A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor pénteki programjának hagyományos csúcseseménye a Kárpát-medencei magyar politikai vezetők kerekasztala, amelyet ezúttal Hogyan tovább, Kárpát-medence? címmel tartottak meg. A beszélgetésen részt vett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Bihari Szabolcs, a Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének elnöke, Kárpátalja képviseletében Bocskor Andrea fideszes európai parlamenti képviselő, Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Forró Krisztián, a szlovákiai Szövetség – Aliancia párt elnöke, Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Jankovics Róbert, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Mezei János, a romániai Magyar Polgári Párt elnöke, Tánczos Barna, Románia környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti minisztere a Romániai Magyar Demokrata Szövetség képviseletében, Potápi Árpád János, Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának államtitkára, valamint moderátori szerepben Zsigmond Barna Pál, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa, országgyűlési képviselő.
Pásztor István a vajdasági helyzetet értékelve kijelentette, hogy küzdelmes éveken vagyunk túl, de ez alatt az idő alatt kialakult a világos kép arról, hogy ki az, aki valóban tud segíteni a közösségen, és ki az, aki csak szólamokat pufogtat.
A VMSZ elnöke szerint sikerrel teljesített időszakról beszélhetünk, a 2020-as és 2022-es választások pedig meghatározták az alapvető politikai pozíciókat. A magyarországi választásra a közösség a nemzethez tartozás alapállásából tekintett, és a FIDESZ–KDNP támogatása sikeresnek bizonyult, ezt megalapozza az is, hogy Vajdaságban politikailag érett és jól szervezett közösség épült föl.
Pásztor hangsúlyozta, hogy a magyar–szerb kapcsolatok kiválóak. Igaz ez az országon belül, hiszen a magyarok Szerbia megbecsült polgárai, valamint igaz Magyarország és Szerbia kapcsolatára egyaránt, jó példa rá a tavaly szeptemberben aláírt partnerségi megállapodás. Mindezek ellenére nyilvánvaló, hogy nehéz idők előtt állunk – mutatott rá a pártelnök. Az ukrajnai háború mellett a migráció is komoly gondot okoz, ebben a kérdésben pedig fontos lépés lesz, ha megvalósul a magyar kormány döntése a határkerítés egyméteres magasításáról.
Szerbia a háború kitörése óta komoly nyomás alatt áll, magyarázta Pásztor, kiemelve, az országnak folyamatosan csatát kell vívni a szuverenitás megtartásáért, amelynek fontos eleme az Oroszország elleni embargó elutasítása. A szabadság, az önrendelkezés és a szuverenitás feladása ugyanis veszélyeket rejt magában, amire akár Ukrajna jelenlegi helyzete vagy a migráció is jó példa.
Az alakuló szerb kormányban a VMSZ államtitkári szinten vesz majd részt, ami folytatása lesz az elmúlt évek építkezésének. A jelenlegi feladat a stratégiaépítés annak érdekében, hogy a közösség megőrizze az eddig elért eredményeket – mutatott rá Pásztor. Záró gondolataiban kifejtette: a közelgő népszámlálás ügye hidegen hagyja, meggyőződése szerint az elmúlt 30 év legfontosabb eredménye az, hogy megteremtették a lehetőséget arra, hogy az emberek szabadon dönthetnek, szabadon mozoghatnak és szabadon választhatnak. Ezenkívül a legfontosabb cél az, hogy a kivándorolt vajdaságiak számára, akik rájöttek, Nyugaton sem minden tökéletes, reális lehetőségként jelenjen meg a hazaköltözés.
