Az idén 12 éve annak, hogy a nemzeti tanácsokra vonatkozó törvény elfogadásra került. Kellő idő múlt el ahhoz, hogy össze lehessen foglalni mindazokat a tapasztalatokat, amelyeket az országban tevékenykedő több mint 20 nemzeti tanács szerzett az említett időszakban – hangzott el tegnap a tartományi képviselőház nagytermében megtartott értekezleten, amelyen bemutatták a kézikönyvet, amit a Szerbiában tevékenykedő nemzeti tanácsok munkájának megkönnyítése érdekében, az Európai Tanáccsal együttműködve állított össze a kisebbségügyi minisztérium.
A nemzeti tanácsok részére kiadott kézikönyv egy helyre gyűjti mindazokat a tapasztalatokat és gyakorlati tudást, ami segítheti a nemzeti tanácsok munkáját – mondta a kézikönyvről szóló tanácskozás elején Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke.
ÚTMUTATÓ A FEJLŐDÉSHEZ
Az évek folyamán bebizonyosodott, hogy a kisebbségek jogaira és a nemzeti tanácsok működésére vonatkozó törvények nem elegendőek ahhoz, hogy ezek a rendelkezések a gyakorlatban is élni tudjanak – mondta a kézikönyv kiadásával kapcsolatban Gordana Čomić kisebbségügyi miniszter. Kiemelte, hogy a nemzeti tanácsok munkáját segítő kézikönyvet a kisebbségügyi minisztérium annak az egyenjogúságot népszerűsítő programnak a keretében jelentette meg, amelyet az Európai Tanáccsal együtt valósítottak meg Szerbiában.
(Fotó: Ótos András)
A kézikönyv jelentőségét Tobias Flessenkempert, az Európai Tanács belgrádi missziójának vezetője is méltatta az eseményen. A tanácskozás házigazdája a Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárság volt, amely az utóbbi öt évben 300 millió dinárral járult hozzá a Vajdaságban tevékenykedő 17 nemzeti tanács működéséhez – mondta a jelenlévőket köszöntő Szakállas Zsolt oktatási és kisebbségügyi titkár.
– Ma már elmondhatjuk, hogy a harmadik mandátumot töltő nemzeti tanácsok egy kiépített intézményrendszert alkotnak a szerbiai jogrendben. A működő rendszereket azonban folyamatosan fejleszteni kell. 2016-ban a szerb kormány az eurointegrációs folyamatok részeként elfogadott egy cselekvési tervet, amely a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozik. Ebben megállapításra került, hogy a törvényes keret adva van, a jogok gyakorlati alkalmazása azonban hagy maga után kivetnivalót. Elsősorban a részarányos foglalkoztatásra gondolok, amelynek rendezését az említett cselekvési terv is szorgalmazza.
A JOGÉRVÉNYESÍTÉS RÖGÖS ÚTJA
A kézikönyv kidolgozásában aktívan részt vett a Magyar Nemzeti Tanács is. Lulić Emil, az MNT hivatalvezetője pozitívan értékelte a munkafolyamatot, amelyben a dokumentumok átadása mellett konzultánsként is részt vett az MNT.
Lulić újságírói kérdésre elmondta, hogy az MNT az elmúlt években folyamatosan szembesült azzal, hogy a törvény által biztosított jogok érvényesítéséért újra és újra meg kellett harcolniuk. Példaként az idén tavasszal jóváhagyott, kultúráról szóló törvénymódosítást említette, amelynek esetében többször is emlékeztetni kellett a törvényhozókat arra, hogy az új rendelkezések nincsenek összhangban azokkal a pozitív jogszabályokkal, amelyeket 2018-ban a nemzeti tanácsokról szóló törvény is megerősített, de érvényesítésüket követelik a nemzeti kisebbségek jogairól és szabadságjogairól szóló rendelkezések is – magyarázta Lulić. Kiemelte, hogy a jelenleg módosítás alatt álló tájékoztatási és médiatörvény esetében is vannak olyan rendelkezések, amelyek ellentmondanak a már meghozott és elfogadott jogszabályokkal.
