Hogyan lehetne jellemezni a jövő évi tartományi költségvetés tervezetét: fejlesztési, vagy megszorító jellegű?
– A tartományi költségvetés nem vonatkoztatható el az országostól. Vajdaság költségvetését elemezvén elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy az alkotmányos minimumok tekintetében mi valósul meg. A 2012-es köztársasági költségvetés javaslata 750,1 milliárd dinár, a tartományi bevételi oldala pedig 65,193 milliárd dinár. A két szám összehasonlításából kiderül, hogy a tartományi költségvetés a köztársasági 8,69 százalékát teszi ki. A másik alkotmányos feltétel Vajdaság költségvetésének vonatkozásában a beruházásokra fordítható háromheted rész. A jövő évi tartományi költségvetés javaslatában 22,8 milliárd dinárt irányoznak elő fejlesztési tartalmakra, tehát ez a feltétel is teljesül. Egyébként sem az országos, sem a tartományi költségvetés nem olyan, amellyel elégedettek lehetnénk. Elégedettségre csak az adhat okot, hogy az alkotmányban meghatározott mutatók megvalósulnak a tartományi költségvetésben. Az ország költségvetési és gazdasági helyzete katasztrofális állapotban van. Eljutottunk a legmélyebb szintre. A köztársasági költségvetés bevételi oldala 750,1 milliárd dinár, a kiadási oldal pedig nagyjából 890 milliárd dinár. Növekedett a költségvetési hiány, ezért semmiféleképpen nem lehetünk elégedettek. A költségvetésben rendelkezésre álló pénz legnagyobb hányadát elsősorban az ország alapműködésének a biztosítására tervezték be. Még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük a költségvetést fejlesztési jellegűnek. Abban sem vagyok biztos, hogy a következő évben sikerül megállítanunk a lepusztulást. Éveket veszítettünk: amikor befektetéseket lehetett volna Szerbiába vonzani, akkor mi ismét szembe mentünk a világgal. A költségvetés nem a kívánságainkat tükrözi vissza: azzal kell megelégednünk, amit a gazdasági teljesítőképesség biztosít. Pillanatnyilag az az igazi kérdés, hogy mi mit kezdünk ezzel a történettel. Illetve az, hogy a VMSZ-nek milyen lesz az álláspontja a köztársasági és a tartományi parlamentben a vita során. Pártunk kitart eddigi álláspontja mellett: ha nem változnak a betervezett mutatók a vita során, akkor támogatni fogjuk a költségvetést, főleg akkor, ha egy-két módosítási indítványunk, kérdésünk vonatkozásában is kielégítő választ kapunk. Egyik ilyen kérdésünk a földműveseknek kifizetendő területalapú támogatások megvalósulására vonatkozik. A költségvetés javaslatában a VMSZ olvasata szerint betervezték az utóbbi években kialakult mezőgazdasági támogatási politika függvényében megvalósuló minimális eszközöket. De ezzel a részlettel kapcsolatban szeretnénk megerősítést kapni a parlamenti vita során. Másrészről pedig egy módosítási indítvánnyal kívánunk élni: azt szeretnénk, ha a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia jövő évi költségvetésének vonatkozásában nevesítésre kerülne 10 millió dinár, amely a magyar–szerb vegyes történész bizottság működését biztosítaná. Nem nagy összegről van szó, és szerintem ezen a téren nem is pénzről, hanem szándékról van szó. Ha ehhez az ötlethez biztosítani lehet a szándékot, akkor a realitásokat szem előtt tartva fanyalogva, de elfogadnánk a költségvetést. Nélkülünk nem lehetne elfogadni a költségvetést és nem kívánjuk megbuktatni a kormányt, illetve nem kívánjuk ellehetetleníteni az Európai Unió tagjelölti státusának elnyerését segítő folyamatokat. Nem kívánunk olyan helyzetet teremteni, amely felmentené a szerb kormányt a tagjelöltség elnyeréséhez szükséges leckék teljesítése alól.
A jelenlegi forgatókönyv szerint a tartományi költségvetés néhány nappal a köztársasági előtt kerül elfogadásra. Mi történne akkor, ha a később elfogadandó köztársasági költségvetés javaslatában a tartományi elfogadása után módosulna valami?
