Miközben ismét választásokra készülünk, ezúttal nemcsak köztársasági parlamenti, hanem minden jel szerint tartományi szinten is, akarva-akaratlanul felidézhetővé válnak Pásztor Istvánnak, a tartományi képviselőház elhunyt elnökének mintegy négy évvel ezelőtti gondolatai, amelyeket nem sokkal az akkori választásokat követően, házelnöki tisztségének harmadszori elnyerését, másodszori „megújítását” követően – nem mellesleg, Pásztor eddig a tartományi parlament leghosszabb ideig hivatalban álló vezetője, melyre, családtagjainak bevallása szerint is, méltán volt büszke – mondott el lapunknak adott interjújában. A kampányt, sárdobálást követően arra a kérdésre, mi aggasztja a leginkább a közvélemény, az aktuális történések kapcsán, ezt válaszolta: „A közélet, közbeszéd hihetetlen mértékű eldurvulása. Egy olyan közállapot körvonalazódása, amelyben gyakorlatilag nincsenek semmilyen határok, fékek. Ezt láttuk az elmúlt hetekben és hónapokban. [...] Az ezzel kapcsolatos racionális gondolkodás úgy tűnik el hirtelen napi vagy hosszú távúnak vélt politikai érdekek megvalósítási céljai miatt, hogy elrettentő méreteket ölthet. [...] A legnagyobb veszélynek tehát azt tartom, hogy az elmérgesedett közélet fog harcolni azért, hogy normális közéletnek tűnjön, ilyen helyzetben pedig a parlament elnökének, az intézményeknek, azoknak a felelőssége, akik hatással vannak a társadalmi folyamatokra, növekszik és felértékelődik. A saját érdekeknek, országos, nemzeti, kisebbségi érdekeknek a védelme ilyen globális körülmények között felül kell hogy írjon minden politikai különbséget. Úgy gondolom, nehezebbé is válik ez az érdekvédelem…”
Az aktuális politikai kérdések megvitatása mellett az interjú végén megkérdeztük azt is, milyen eredmények tudatában lenne elégedett, ha négy év múlva, amikor majd elemezzük a lezárt időszakot, újra beszélgetünk, ahogyan akkor tettük. Válaszában azt sejtette, négy év múlva már semmi sem lesz úgy, ahogy addig volt: „Mindenképp elégedett leszek, ha mi négy év múlva újra leülünk, beszélgethetünk. Nem gondolom viszont, hogy négy év múlva ugyanebből a pozícióból tudok majd beszélgetni. Nem arra fogok készülni, hogy én leszek a vajdasági parlament elnöke, valószínű nem is abból a pozícióból VMSZ-esként, mint ma. Ha a VMSZ olyan tekintélynek örvend, olyan kondícióban lesz, mint most, ha olyan bizakodással, határozottsággal, jókedvvel készül az új feladatokat ellátni, mint ma, akkor elégedett leszek.”
Nem érhette meg azt, hogy végignézze az újabb politikai versengést, kampányt, de az elmondottakkal világosan rámutatott arra, ami egész életpályája során a legfontosabb volt számára minden megmérettetésen, versengésen, kampányon, győzelmen vagy veszteségen túl: a közélet mérsékelt, párbeszédre alkalmas jellegének megőrzése, a kulturált vitákat lehetővé tevő emberi tulajdonságok és viszonyok ápolása. Pályája során a megbékélés, visszafogottság, mérlegelés híve volt a legkomolyabb kérdésekben is. Első helyre pedig a vajdasági magyar érdekképviselet vitalitását helyezte, s már a most következő megmérettetésre is feladta a leckét 2020-ban a jövőről gondolkodva: bizakodással, határozottsággal, jókedvvel készülni az új feladatok ellátására, éppúgy, mint négy évvel korábban.
Nyitókép: Ótos András felvétele