TÖRVÉNYEK HARCA
Az ellentmondásos rendelkezések problémájára a konferencián Pásztor István is rámutatott. A tartományi képviselőház elnöke szerint „túl kellene már lépni azon a ponton, hogy a kisebbségeket megillető, érvényben levő törvények érvényesítéséért újra és újra meg kell küzdeniük az őket képviselő nemzeti tanácsoknak és más szervezeteknek”.
Pásztor a jövőben egy olyan átfogó jogrendszer meghozatalát szorgalmazza, amely kiküszöböli a törvényalkotás folyamán felmerülő ellentmondásokat. Ezzel kapcsolatban megemlítette a kisebbségi miniszterrel való egyeztetéseket, amelyekre már őszre sor kerülhet. Ebben a folyamatban a magyar közösség jelentős szerepet tölt majd be, mert „egyrészről értjük a problémát, a parlamenti magyar képviselőink több mint tíz éve folyamatosan ezzel küzdenek, másrészről pedig megvan az a kellő szakmai kapacitásunk, hogy ennek a munkának a kezdeményezői és éllovasai legyünk” – mondta a VMSZ elnöke.
|
Vajdasági, magyar, vagy... A konferenciát megelőző sajtótájékoztatón az újságírók a 2022. évi népszámlálással kapcsolatban felmerült különböző álláspontokról is faggatták a nyilatkozókat. Egyes vajdasági pártok ugyanis a nemzeti hovatartozás megjelölésénél szorgalmazzák a „vajdasági” lehetőség választását is. Mint ismeretes, a kezdeményezést a kisebbségügyi minisztérium támogatta, a tartományi kormány viszont elutasította. A média kíváncsi volt Pásztor István állásfoglalására is. – Az identitásvállalás egy belső indíttatás, a valahova való tartozás szóbeli kifejezése. Az elmúlt évtizedekben itt, és máshol is újabb identitások születnek. A 45-ös időszakot követően elindult a vajdasági vagy a jugoszláv identitás kreálása, amelynek megmaradtak a begyökeredzettségei. Szerintem nem jó, hogy ha bárki is ellehetetleníti az embereket, hogy annak vallják magukat, akiknek akarják, érzik magukat. Egészen furcsa dolgokra is rá lehetett bukkanni az utolsó népszámláláson is: marslakóknak, eszkimóknak is vallották az emberek magukat. Ez a lázadás jeleként fogható fel. A „vajdasági”, vagy akár más megjelölési lehetőség ellehetetlenítését tehát nem tartom jónak, ugyanakkor kisebbségi politikusként és kisebbségi közösség tagjaként személy szerint arról próbálom meggyőzni a magyarokat, és másokat is, hogy vallják azt az identitást, amelynek a nyelvét beszélik, a kultúráját ápolják, amelyen álmodnak és szerelmet vallanak – mondta Pásztor. Gordana Čomić kisebbségi miniszter hangsúlyozta, hogy az általa képviselt minisztérium nyitott a párbeszédekre, így az identitás megjelölésével kapcsolatban is éppúgy tárgyalnak a kezdeményező vajdasági pártokkal, mint ahogyan meghallgatják a tartományi kormány álláspontját is. A témával kapcsolatban az újságírók megszólaltatták Tobias Flessenkempert, az Európai Tanács belgrádi missziójának vezetőjét is, aki a vajdasági helyzetet az Egyesült Királyságban érvényeben levő rendelkezésekkel hozta párhuzamba. Nagy-Britanniában ugyanis a lakosok vallhatják magukat angolnak, skótnak vagy írnek is, sőt: egyszerre több megjelölést is használhatnak. Az unió tehát támogatja az identitásválasztás teljes szabadságát – tette hozzá. |
