Katalintól, a 78 éves, egyedül élő asszonytól a nyár folyamán éjszakánként szépen lassan elhordták a tűzifáját. A helyszínen járó rendőrök azt mondták a beteg asszonynak, nem tehetnek semmit, amíg ő maga tetten nem érni a tolvajokat.
Katalin kisnyugdíjasként kilenc köbméter tűzifát készített be magának a télre, a tüzelnivalót pedig az udvarán tartotta. Márciusban bekerült a kórházba, egy nagyobb műtéten esett át, és mire május végén kijött a kórházból, a tűzifa egy része hiányzott, a következő két hónapban pedig többször is hallotta éjjelente, ahogy valakik az udvarában garázdálkodnak, és el-elvisznek valamennyit a fából. A rendőrség három ízben járt nála, és hiába mondta el nekik gyanúját, hogy a szomszédja hangját hallotta, és hogy ő a tettes, nézzenek utána, vegyenek ujjlenyomatot, a rendőrök csupán felvették a jegyzőkönyvet, de nem kezdtek nyomozásba. Azt mondták Katalinnak, tetten kell érnie a tolvajt, és majd akkor tudnak ők is lépni. Amíg azonban nem kapják el a tolvajokat, Katalin feljelentést sem tehet ellenük.
– Éjjelente hallottam, ahogy itt járkálnak, ketten vagy hárman lehettek, néha ki is mentem, de már csak annyit tudtam kivenni, hogy a kerítésen meg a tetőn át menekülnek. Hogyan is érhetném őket tetten, beteg vagyok, öreg vagyok én már, nem bírok utánuk mászni a kerítésen keresztül, miközben meg vagyok róla győződve, hogy a mellettem lévő szomszéd jön fosztogatni, felismertem a hangját. Nem maradt semmim télire, nem lesz mivel fűtenem, mert nem tudok miből tüzelőt venni. Mindenki tudja a szomszédságban, hogy milyen ez a család, fűnek-fának tartoznak, és hogy lopnak, visznek mindent, amit érnek. Még az unokájuk is, aki a temetőben szedi össze a szemetet egy kis utánfutós traktorral, itt garázdálkodik a környéken. Láttam, mikor azzal hajtott el, az utánfutón az én fámmal – mondja az idős asszony.
Katalin teljesen magára van utalva, mert a gyermekei külföldön élnek, rájuk nem számíthat ebben a kérdésben. A helyi közösségben is jelentette az esetet, de a vezetőség nem tud neki segíteni ebben az ügyben, és nem tudja, hová máshová fordulhatna, mert nemcsak elkeseredett, hanem fél is egyedül. Elmenni sem mer otthonról, mert attól fél, mást is elvisznek, ahogy már korábban is észrevette, hogy apróbb dolgokat elloptak a kertjéből vagy tőle. Mivel nem tudja bebizonyítani, hogy a mellette élő család lopta meg, nem is tud véget vetni a rablásnak.
Írják meg Önök is igaz történetüket lapunk szabadkai rovatának, ha valamilyen bűncselekmény áldozatai voltak. Mi történt, hogyan reagált a rendőrség, sikerült-e elcsípni az elkövetőt vagy elkövetőket, visszakapták-e az eltulajdonított értéktárgyakat, és elégedettek voltak-e a bírósági epilógussal. Természetesen nemcsak a negatív történetek érdekesek, hanem azok is, amelyek jól végződtek.
A történeteket e-mailben a maszo@magyarszo.com címre várjuk, postai úton pedig a szabadkai szerkesztőség címére: Szabadka, Corvin Mátyás u. 9. Kérjük Önöket, a levélben mindenképp hagyják meg elérhetőségeiket.
