Már az is elég nagy traumát okoz, ha egy zsebes megtámad valakit az utcán, hogy elvegye az illető értéktárgyait. De az eset soha sem ennyire egyszerű, hiszen a pénztárcában, melyre általában a zsebesek szemet vetnek, ott lapulnak az illető személyi okmányai is. Természetesen ezekre az okmányokra a zsebeseknek semmi szükségük, így általában azok valamelyik szemeteskuka vagy szennyvízelvezető mélyére kerülnek, mégis a legnagyobb fejtörést, sokszor költséget azok újbóli beszerzése okozza a tulajdonosoknak.
K. P. már nyugdíjas. A férjével együtt próbálnak a kis nyugdíjból megélni hónapról hónapra. De a napokban azzal, hogy egy illető ellopta K. P. táskáját, miközben hazaigyekezett az ócskapiacról, számos fejtörést okozott a nyugdíjas házaspárnak. Attól is félnek, hogy mi történhet még velük.
– Éppen hazaigyekeztem a piacról, amikor egy fiatalember kikapta a táskát a kezemből, és elszaladt vele. Nem vásároltam sok mindent, de a táskában benne volt a pénztárcám is az igazolványommal, az egészségügyi könyvecskémmel, a receptjeimmel, az orvosi beutalóimmal, a buszjegyemmel, a mobiltelefonommal, a ház kulcsaival. Nem volt sok pénz a pénztárcámban, talán 3000 dinár, de egy kisnyugdíjasnak ez is nagyon sokat jelent. Mindenem odalett – mondta K. P.
– Hajfestéket vettem, meg macskaeledelt. Az illető azt gondolhatta, hogy sok mindent vásároltam, mert nagyon nehezen vittem a táskám. Feltételezem, hogy kísérhetett, majd egy sövény mellett rám rontott, kirántotta a kezemből a táskát, visszament az utcasarokra, ahol már várta egy fehér autó. Abba gyorsan beült, és elhajtottak. Azt hiszem, ugyanezt a fiatalembert már láttam a temetőben. Ott is már nem egyszer hallottam, hogy elviszik az asszonyoktól a táskájukat. Meg hát engem is már kiraboltak a temetőben. A Rókusi temetőben éppen ültem a síron, és egy illető belenyúlt a táskámba, és a kulcsaimat emelte ki, melyek egy bőrtartóban voltak, lehet azt gondolta, hogy az a pénztárcám. Aztán, amikor látta, hogy csak a kulcsok vannak benne, eldobta, és elrohant – részletezte a történteket.
K. P. elmondta, mindjárt szólt a rendőröknek is, ők mindent megvizsgáltak, de még nem találták meg az elkövetőt.
– Otthonról hívtam a rendőröket, mondtam, hogy jöjjenek ki hozzánk, mert nem bírtam sem beszélni, sem bemenni az állomásra, annyira megijedtem. Kijöttek, elbeszélgettünk, azóta azonban nem történt semmi. Mondták, majd szólnak. Nem is a pénzt sajnálom, hiszen a dokumentumaim sokkal nagyobb értékek, már csak azért is, mert a hozzájuk szükséges kivonatokat nehezen szerzem be, az anyakönyvi kivonatomért Magyarkanizsára, az állampolgársági bizonylatért pedig Oromra kell mennem, mert nem szabadkai születésű vagyok. Borzasztó utánajárás kell, mire összeszedem az összes papírt – magyarázta K. P.
– Meg hát a táskában volt a kapukulcs is. Ettől is nagyon félek, mert az igazolványomból tudják a pontos címet, van kulcsuk is a házhoz... Nem tudjuk lecserélni a zárakat. Négy zárat le kellene cserélni, de miből?! A kis nyugdíjamból hogyan vegyek négy zárat, meg a mestert is kellene fizetni, aki azt kicseréli – keseredett el az asszony.
Elmondta, nem először rabolták már ki. A táskájából a pénztárcáját már egyszer kiemelték nagypénteken. Ez is a kisbajmoki piac környékén történt meg vele. De akkor, miután kivették a pénztárcából a pénzt, a pénztárcát eldobták, így egy asszonytól, aki megtalálta azt, visszakapta.
– Most is várok, hátha visszakapom a dokumentumaimat, de már nem hiszem, hogy visszahozzák – emelte ki K. P. Hozzátette: – Borzasztó lett az élet itt Kisbajmokban. A rendőrök ugyan elsétálnak a temető előtt, de a temetőbe már nem mennek be. Vannak olyan tolvajok, akik nappal is bejárnak a házak udvarába, és elemelik azt, amire szükségük van. Kisbajmok lett a legborzasztóbb helyi közösség a városban! – mondta.
Írják meg Önök is, vagy mondják el igaz történetüket lapunk szabadkai rovatának, ha valamilyen bűncselekmény áldozatai voltak. Mi történt, hogyan reagált a rendőrség, sikerült-e elcsípni az elkövetőt vagy elkövetőket, visszakapták-e az eltulajdonított értéktárgyakat, és elégedettek voltak-e a bírósági epilógussal. Természetesen nemcsak a negatív történetek érdekesek, hanem azok is, amelyek jól végződtek.
A történeteket e-mailben a maszo@magyarszo.com címre várjuk, postai úton pedig a szabadkai szerkesztőség címére: Szabadka, Corvin Mátyás u. 9., illetve jelentkezhetnek a 024/555-530-as telefonszámon is.
