Élet írta bűnügyi történetek

Az augusztusban történt gázolásos támadás az utolsó csepp volt a város lakosainak poharában. Egy emberként mindenki hatékonyabb rendőri fellépést, biztonságosabb életet követel az illetékesektől.

A bűnüldöző és igazságügyi szervek pedig továbbra is úgy működnek, mint egy zárt rendszer, az átlagember semmit nem tudhat meg, vagy csak nagyon keveset. Mindannyian sokkal több rablásról, betörésről, nyílt utcán elkövetett támadásról tudunk, mint amennyi a médiában megjelenik. Az a benyomásunk, hogy a rendőrség egyfajta szelektív hírzárlatot tart, és sokkal kevesebb bűnüggyel kapcsolatban adnak ki hivatalos közleményt, mint amennyi valóban történik. Aztán ezekben is csak a gyanúsított vagy bekísért személyek nevének kezdőbetűi olvashatók, mert hát személyiségi jogok, meg az ártatlanság vélelme…

A hétvégi Magyar Szónak nyilatkozva Vojin Kojićtyal, a szabadkai rendőrőrs parancsnoka kielégítőnek nevezte a városban a közbiztonsági helyzetet.

– A tavalyi mutatókhoz viszonyítva minden statisztikai adat arra vall, hogy nem nőtt a bűnözés a városban, a rendbontások száma sem, és a közlekedésbiztonság tekintetében is a tavalyihoz hasonló a helyzet, meg a tűzeseteket vagy más katasztrófahelyzeteket tekintve is azonosak a mutatók a tavalyi időarányossal. Az egyetlen terület, amelyen nőtt a bűncselekmények száma, az a lopások területe, azzal ugyanis, hogy a megélhetési lopások határa 15 000 dinárról 5000 dinárra csökkent, sokkal több feljelentést tett a rendőrség hivatalból az elkövetők ellen. Korábban is volt ennyi lopás, de a statisztikában nem jelentek meg ezek – mondta.

A következő lépcsőfokon pedig ott az igazságszolgáltatás. A nagyobb port kavart ügyek végkifejletéről értesülünk, ám ezen csak még inkább felháborodunk, hiszen sokszor a kimondott ítélet is a bűnözőket bátorítja.

Éppen ezért úgy gondoltuk, ha már az illetékes szervek elzárkóznak a nyilvánosságtól, akkor maguk a polgárok, az olvasók írják meg ilyen irányú tapasztalataikat. Írják meg igaz történetüket, ha valamilyen bűncselekmény áldozatai voltak. Mi történt, hogyan reagált a rendőrség, sikerült-e elcsípni az elkövetőt vagy elkövetőket, visszakapták-e az eltulajdonított értéktárgyakat, és elégedettek voltak-e a bírósági epilógussal. Természetesen nemcsak a negatív történetek érdekesek, hanem azok is, amelyek jól végződtek.

A történeteket e-mailben a maszo@magyarszo.com címre várjuk, postai úton pedig a szabadkai szerkesztőség címére: Szabadka, Corvin Mátyás u. 9. Kérjük Önöket, a levélben mindenképp hagyják meg elérhetőségeiket.

A RENDŐRÖK DIÓT ESZEGETTEK

Olvasónknak a szüleit rabolták ki, a rendőrség pedig nem a megfelelő módon reagált. Következzen Valéria levele:

„Igen, sokkal több eset, betörés, rablás történik, mint amit a rendőrség megjelentet. Sajnos a szüleim is "megjárták" még 2003-ban, de a rendőrségtől azóta sem kaptak semmiféle értesítést, információt, pedig apu konkrét adatokat adott a rendőröknek.

2003 őszén egy délután, mint minden délután elsétált a sarki kiskocsmába, ahol összegyűltek az ismerősök, szomszédok, és egy sör mellett megbeszélték a "világot". A szomszéd, mivel pálinkafőzéssel foglalkozott, kapott az ismerősétől 5 ezer dinár előleget szilvára és pálinkafőzésre.

Éjjel, úgy éjfél után 2 órakor a szüleim arra ébredtek fel, hogy valaki nyitogatja a nyikorgós előszobai szekrényajtót. Mindjárt tudták, hogy itt baj van. Mire felültek az ágyban, és villanyt gyújtottak, addigra már a simaszkos, pisztollyal és fémbottal felszerelt rabló a szobában volt, és pisztolyt fogott rájuk.

Ordítozni kezdett, hogy kéri az értékeket, mert ha nem adják oda, mindkettőjüket lelövi, mint a kutyát! Hiába mondták, hogy ők kisnyugdíjasok, hogy két nap múlva lesz a nyugdíj, a pénztárcában a maradék pár száz dinár van, ezt ő nem hitte el, dobált ki mindent a szekrényekből, elvágta a telefonzsinórt, ordítozott, hadonászott.

Megtalálta apu régi óráit, amelyeket fiatalkora óta gyűjtögetett, azt a kevés ékszert, amit anyu az unokáknak tartogatott, de ez nem volt elég, az 5 ezer dinárt követelte.

És ha nem kapja meg, mindkettőjüket kinyírja, mint a kutyát. Apu szívbeteg volt, rosszul lett, ki kellett mennie a fürdőszobába, anyu vele kellett, hogy menjen, a betörő mindvégig rájuk fogta a pisztolyt. Mikor visszaértek a szobába, apu összeszedte a bátorságát, és úgy döntött, hogy ő már csak nem adja a "bőrét ingyen", a bottal, amivel járt, rácsapott a rabló kezére. Az apuhoz vágta a vasbotot (komoly sérüléseket okozva), és kétórás "rablás” után eliszkolt az udvaron levő kerékpárral.

A szüleim a régi, nem kidobott telefonról (mert majd egyszer akármire jó lesz!) hívták a rendőrséget. Rövid időn belül 4-5 rendőr jelent meg, páran az udvaron maradtak, és a diófáról lepotyogott diót törögették, eszegették, egy-kettő pedig szédelgett egy kicsit a házban. Senki nem vett sehonnan ujjlenyomatot, holott a rabló nem használt kesztyűt.

Arra már nem emlékszem, hogy készült-e bármiféle jegyzőkönyv, vagy csak diót rágcsáltak lazán, de arra emlékszem, hogy a két ijedt, meggyötört idős embernek másnap (vasárnap) a rendőrségre kellett mennie vallomást tenni.

Hiába mondta el apu, hogy kik voltak előző nap a kiskocsmában, hiába mondta el az 5 ezer dinár történetét, és hiába mondta el azt is, hogy a szomszéd házszáma 17-es, az övéké pedig 17/a, a rendőrségtől soha, a mai napig nem kaptak semmiféle információt, hogy elfogták volna a tettest, illetve meglettek-e az ellopott órák és ékszerek.

A szüleim egy ideig hívogatták a rendőrt, akinél a vallomást tették, a végén beleuntak, mert soha még egy reményt adó szót sem kaptak válaszul.

Sajnos ilyen és ehhez hasonló eset nagyon sok van. Mindig azt hittük, hogy ilyesmi itt velünk nem történhet meg, ilyesmi csak az amerikai filmekben van, aztán egyszer rádöbbenünk, hogy a 20 évvel ezelőtti nyugodt, biztonságos kisvárosba beköltözött a gonosz."

GENGSZTER KORZÓ

Élet írta bűnügyi történetek

Kirabolták, megtámadták? – Írja meg nekünk – Itt az első olvasói levél