Pásztor István 13 éve áll a VMSZ élén. Ez alatt az idő alatt 5 választáson vezette pártja csapatát. A 2020-as háromszintű választásokra a párt szempontjából egy négyéves sikertörténetet követően kerül sor. Ez határozta meg a kampány hangulatát, és ez ad okot a bizakodásra, hogy az eredmények sem maradnak el.
Pásztor István, a VMSZ elnöke (Fotó: Ótos András)
Ez egy csonka kampány, rendhagyó időben, és körülményeiben is. Mit tapasztaltak a terepen?
– Inkább azt mondanám, hogy rendhagyó, nem azt, hogy csonka, mert a csonka azt jelenti, hogy rövidebb vagy lerövidített, ez viszont nem lerövidített volt, hanem szerintem meghosszabított. A kampánynak volt egy betét része: a vírus elleni küzdelem, ami nem tényleges kampány volt, hanem a bizonyításnak és a bizonyíthatóságnak a pillanata. Ha úgy tetszik, az igazság pillanata, olyan szempontból, ki az, aki képes cselekvő politikára, és ki az, aki nem. A VMSZ ezekben a hónapokban azt tudta bizonyítani, hogy egy cselekvő párt. Felépített egy hálózatot, működőképes és hatékony infrastruktúrával, rengeteg jó emberrel, akik úgy látták el a feladatot, hogy egyetlenegy feszültség, botrány vagy bármi más nem volt, pedig több mint 27 000 alkalommal segítettünk az embereknek bevásárolni, ellátni őket... A kampány ezért volt egy picikét rendhagyó. A fontos elemeit viszont aránylag gyorsan és hatékonyan sikerült teljesítenünk. Másfél nap alatt összegyűjtöttük a támogató aláírásokat. Soha ilyen rövid idő alatt ez nem történt meg. Ez a megelőző négy év teljesítményének szólt. Mi sosem voltunk az a párt, amely ezekben a nagy sportcsarnokos, több tízezres rendezvényekben gondolkodott. Nincsenek is meg nekünk ehhez az adottságaink. A mi embereink ezt nem is nagyon szeretik. Azt szeretik inkább, ha le tudunk ülni az asztalhoz és szembenézve egymással beszélgethetünk, és ha végeztünk, esetleg megiszunk egy pálinkát, és közben folytatjuk a négyszemközti beszélgetést vagy egy kis csoportos beszélgetést. Ezt csináltuk és ezt csináljuk most is reggeltől estig. Én most már harmadik hete csak ezt csinálom. Arra törekszem, hogy mindenhova legalább egy napra el tudjak jutni. Mostanság soha nincsen tizenkét-három eseménynél kevesebb naponta. Azt látom, hogy igénylik az emberek, hogy jól érzik magukat ezeken a rendezvényeken. Egészen megindító az, ahogyan a házigazdák leterítik az asztalt és felrakják azt, amivel meg akarják vendégelni az összegyűlteket, ahogy meg akarják adni a módját. Nekem vannak kampánytapasztalataim, de az, amit most tapasztalok, ilyenre nem emlékszem, úgyhogy én, ha ennek a kampánynak a különlegességéről kell beszélni, akkor elsősorban itt a vírus miattira gondolok, illetve arra a hangulatra, arra az érzelmi pluszra, amit az ember most kap, mert a kampány nemcsak arról szól, hogy mi tájékoztatjuk a népet, hanem megteremtjük a közös ünneplésnek a lehetőségét. Ezek megítélésem szerint mind közösségi ünnepek. Nekem nincsen kit győzködnöm, én a sajátjaim közé megyek. Tudják az emberek, mit kell csinálni. Ez a közös teljesítménynek az ünnepe végül is. A vajdasági magyar politika soha ennyi forrást nem mozdított meg olyan tartalmaknak az intézésére, amelyeket az emberek igényként megfogalmaztak. Nem is meri az ember kimondani, mennyi pénz ez. Van egy meggyőződésünk, hogy ez azért lehetséges, mert az anyaország adja ezt a pénzt. Ez tény, de hogyha megnézzük ezeknek a forrásoknak a struktúráját, akkor azt kell hogy megállapítsuk, hogy több mint 65 százaléka ezeknek a forrásoknak hazai, és a maradék plusz az, ami Magyarországról jön. Persze ez nagyon fontos, mert az teszi gyorsabbá a mi előrehaladásunkat, a mi lehetőségeinkhez az adja hozzá a pluszt, ami nekünk van. Soha ennyi eredménye a politizálásnak nem volt: iskolafelújításban, útépítésben, vízvezeték- és szennyvízhálózat kiépítésében, víztisztításban, egzisztenciateremtésben stb. Szerintem ezt látják az emberek. Úgyhogy többek között valószínűleg ennek is tudható be a választás előtti hangulat a terepen. Azt szoktam mondani a kampányban, hogy az igazi tétje ennek a választásnak az, hogy amit elkezdtünk, azt tudjuk-e folytatni. Már most látszik, amikor végigmegy a falun, ahol tudja, hogy magyarok laknak, milyen traktorok, milyen kapcsolható eszközök vannak, milyen gépekkel dolgoznak a gazdák. Több mint ezer házat megvásároltak a pályázók, olyan dolgok történtek, amikről álmodni sem mertünk. Megnéztem egyszer, hogy milyen a struktúra: több mint 30 százaléka a pályázóknak olyan nő, aki egyedül neveli a gyerekét. A politika nem ezzel szokott foglalkozni. Mi ezt így csináljuk, és szerintem ez egy kivételesen nagy érték, és nem is tudom, hogy jutottunk idáig, de eljutottunk. Csak ennek van értelme.