A kerekasztal közönsége (Ótos András felvétele)
Bihari Szabolcs felszólalásában elmondta, mintegy félmillió magyar él jelenleg az európai diaszpórában. A korábbi évekhez képest nagy változást jelent, hogy 2015 óta fokozott hangsúlyt kapott a biztonságpolitika kérdése, gyakorlatilag a legfontosabb témává lépett elő például a közelgő svédországi választásokon, hiszen az 5–10 éve tapasztalt biztonság érzete már nincs jelen. A skandináv országban élő Bihari szerint ott rendszeresek a lövöldözések és a leszámolások, amelyek heti 3-4 áldozatot követelnek. A mostanra kialakult helyzet okaként a nyitott migrációs politikát jelölte meg, ezzel kapcsolatban megemlítette a no-go zónákat is, ahova gyakran nem mernek bemenni a hivatalos szervek, például a rendőrség, a mentőszolgálat vagy a tűzoltóság. A helyi politikum, bár késve, de reagált, igaz, az eljárások, például a kitoloncolások rendre problémásnak bizonyulnak. A diaszpórában élő magyarság legfontosabb feladataként azt emelte ki, hogy meg kell őrizni a második és harmadik generációs lakosok magyar nevelését és identitását.
Bocskor Andrea emlékeztetett rá, hogy a kárpátaljai magyarság helyzete hosszú évek óta nem a legfényesebb, Ukrajna 2014 óta szűkíti a kisebbségi jogokat például az oktatás és a nyelvhasználat terén. Ezzel szemben az ukrán EU-csatlakozási út jelenthet némi reményt, bizakodást, a kitörő háború azonban minden tervet, hitet és perspektívát megrendített. A háború után semmi sem lesz a régi, a kisebbségi jogok érvényesítése roppant nehéz feladat lesz. Hiányzik a létbiztonság, ebből fakadóan folyamatos az identitás, az elvándorlás és visszatérés problémája, hiszen mindenki félti családját és jövőjét. Minden kihívás ellenére azonban erős a lokális identitástudat az emberekben, ragaszkodnak szülőföldjükhöz, ezért bízni lehet benne, hogy vissza fognak térni, ha lesz hova. Mindeközben kulcsfontosságú a magyar intézményrendszer és a gazdaságélénkítő programok fenntartása.
Tánczos Barna azzal kezdte, örömteli, hogy megváltozott az RMDSZ megítélése, amely nagy sikert ért el (három minisztert és kormányfőhelyettest ad a romániai kormányban – a szerző megj.) a legutóbbi választáson. Kiemelte, megerősítették az önkormányzati képviseletet, és jó kapcsolatot ápolnak az EMNP-vel, közös képviselőt is adnak. A miniszter hangsúlyozta Bukarest fontosságát az erdélyi helyzet tekintetében, mondván, a parlamenti jelenlét megalapozza a kedvező döntéseket a törvényalkotásban. Komoly segítséget tudnak nyújtani az önkormányzatoknak és a vállalkozások fejlesztésére is képesek elkülöníteni forrásokat. Megjegyezte továbbá, hogy az RMDSZ a mintegy 70 százalékos kormánytöbbség tagja, ez a stabilitás pedig – a magyarországihoz hasonlóan – különösen fontos ebben a háborús időszakban. A bizonytalan országok ugyanis a legkülönfélébb kihívásokkal néznek szembe.
Csomortányi István az erdélyi közösség számára is történelmi sikernek nevezte a magyarországi választási eredményt. Külön öröm, hogy a korábbinál nagyobb számban tudtak mozgósítani a szavazásra. Mint mondta, 2024-ben négy választás lesz Romániában, ezért az erdélyi magyar nemzeti pártok együttműködésén sok fog múlni, különösen az önkormányzatok számítanak fontos terepnek. Kicsi, de jelképes eredménynek nevezte a román parlamentben a gyermekvédelmi törvény keresztülvitelét, amely rámutat, hogy a Kárpát-medencében egységesen gondolkodnak a témakörben. Emellett a Néppárt több polgármestert is adott fontos helyeken az önkormányzati választáson, ami bizonyította az alternatív politikai erő szükségességét.
Mezei János szerint lényeges a felelősségteljes politizálás, a pártok együttműködése, ugyanakkor az alternatíva biztosítása. A hosszabb távú célok megfogalmazásának óhaját fejezte ki, rámutatva, jelenleg többnyire csak négyéves ciklusokban gondolkodnak a politikai vezetők. Egy több évtizedes cél fényében ugyanis könnyebb lenne a napi kérdések megvitatása és a döntések meghozása is – magyarázta. Hangsúlyozta, hogy a pozícióban lévő személyek cselekvésén rengeteg múlik, és minden lehetőséggel élni kell. Mindemellett az oktatás, a jövő generációk helyes nevelése lenne egy olyan cél, ami hosszú távra megalapozhatná az említett távlati célok megvalósulását.
