Nemcsak a rablók, betörők kelthetnek bennünk félelmet, vagy keseríthetik meg napjainkat, hanem sokszor közvetlen szomszédjaink is rengeteg bosszúságot okozhatnak, s végül elérhetik, hogy az ember már nem is érzi magát otthon sem a jól ismert környéken, sem az utcában, de már a saját házában sem, ahol hosszú-hosszú évekig nyugalomban és békében élte mindennapjait.
Erika Újfalu helyi közösségben él már nagyon régóta, mint elmondta, az utcában, ahol ők is laknak, az utóbbi időben azonban nagyon megváltozott a lakosság összetétele, és szinte nincs olyan nap, amikor ne érné őket valamilyen bosszúság a szomszédjaik részéről, miközben képtelenek ellenük bármit is tenni, ezenkívül pedig a tolvajokkal is számolniuk kell.
– Október 17-én a késő esti órákban arra lettünk figyelmesek, hogy nagyon ugatnak a kutyák. Kimentem a hátsó udvarba, hogy megnézzem, mi az oka az ugatásnak, de persze nem láttam semmit se. Kihívtam a családot is, és akkor láttuk, hogy a szárítókötélen lévő ruhák, ágyneműk, törölközők eltűntek, a kertkapu pedig nyitva állt. Csupán egy törölközőt találtunk a földön, melyet valószínűleg véletlenül elejtettek. Nagyon bosszantó, hogy akárki csak úgy bejön az ember udvarába, és nem lehet tenni ellene semmit. De rendben van, ha elvitték az ágyneműt, hát elvitték, tavaly azonban a fánkat meg a szenünket lopták el – panaszolta az asszony.
Úgy vélték, az ágyneműk és törölközők eltűnéséről hiába értesítették volna a rendőrséget, a helyi közösség vezetőségének tagjait azonban tájékoztatták a történtekről, ők azt mondták, a bűnözés miatt megnövelik a rendőrök létszámát. Erika szerint viszont csak akkor javulhatna a közbiztonság, ha a járőrök a helyi közösségből kerülnének ki, vagyis olyan embereknek kellene vigyáznia a rendre, akik ott élnek, ismerik a környéket és a polgárokat, s akik tudnák, kiket kellene ellenőrizni.
A lopásokon kívül Erikának és családjának életét szinte mindennap megkeserítik az utcában élők is, akik (elmondása szerint) nagyon elszemtelenedtek, és nem hat rájuk sem a szép szó, sem a veszekedés.
– A velünk szemben álló házban egy roma család él, minden évben születik egy gyermekük, most már tíz van. Az asszony egyszerűen felveszi a hátára a gyereket, ideállnak a szőlőlugasunkhoz, és a gyerekkel szedeti le a szőlőt. Ha rájuk szólunk, visszaszólnak, még nekik áll feljebb, úgy viselkednek, mintha a gyümölcs az övék volna. Egész nyáron idejár a házunk elé az a sok gyerek, és itt vécéznek. Nem győzöm lemosni a járdáról a piszkukat. Múltkor az édesanyám takarított utánuk, és kérdőre vonta őket, hogy miért kell ilyet csinálniuk, de szabályosan kiröhögték őt. Nagyon megalázó. Az utca túloldalán lévő házakban is túlnyomórészt ilyen családok laknak, rengeteg gyerek van, legalább harmincan vannak, folyton lármáznak, truccolnak, köpködnek, leköpik az embert is. Gusztustalan, amit csinálnak, mi pedig tehetetlenek vagyunk, és egyik napról a másikra azt kezdtük érezni, hogy már nem vagyunk otthon. De mások is nagyon elkeseredettek, és nagyon félnek. Nemrégiben a nagynénémet lelökték a bicikliről, és elvették a táskáját. Azóta szinte a házból sem mer egyedül kilépni. Most már nem a roma családok, hanem a jó emberek, a munkások, nyugdíjasok vannak hátrányos helyzetben, annyit garázdálkodnak mások. Mi pedig nem merünk elmenni már a boltba sem, nehogy megtámadjanak bennünket, úgy vagyunk, mint a rabok, vagy akik házi fogságban vannak.
Írják meg Önök is, vagy mondják el igaz történetüket lapunk szabadkai rovatának, ha valamilyen bűncselekmény áldozatai voltak. Mi történt, hogyan reagált a rendőrség, sikerült-e elcsípni az elkövetőt vagy elkövetőket, visszakapták-e az eltulajdonított értéktárgyakat, és elégedettek voltak-e a bírósági epilógussal. Természetesen nemcsak a negatív történetek érdekesek, hanem azok is, amelyek jól végződtek.
A történeteket e-mailben a maszo@magyarszo.com címre várjuk, postai úton pedig a szabadkai szerkesztőség címére: Szabadka, Corvin Mátyás u. 9., illetve jelentkezhetnek a 024/555-530-as telefonszámon is.