A VMSZ kampánya, mint korábban is, a kis közösségek felkeresésére épült (Fotó: Ótos András)
A VMSZ listáit böngészve feltűnik, hogy nagyon sok fiatalt indítanak. Megkockáztatom, hogy még soha ennyi fiatal nem volt a VMSZ listáin.
– Jól látja. Az az igazság, hogy nem nagyon kellett nekem ennek eléréséhez az ostort csattogtatni. Nem kellett ütni az embereket, hogy ebbe az irányba mozduljanak el. Volt ezzel kapcsolatban egy erőteljes késztetés, de nagyon sok helyi szervezetünk van, amelyek a múlt évi közgyűlést követően és az azt megelőző négy-ötéves vívódás, küszködés és letisztulás után, megújult emberállományában, személyállományában, és ez a megújulás azt eredményezte, hogy az ajtók és az ablakok is kinyíltak és elkezdtek jönni az emberek. Ami elképzelhetetlen volt, megtörtént Óbecsén vagy Magyarkanizsán. Az, hogy Topolyán megtörtént, az majdhogynem többé-kevésbe borítékolható volt, az hogy Kishegyesen megtörtént, az már egy régebbi folyamatnak a következménye. Nem történt meg kellő mértékben Szabadkán, de meg fog történni itt is a választás után, mert a választási eredmény meg fogja nyitni az ajtókat meg az ablakokat, és elkezdenek jönni az emberek. Ez az igazán csodálatos. Felnőtt egy új nemzedék. Úgy nőtt fel, hogy meg akarja mutatni magát. Akar küzdeni, közéleti szerepet akar vállalni. Nem igaz, hogy a fiatalokat nem érdekli a politika. Vannak 25, 35, 40 évesek, akik azt mondják, képzettek vagyunk, itt akarunk élni, itt vagyok, itt dolgozom, itt vannak a gyerekeim, itt vannak a szülők, részese akarok lenni annak, amit csináltok. Ez egyfajta elismerése a munkánknak. Ha nem tudnám, nem hinném el, hogy ez velünk történik. Soha ennyi magyar fiatal nem volt a vajdasági magyar politikában. Mindenhol egyfajta egészséges vegyületét állítottuk fel a tapasztaltságnak, a fiatalságnak, a lendületességnek. Nem volna szabad, hogy generációs törés legyen, folyamatosságra van szükség.
Köztársasági és tartományi szinten mi a VMSZ célja?
– Az a cél, hogy Belgrádban önálló frakciónk legyen, öt parlamenti hely a mostani négy helyett. Ezelőtt négy évvel rezgett a léc, majdnem meglett az öt. Most úgy gondolom, hogy meglehet.
Segít ebben az új szavazatszámlálási rendszer?
– Ezt szerintem mindig a végén lehet megállapítani. Szerintem ártani nem fog. Hogy segíteni fog-e, nem tudom. Ahova mi beépítettük ezt a plusz korrekciós faktort – mert ezt mi építettük be –, az az országos szint, illetve önkormányzati szinteken, meg tartományi szinten is benne van, de tartományi szinten a mi számunkra ez nem jelent semmit, mert mi el fogjuk érni a 3 százalékos küszöböt. Önkormányzati szinteken, meg nagyon kevés olyan önkormányzat lesz, ahol nem érjük el a 3 százalékos küszöböt. Országos szinten arra számítok, hogy meglesz az önálló frakció, ami azért fontos, mert a frakció létezése a parlamenti politizálásban egy másfajta szerepet jelent. Ha ez megvalósul, akkor a dolgok logikája szerint ennek azt kellene jelentenie, hogy tartományi szinten is legalább annyi mandátumunk kellene hogy legyen, amennyi van, esetleg eggyel, kettővel több. A mandátumok tekintetében erre számítunk, utána pedig meglátjuk, hogy a politikai palettán hol fogunk lenni. Mi elvben arra készülünk, hogy folytassuk azt a szerepvállalást, ami az elmúlt években volt, hogy a parlamenti többségnek a része legyünk. Ez részben tőlünk függ, részben pedig attól, hogy aki a legerősebb lesz, kellünk-e neki vagy nem. Én arra számítok, hogy igen, mert amennyire jó ez nekünk, annyira jó ez nekik is, meg jó az országnak is. Mi becsülettel szolgáltuk ezt az országot. Ilyen mérhető közös teljesítmény mások tekintetében nincsen. A szerb belpolitikában nem szokás koalíciót kötni. A mi számunkra mindig az elsődleges a politikai célok definiálása. Ezért van nekünk választási programunk. Nincs egyetlenegy választási párt sem, amelynek leírt választási programja van. Országos, tartományi és önkormányzati programunk is van. Ez azért fontos, mert mi ehhez kérjük a legitimitást. Ha a legitimitást megkapjuk, koalíciós megállapodást kötünk.