– Nem hiszem, hogy ilyesmi megtörténhet, nem nagyok az esélyek az ilyen jellegű történésekre. Elméletben persze nem lehet kizárni ezt a lehetőséget, viszont a gyakorlatban nem kell komolyan ilyen forgatókönyvvel számolni. Az, hogy a tartományi költségvetést a köztársasági előtt fogadják el, nem rendkívüli ügykezelés. Az előző években több alkalommal is így történt. December 26-án a köztársasági parlamentben várhatóan befejeződik az országos költségvetés javaslatának általános vitája. A tartományi parlament egy nappal később fogja megvitatni a költségvetést, illetve szavazni arról, és szerintem addig meglesz a végleges álláspont. Annál is inkább, mert ha létezik egy parlamenti többség a költségvetési javaslat mögött – márpedig szerintem létezik –, akkor nem lenne szabad módosításokra számítani. Elképzelhetetlennek tartom, hogy ha mi a tartományi parlamentben elfogadjuk a költségvetést, akkor a köztársasági képviselőház valami másról rendelkezik.
A Tartományi Nagyberuházási Alapot illetően hogyan alakulnak a költségvetési eszközök?
– A tartományi nagyberuházásokra 10,25 milliárd dinárt irányoztak elő. Ez valamivel kisebb, mint a tavalyi keret. Viszont eddig sem a tervezésen, hanem a megvalósításon állt, vagy bukott a dolog. Az eddigi években azt láthattuk, hogy a költségvetés úgynevezett transzfer része a gyakorlatban is többé-kevésbé kifizetésre kerül, a fejlesztésre szánt összegeket viszont szinte soha sem fizették ki teljes egészében. Ez relativizálja az egész tartományi költségvetést és mindazt, amit eddig elmondtam. Az elmúlt öt évben a nagyberuházási alapnak járó pénzből mintegy 65 milliárd dinárral kevesebb érkezett meg a tartományba. Öt év alatt nagyjából annyival kevesebb pénzt kaptunk, mint amekkora a 2012-es vajdasági költségvetés lesz. Ez mellbevágó tény, amiről el kellene gondolkodnunk. Komolyan kell venni a valóságot, hogy a Vajdaságban megvalósított pénzt folyamatosan kipumpálják a tartományból és máshová csoportosítják át.
Van esély arra, hogy ez a betervezett, de ki nem fizetett pénz valaha is megérkezne Vajdaságba? Számon lehet ezt kérni az állam vezetőin?
– Ebből a pénzből már semmi sem lesz. Papíron meglebegtették előttünk az összeget, de később nem adták ide. Az összegből, amit öt év alatt nem adtak ide, két Szabadkai Népszínházat fel lehetett volna építeni. Szeretném ezt elmondani annak is, aki folyamatosan dicsekszik kiváló kapcsolatával a kormányban, amely kapcsolat rengeteget segít a színház építésében. Ez a személy folyamatosan köszönetet mond a kapcsolatának, amiért az segíti a színház építését. Ha volna valóságalapja ezeknek a köszöneteknek, akkor, ha nem is a színház építéséhez szükséges pénz kétszeresét utalták volna át, de sokkal többet juttattak volna erre a célra. Vagy egy másik példa: a 65 milliárd dinárból 110 olyan úszómedencét lehetne felépíteni Vajdaság-szerte, mint amilyent most Szabadkán a Harcosok Sorakozója lakótelepen építenek. De ezt a pénzt már soha sem fizetik ki. Erről szól a vajdasági politika és politikum felelőssége, és azoknak a felelőssége, akik az elmúlt öt évben csak azért emelgették a kezüket, mert nem akartak ünneprontók lenni.
Éveket veszítettünk: amikor befektetéseket lehetett volna Szerbiába vonzani, akkor mi ismét szembe mentünk a világgal
Független szakértők és az ellenzéki pártok képviselői szerint Szerbia csődbe jutott, csak ezt senki nem hajlandó beismerni. Egyetért ezzel a megállapítással?
– Nem tudom, hogy ki mit ért a csőd fogalma alatt. Ha másokkal hasonlítjuk össze magunkat, akkor két olvasata van a történetnek. A jövő évi köztársasági költségvetés hiánya mintegy 4,5 százalékos lesz. Ha figyelembe vesszük a környező országokat, akkor azt látjuk, hogy ez nem olyan óriási hiány. De ha azt nézzük, hogy a költségvetésben betervezett pénz mire lesz elegendő, akkor valóban azt mondhatjuk, hogy a csőd szélén állunk. Nem azért, mert összeroppan a költségvetés és az ország, hanem mert olyan alacsony lesz a rendszer fenntartása, olyan alacsonyak lesznek a bérek, olyan elhanyagolhatóvá válnak a beruházási, újítási lehetőségek, hogy a következő év a legatyásodás folytatásának az éve lesz. Jobb biztosan nem lesz a következő év, sőt attól tartok, hogy rosszabb lesz.
Így az ünnepek ideje alatt ezzel a megállapítással valószínűleg nem csinálunk jókedvet a kedves olvasóknak…
– A kedves olvasónak egyrészről semmi újat nem mondunk, másrészről pedig a kedves olvasónak még akkor sem szabad hazudni, ha éppen karácsony van.
