyar Polgári Kaszinó termében Az üstökös évében született címmel fotó- és dokumentumkiállítás nyílott Liszt Ferenc életéről és munkásságáról.
A VÉRTANÚK MA IS PÉLDÁT MUTATNAK
Az ünnepi műsor dr. Karcher Erzsébet, a Kaszinó elnök asszonya és Pásztor István, a VMSZ elnökének köszöntőjével, majd Tomik Viktor előadásával folytatódott. Pásztor István a következő szavakkal fordult az egybegyűltekhez: – Az aradi gyásznap olyan különös napja a vajdasági magyar közösségnek és az egész magyar közösségnek, amely gyásznap ugyan, de hihetetlenül fölemelő érzéseket kelt az emberben. Az állhatatosságról, az értékbeli megkérdőjelezhetetlenségről szól, arról, hogy meddig képes az ember elmenni a meggyőződésének megvallásában és vállalásában. Azon kevés népek sorába tartozunk mi magyarok, akiknek a történelmében ilyen események és ilyen emberek voltak. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tizenhárom aradi vértanú közül hány vajdasági gyökerű, ami arra utal, hogy nem mindig a számbeli nagyság és a gazdasági erő a meghatározó abban, hogy a nemzeti történelem asztalára ki mit tud lerakni. Többek közt ezért úgy tartom, hogy a nemzethez tartozás vállalása, a vallási hovatartozás vállalása olyan lehetőség, amivel a napokban élni kell. Azt látom, hogy jóformán mindenki élni kíván ezzel a lehetőséggel. Adódik a párhuzam a mostani ügyek, a vagyon visszaszármaztatása, a kollektív bűnösség, a megpecsételés és az aradi történések között. Úgy vélem, hogy az egyedi felelősség vállalásának az életszerű fölmutatása az aradi vértanúk esetében talán a mi számunkra önazonosságunk vállalásában a legerősebb argumentum – mondta a VMSZ elnöke.
VAJON HÁNYAN VAGYUNK?
– Országunkban múlt szombaton népszámlálás kezdődött. A honi magyar sajtóban megkezdődött a találgatás: vajon hányan vagyunk magyarok a Délvidéken? 250 ezren, ennél többen-e vagy kevesebben? Jó néhány hónapba telik majd, hogy kiderüljön. Tudjuk, egyáltalán nem mindegy, mit mutatnak majd a számok. Noha a statisztika csalfa dolog, mégis hivatkozási alap. Épp ezért, megragadva a lehetőséget, a Magyar Polgári Kaszinó vezetősége nevében mindenkit arra buzdítok, vállalja büszkén nemzetiségét, anyanyelvét és felekezeti hovatartozását – mondta egyebek közt Karcher Erzsébet elnök asszony, aki előzőleg hangsúlyozta a Kaszinó kulturális jellegét és nemzetpolitikai fontosságát, ismertetvén, hogy az utóbbi években itt, a város „magyar házában” találkozhattak a polgárok Magyarország számos közjogi méltóságával.
A Szent Rókus temetőben kialakított emlékhelyeken a következők helyezték el az emlékezés koszorúit: Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, Magyar Polgári Kaszinó, Szent György Lovagrend, Kossuth Szövetség, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, Vajdasági Magyar Szövetség, a csongrádi Batsányi János Gimnázium, a palánkai Vecsera Sándor Magyar Művelődési Egyesület, a zombori Szent Gellért Német Egyesület, a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület.
A kegyeleti nap lovag Szöllősy Vágó László fáradhatatlan munkájával megrendezett műsorában közreműködtek a bácsgyulafalvi, bácskertesi, doroszlói, szabadkai, szilágyi, veprődi és zombori magyar művelődési egyesületek szólistái, versmondói és énekcsoportjai.
