Évtizedeken átívelő politikai pályafutása során Pásztor István (1956–2023) a vajdasági magyar közösséget érintő kérdések rendezésével, de emellett helyi önkormányzati, vajdasági autonómiai, országos, magyar–szerb ügyekkel is foglalkozott. Már 1992-ben megkezdte politikai karrierjét, 1992 és 2000 között a szabadkai városi képviselő-testület tagja volt, 1996 és 2004 között tartományi képviselőként, majd 1996-tól 2000-ig szövetségi parlamenti képviselőként tevékenykedett az akkor kis Jugoszlávia parlamentjében. 1999 és 2002 között az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács tagja volt, az Intéző Bizottság elnöke, 2000-től 2004-ig a tartományi Végrehajtó Tanács (későbbi tartományi kormány) alelnöke, 2000 és 2008 között tartományi privatizációs titkárként vett részt e kormányzati szerv munkájában. 2008 és 2012 között tartományi gazdasági titkár volt, a 2012-es választásokon, Szabadka IV. választókörzetében, egyéni tartományi képviselőként jutott be a tartományi képviselőházba, amelynek az elnökévé választották, ezt a tisztséget pedig haláláig betöltötte, az aktuális mandátum kezdetén ugyanis harmadjára is megválasztották. Hosszú ideig töltötte be pártjának, a Vajdasági Magyar Szövetségnek a vezetői tisztségét is, 2023 májusában ötödször is megválasztották a szervezet elnökének.
Munkásságában a legtöbb energiát Pásztor István a vajdasági magyar nemzeti közösségnek és a szerb többségnek a viszonya javítására fordította, abból a felismerésből indult ki, hogy nem lehetnek a nemzetek közötti kapcsolatok jók, amennyiben a két ország közötti viszony rendezetlen, a történelmi múlt nyitott kérdései emésztik. Ennélfogva, kihasználva pártelnöki és a szerbiai politikai életben élvezett tekintélyét is, arra fektette a hangsúlyt, hogy mindenekelőtt a múlt kérdéseit zárja le a két ország, s ezekre az alapokra helyezve építse tovább a közös jövőt. Pásztor közvetítése, fáradozása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy 2013-ban, tíz évvel ezelőtt, megtörténjen a magyar-szerb történelmi megbékélés, szerepét nem vitatták sem szerb, sem pedig magyar oldalon. Mint ismeretes, 2013. június 21-én fogadta el a szerbiai parlament a vajdasági magyar polgári lakosság ellen 1944–45-ben elkövetett aktusok elítéléséről szóló képviselőházi nyilatkozatot. A deklaráció aznap meg is jelent a hivatalos közlönyben, majd öt nappal később Áder János akkori magyar köztársasági elnök délelőtt beszédet mondott a belgrádi képviselőházban, találkozott Tomislav Nikolić akkori szerb köztársasági elnökkel, ezt követően közösen hajtottak fejet Csúrogon az 1942-es szerb és az 1944-es magyar áldozatok emléke előtt. A két ország közötti kapcsolatok az ezután következő években egyre szorosabbak lettek, az államvezetőségek közötti találkozók pedig egyre gyakoribbak, a közös projektumok száma is növekedett.
A vajdasági autonómiát érintő kérdések rendezésében is kulcsszerepet játszott, lényeges fordulópontnak számított az új, módosított vajdasági statútumnak az elfogadása, amelynek a kidolgozásában a házelnök is részt vett, aki a háttérben komoly közvetítői szerepet is betöltött az egymással homlokegyenest ellentétben álló szerb pártok között, melyek közül egyesek a lehető legnagyobb autonómiát szorgalmazták, míg mások eltörölték volna a meglévőt is. Ilyen helyzetben töltötte be Pásztor István a Tartományi Képviselőház Vajdasági Alkotmányjogi Helyzetével Foglalkozó Bizottságának elnöki posztját, ameddig a statútum szövegével kapcsolatban meg nem született a szükséges konszenzus, olyan, amelyik a Szerbiai Alkotmánybíróság számára is elfogadhatóvá vált. A házelnök a statútum 2014 májusában lezajlott jóváhagyásakor úgy fogalmazott: „Parlamenti elnökként elégedett vagyok, hiszen beigazolódott, amit négy hónappal ezelőtt is állítottam, hogy az új statútumszöveg megfogalmazása, jóváhagyása és tartományi szintű elfogadása lehetséges. Ami annak tartalmát illeti, nem lehetek elégedett, viszont a történet nem erről szól. Elsősorban azért nem vagyok elégedett, mert nem létezett egy olyan mozgástér, amelyben szabadon fogalmazhattuk volna meg a képviselőház számára legideálisabb tételeket, hanem az alkotmánybíróság által előre lefektetett alapok mentén kellett létrejönnie az új szövegnek. Az elfogadott javaslat viszont arról tesz tanúbizonyságot, hogy a különböző politikai opciók tudnak és képesek egymással kompromisszumokat kötni, megállapodni. Azt gondolom, hogy számunkra, a vajdasági magyarság számára fontos kérdések, határozatok nem szenvedtek csorbát.”
Pásztor István volt a kezdeményezője a vajdasági közösségek terület- és gazdaságfejlesztési stratégiája kidolgozásának is, mely később egy teljes határon túli fejlesztési tervévé vált a magyar kormánynak. Itthon a Prosperitati Alapítványon keresztül bonyolították le a támogatások odaítélését. Ennek a programnak az első elemeit már 2015 júliusában körvonalazták Tusnádfürdőn a nyári szabadegyetemmel párhuzamosan megtartott sajtótájékoztatón.
Munkássága elismeréseként 2021-ben Áder János az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal polgári tagozata kitüntetést adományozta számára, 2022-ben Aleksandar Vučić szerb államfőtől a Gyertyaszentelő-érdemrend első fokozatának állami kitüntetését vehette át.
Nyitókép: Ótos András felvétele
