Meddig tart egy bottal járó, vékony nőt ellökni, hogy megszerezzék a táskáját? Talán pillanatok kérdése. És meddig tart, még ha jelentősebb sérülést nem is okozott a támadás, az idős nőnek ezt az ijedtséget kiheverni? Talán évek kellenek hozzá. T. I.-t az utcán támadták meg, vasárnap délelőtt, amikor a templomból éppen hazafelé tartott. A táskáját ellopták, de mint mondja, pénz nem is volt benne szinte, viszont annál kedvesebb volt az a táska, amit magával vitt a támadó.
– Október 6-án, a mise után, amikor hazafelé tartottam, akkor támadtak rám. A mi utcánk rávezet a Gaj utcára. Így ezen a hosszú utcán végig kellett mennem. Amikor már majdnem az utcánk sarkához értem, a napközinél támadott meg egy középmagas, fekete hajú, fekete szemű férfi – magyarázta T. I. a történteket. Hozzátette: – Megragadta a vállamon a táskám és elkezdte cibálni, rángatni. Természetesen nem akartam elengedni, ezért ahogy ő húzta a táskát, elestem. Ugyanis én bottal járok, nem volt nehéz dolga. De ahogy feltápászkodtam, a férfi már elszaladt. Éppen akkor az utcán egy lélek sem volt. Nem tudtam senkitől sem segítséget kérni, de azt sem láttam, hogy hova ment, hova tűnt el – mesélte.
Nem messze a történtektől, a Gaj utca elején ott álltak az ügyeletes rendőrök, így mindjárt hozzájuk fordult panasszal, akiknek az első kérdése az volt, hogy „cigány volt a támadó?”
– Nem nagyon tudok szerbül, de elpanaszoltam a történteket, annyit azért még el tudtam mondani. De a rendőrök kérdésére nem tudtam válaszolni, mit tudom én, hogy a támadó cigány volt-e. Amikor haza mentem, a férjem felhívta a rendőrséget, ahol szintén a támadó kinézetére kérdeztek rá. Egy sötét hajú fiatal férfi volt, aki huszonéves lehet. De a rendőrök sem biztattak, hogy megtalálják a támadót, azt mondták a férjemnek, hogy hiába fogják el és tartóztatják le a támadókat, a bíró kiengedi őket – mutatott rá T. I. Hozzátette: – A táskámban nem volt sok minden, talán 50–60 dinár. Amikor templomba megyek, nem is viszek magammal sok pénzt, csak néhány dinárt, hogy legyen nálam. Nem is azt sajnálom, hanem a táskát, amit a legjobb barátnőmtől kaptam, ő küldte nekem Amerikából. Meg a táskában volt a szemüvegem. A legjobb szemüvegem, amit olvasásra használok. Meg egy fekete sálat vittem magammal, amire rá szoktam ülni a templomban. Azt is sajnálom, hogy elvitték, na de majd kötök magamnak egy másikat – keseredett el. Elmondta, szerencsére a személyes dokumentumait sem vitte magával, így arról külön gondot nem kell viselnie, de nagyon megijedt.
– Amikor elestem, megütöttem magam, a lapockám még most is fáj. Nem mentem orvoshoz, otthon borogattam. De nem is ez a legszörnyűbb, hanem a megrázkódtatás, ami ért. Így is orvosi kezelés alatt állok – mondta T. I.
Megtudtuk továbbá, hogy aznap nem ő volt az egyetlen, akit megtámadtak. Egy másik nő a kálvária mellett a parkon keresztül ment végig, amikor egy férfi, aki látta az eseményeket, odakiabált neki, figyelmeztette messziről, hogy vigyázzon a táskájára, és abban a pillanatban két fiatalabb férfi már a nő nyomában volt, és rohanásukban fellökték azt a férfit is, aki figyelmeztette a nőt.
– Most már félve megyünk az utcán, főként táskával félő végigmenni. A lányunkat is már számtalanszor fel akarták lökni a biciklin, meg a táskáját is el akarták már lopni tőle. Meg a vejünket is megtámadták, amikor egyik nap az éjjeli műszak után éppen hazafelé tartott, és a Bajai út és a Gaj utca kereszteződésénél fellökték a biciklijével és ellopták a szerszámos táskáját. Szerencsére valaki az egyik utcában megtalálta az iratait, és így legalább azokat visszakapta – mesélte az elmúlt napok eseményeit T. I.
Írják meg Önök is, vagy mondják el igaz történetüket lapunk szabadkai rovatának, ha valamilyen bűncselekmény áldozatai voltak. Mi történt, hogyan reagált a rendőrség, sikerült-e elcsípni az elkövetőt vagy elkövetőket, visszakapták-e az eltulajdonított értéktárgyakat, és elégedettek voltak-e a bírósági epilógussal. Természetesen nemcsak a negatív történetek érdekesek, hanem azok is, amelyek jól végződtek.
A történeteket e-mailben a maszo@magyarszo.com címre várjuk, postai úton pedig a szabadkai szerkesztőség címére: Szabadka, Corvin Mátyás u. 9., illetve jelentkezhetnek a 024/555-530-as telefonszámon is.
