A hazugság az, ha egy tollpárnát szétvágunk és a tollakat a tizedikről szétszórjuk a városban, a cáfolat pedig a tollak összeszedése. Ezzel a példával igyekezett valamikor a kilencvenes évek elején Vojislav Šešelj szerbiai politizálásra tanítani a komáját, Vuk Draškovićot. Ez a metafora jut eszembe mindig, amikor valaki tájékozatlanságból vagy merő rosszindulatból, hatásvadászat céljából félretájékoztatja, sőt sok esetben rá is ijeszt az emberekre.
Van erre számos példa, a legutóbbi ilyen az októberben lebonyolított népszámlálás volt, ahol egyesek riogatásai alapján a lajstromba vételre váró polgárnak minimum olyan képzettársításai támadhattak, miszerint egy Freddy Krueger kinézetű magyarfaló, hörgő hangokat kiadó népszámlálási biztos köszön be hozzájuk, aki héber írásmóddal kérdezés nélkül mindenkit szuahéli nemzetiségűnek ír be, vallásként pedig mondjuk a Kukoricakenyér Üdvözítő Egyházát jelöli meg. Felelős tisztségviselők, politikusok részéről hangzott el, hogy micsoda diszkrimináció, hogy az űrlapokat csak cirill betűkkel lehet kitölteni. Egyik politikusunk arra is felszólította a polgárokat, mindenképp írják alá az űrlapokat. Ehhez képest az emberekhez hozzájuk hasonló kinézetű személyek kopogtattak be, az űrlapokat ki lehetett tölteni latin és cirill írásmóddal is, aláírni pedig nem kellett.
Egész más miatt jutottak azonban eszembe a vészmadarak, akik ismét riogatnak. Néhány hete, hónapja, Szerbia-szerte többen is kaptak olyan értesítést a katonai hatóságoktól, miszerint jelentkezniük kell az illetékes ügyosztálynál a tartalékos állományba való felvétel okán. Amióta ez a hír elterjedt – amely ellen elsőként a belgrádi médiában egy kragujevaci polgár tiltakozott – azóta egyfolytában ijesztgetik a vajdasági magyarságot, miszerint Koszovóban háború lesz, oda visznek bennünket és így tovább.
Nem számít, hogy a katonai hatóságok közölték, rendes menet szerinti nyilvántartás-rendszerezés zajlik, nem számít, hogy a parlament védelmi bizottságának üléséről kiszivárgott egy egyébként bizalmas információ, miszerint az ország hadkészültsége olyan katasztrofális állapotban van, hogy még önmagát se tudná megvédeni, ha mondjuk E.T. visszatérne és társaival pont Szerbiára szeretne rátámadni (olyan kormányt mondjuk ő is tudna alakítani, mint az itteniek). Az sem számít, hogy a magyar politikusok egyike, Pásztor István is kijelentette, nem kell mozgósítástól tartani, ennek ellenére tovább folyik a hisztériakeltés, politikusok és a közélet egyéb szereplői menetrendszerűen a mozgósításról beszélnek, szórják a tollakat.
A kilencvenes évek háborús poszttraumáját ilyen vagy olyan formában mindannyian magunkban hordozzuk, akik itt éltünk/élünk ezen a területen, még ha sokan ezt nem is ismerik be. Akik nem voltak akkor hadkötelesek, vagy azok voltak, de valamilyen szerencse folytán nem hurcolták őket Szlavóniába vagy más frontra, azoknak apja, gyermeke, rokona, szomszédja járta meg a háborút. Aztán mindannyian túléltük az 1999-es évet, a felettünk zúgó gépeket, amelyekből a szabadkai, palicsi és horgosi támadás után bárhova pottyanhattak a bombák.
Tudjuk, választások lesznek, a kampány már egy ideje zajlik és szavazatokat kellene szerezni. A tisztelt és önnön magukat nemzetük iránt elkötelezettnek tartó politikusok ígérjenek fűt is meg fát is. Ígérjék meg a visszacsatolást, ígérjék, hogy egész Szerbiában a magyar lesz a hivatalos nyelv, hogy az ő győzelmük esetén mindenki egymillió euró értékben kap MOL-részvényeket alanyi jogon. Ígérhetnek olyan iskolahálózatot is, ahol mindannyiunk gyerekeit taxival, saját sofőr viszi és hozza. Ígérhetnek bármit, de vessenek véget a gyakorlatnak, miszerint a kilencvenes éveket átélt és itt maradott magyar embereket háborúval ijesztgessék! Inkább vonuljanak az utcára és szedjék össze a tollakat.