A kerekasztal közönsége (Ótos András felvétele)
Forró Krisztián a 2020-as népszámlálás eredményének ismertetésével kezdte gondolatait. Ekkor ugyanis két nemzetiséget is meg lehetett jelölni, így alakult ki, hogy a Felvidéken 456 ezer magyart tartanak nyilván, ezek közül 422 ezren jelölték meg elsődleges identitásnak a magyart. A szlovák parlamentben jelenleg nincs csoportos magyar érdekképviselet, csak egy képviselő, ennek a hátrányai megmutatkoznak, az érdekérvényesítési célok megvalósulása megállt. Fontos lépés, hogy lehetőség nyílt a magyar útjelző táblák kihelyezésére, ehhez még csak egy módosítás hiányzik. Mint mondta, előrelépés a három szlovákiai magyar párt (Magyar Közösség Pártja, Összefogás Mozgalom és Most–Híd – a szerző megj.) egyesülése, ami kedvezőbb esélyeket biztosít a közelgő önkormányzati választásokon. Lehetőség nyílhat ugyanis, hogy Nyitra és Nagyszombat megyének is magyar elnöke legyen. Ezenkívül a kiemelt cél, hogy 2024-ben visszakerüljön a csoportos magyar érdekképviselet a parlamentbe.
Horváth Ferenc szerint Muravidéken annyiban megváltozott a helyzet, hogy az eddig regnáló jobbközép kormánnyal történelmi megállapodásuk volt, most viszont új, balközép kormány alakult. A cél a fiatalok megtartása a szülőföldön, valamint a jelenlegi 7000 körüli létszám fenntartása, amelynek a gazdasági fejlődés képezi az alapját, ehhez pedig elengedhetetlen lesz az új kormánnyal való együttműködés kiépítése. Az elmúlt időszakban Muravidéken és Rábavidéken száz éve példátlan térségfejlesztés valósult meg, aminek a folytatása létfontosságú. Történelmi jelentőségű eseménynek nevezte, hogy Lendván nemrég a magyar és szlovén államfő jelenlétében átadták a muravidéki magyar önkormányzat új székházát.
Jankovics Róbert felhívta rá a figyelmet, hogy Horvátországban a koronavírus-járvány és a háború mellett más gondokkal is meg kellett küzdeni, hiszen a közelmúltban két súlyos földrengés rázta meg az országot, és az érintett vidékek felújítását is el kellett végezni. A HMDK 2020 után másodszor is kormányzati szerepet vállalt államtitkári és bizottsági szinten, ezek soha nem látott pozíciók a közösség számára. A kormányprogram előremutató jogi, politikai és anyagi körülményeket adott, amelyek keretében lehetőség nyílik Drávaszög és Szlavónia keleti részének fejlesztésére. A horvátországi magyarság egyként működik, és az emberek azt látják, hogy a gyerekeket érdemes magyar iskolákba és más kulturális intézményekbe íratni. Jankovics abbéli reményét is kifejezte, hogy folytatódhat ez az előremutató építkezés.
Végezetül Potápi Árpád János szólalt fel, aki emlékeztetett rá, hogy a cselekvő nemzet évében vagyunk. Az államtitkár utalt pártszövetsége sorozatban negyedik kétharmados sikerére, mondván, a legjobb kampány a munka. Ezután két célt fogalmazott meg: a politikai család megtartását, illetve az egész nép érdekének érvényesítését. Megismételte a Tusványos megnyitóján is elhangzott szavait, miszerint az elmúlt időszak száz év viszonylatában a legsikeresebb, a következő cél pedig a mostani állapot megvédése és az innen való felemelkedés. Mindenekelőtt pedig a kárpátaljai magyarság fizikai létének megőrzésére kell törekedni a mai háborús időben.