Elnök úr nyilvánosan vállalta, hogy ezúttal hangsúlyáthelyezések vannak, és hogy ráerősítenek az önkormányzatokra.
– Mi ezt eddig is fontosnak tartottuk, csak különböző okoknál fogva ennyi energiát ebbe nem raktunk bele. Mindenhova a legjobb embereket tudtuk állítani. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy akik eddig a mi színeinkben politizáltak önkormányzati szinten, azok nem voltak jók. De ha végiggondoljuk, akkor jobbat is ki tudtunk volna állítani. Most annak érdekében, hogy Szabadkát örökre ne veszítsük el, meg kell fordítani a történetet. 2010-től errefelé, amikor a költségvetés miatt kiebrudaltak bennünket, onnantól kezdve minket folyamatosan szorítanak kifelé. Ott vagyunk mi bent, de döntéshozatali szempontból szorítanak ki bennünket. Ha most ezt a folyamatot nem állítjuk meg, akkor ott leszünk, mint a bokréta a kalapon. Én ezt nem akarom. Most ezzel a lépéssel visszatornázhatjuk magunkat. Az egy másik kérdés, hogy az a legitimitás, amit mi kapunk a választásokon, mire lesz elég. Elég lesz-e, hogy polgármestere legyen a VMSZ-nek, vagy nem. Ezt én nem tudom, de arra biztosan elég lesz, hogy a trendet megfordítsuk.
Várhatóan nagy csata folyik majd Szabadkáért.
– Két lista van ebben a pillanatban, amelyik lényegében verseng egymással, és az összes többi is biztos kapni fog szavazatokat és mandátumokat. A VMSZ listáján kívül másik magyar lista nincs. Vannak ilyen-olyan vegyes listák, de magyar nincs. Felmerült egy kérdés, hogy hányan fognak átszavazni, lesznek-e olyanok, akik nem magyarok és ránk fognak szavazni. Hogy mennyien lesznek, ezt ebben a pillanatban nem tudom megmondani. Azt látom, hogy van egy nagy adag értetlenség. Akkor, amikor a város balkanizációjának a megállításáról beszélünk, és hogy Szabadka közép-európai városként kellene hogy definiálja önmagát, és ebbe az irányba kellene hogy fejlődjön, akkor én nem arra gondolok, amire az emberek reflexből gondolnak, hogy a közép-európaiak mi vagyunk, magyarok, a balkániak meg a szerbek. Ez nem igaz. Azért nem igaz, mert a dolgok nem így osztódnak.Voltak ennek a városnak balkanizációt fölvillantó magyar polgármesterei is, VMSZ-es polgármesterei is, akik mondjuk fölkészületlenségből, hanyagságból a vállalkozói, építő lobbinak kiszolgáltatottságból a Törley-házakat bontatták le, és nézzék meg, hogy milyen balkáni jellegű utcát csináltak a Petőfi utcából. Volt olyan is, aki a Vojput mögött a két palotát lebontatta. Ami ellen lépni kell, az az erőből és az izomból való politizálás. Az elmúlt évek csak erről szóltak, persze kivételes helyzetek vannak, mint mondjuk ez a szoborállításos történet. Leültünk az asztalhoz és azt mondtuk, mi egy közép-európai város vagyunk, szót kell hogy értsünk egymással. Szerintem ez nem nemzeti kérdés, ez alapállásbeli kérdés is. Abban reménykedem, hogy a választást követően olyan politikai erők fogják irányítani ezt a várost, amelyeket ez a fajta alapállás hat át, nem a kiszorítósdi, lenyomósdi, hanem egy ilyenfajta hangulat alakul ki. Lehet erre azt mondani, hogy ez egy naívnak tűnő elvárás, de mi ezt próbáljuk számonkérni és művelni.
Nem tudom, hogy mivel, de a Jóisten azzal tüntet ki bennünket, hogy fordíthatunk a sorsunkon, hogy tendenciákat fordíthatunk meg. A lejtőn való lecsúszás tendenciáját állíthatjuk meg és fordíthatjuk vissza. Azt látom, hogy az emberek ezt akarják. Ez most így 2020-ban csoda volna. Ha van a pillanatnak misztikuma, akkor az ez. Ez látszik most. Egyetlenegy dolog kellene ehhez, mégpedig az, hogy azok, akik az elmúlt hetekben azt mondták, el fognak menni szavazni, azok elmenjenek, akik azt mondták, hogy az egyetlen magyar opcióra szavaznak mind a három listán, azok így járjanak el. A helyzet azért egyszerű, mert egy magyar lista van, és akinek fontos a magyarok boldogulása, akinek fontos, hogy az, amit az elmúlt években elkezdtünk, folytatni tudjuk, az elmegy és bekarikázza az összes listán a VMSZ előtti számot.
