Az ünnepelt köszöntése, néhány jelentős pillanat, ismerős arc felvillantása, a Kék Duna keringő, és a közel 30 fős szerkesztőség „apraja-nagyja” fért abba a negyvenöt percbe, melyet az Újvidéki Televízió magyar szerkesztősége szentelt fennállásának 45. évfordulóján. Az egykori Jugoszláviában ugyanis 1968. január 1-jén szólalt meg a televízió magyar nyelven, és azóta is folyamatos a magyar nyelvű adás. A negyvenöt évhez természetszerűleg hozzátartoztak a hullámhegyek- és völgyek, az ország, valamint az anyaintézmény sorsán való osztozás, a meg-megújulás, a sikerek és balsikerek... Mindezt az indulás után 45 évvel bizony nem lehetett „hiánytalanul” 45 percbe sűríteni, a jubiláló magyar szerkesztőség ugyanis 45 év 45 percben című műsorával ünnepelte meg a jeles évfordulót, melynek szem- és fültanúi lehettek a VRTV 2-s csatornájának nézői is, akik pénteken délben élőben kísérték figyelemmel az újvidéki Rádió M-Stúdiójában zajló eseményt.
Láthattuk azt a történelmi pillanatot, amikor Fejős István, a magyar szerkesztőség alapító főszerkesztője először köszöntötte képernyőről magyar nyelven a jugoszláviai magyarságot 1968. januárjának első napján. Peregtek a filmkockák, felsorakoztak a hazai tévézés egykori szereplői, miközben Buda Hajnalka főszerkesztő köszöntötte a szerkesztőség barátait.
Többen, közöttük Pásztor István, a VMSZ elnöke, a Tartományi Képviselőház elnöke, Bojan Pajtić tartományi kormányfő (magyar nyelven), Slaviša Grujić tartományi tájékoztatási és művelődési titkár, ifj. Korhecz Tamás, az MNT elnöke, Varjú Márta lapunk főszerkesztője, Habram Mária, a Családi Kör főszerkesztője, a televízió több szerkesztőségének vezetője videoüzenetben, míg mások a helyszínen kívántak további sikeres munkát a maroknyi, de vitális szerkesztőségnek.
Közöttük Siniša Isakov, a VRTV vezérigazgatója, Varga-Haszonits Zoltán, a szerbiai magyar nagykövetség első beosztottja, Sándor József tartományi képviselő, Gerold László, az első tévékritika szerzője, Pásztor Bálint köztársasági képviselő, Bódis Gábor egykori szerkesztő-újságíró, Kartag Nándor, az Újvidéki Televízió nyugdíjasa, Márton Attila, a televízió fő- és felelős szerkesztőjének helyettese, Binder Aranka, a barcelonai olimpia bronzérmese.
– Szerkesztőségünknek mindig nagy korszaka van! – válaszolta lapunknak a főszerkesztő, Buda Hajnalka arra a kérdésünkre, hogy merre tart a vajdasági magyar köztelevízió, hiszen mint az a műsor ünnepi részében is elhangzott, emberállományban igencsak megszegényedett, különösen a hetvenes-nyolcvanas évek aranykorszakához viszonyítva, amikor százan alkották a magyar szerkesztőséget. – Minden kornak megvan a maga szépsége, kihívása. Persze mi is azt az időszakot tartjuk hőskornak, de utána is voltak nagy pillanatok. Akkoriban nagyobb volt az ország, de mi most is felkeressük a Vajdaságon kívül élő magyarokat, hiszen Muravidékre akkor is, most is eljárunk. Most az a jó, hogy körülöttünk vannak olyan fiatalok, akik tele vannak lendülettel, töretlen a lelkesedésük, és nem az a legfontosabb számukra, hogy mennyit keresnek, noha az sem mellékes. Én ezt becsülöm legnagyobbra, mert ebből jönnek ki a jó műsorok, a tettre kész riportok. Persze jó lenne a több helyszíni bekapcsolódás, mint a szerb nyelvű testvérszerkesztőségben, de talán erre is alkalmunk lesz. Most a tiszteletdíjas bedolgozókkal 35 körüli a munkatársak száma, és tényleg igaz, hogy az emlegetett aranykorban a műszakiakkal együtt 100-an is voltunk, míg most nélkülük 26-an. Nagyon fontosnak tartom a tudósítóhálózatunkat – amit Magyarkanizsára, Bácskossuthfalvára és más városokra is szeretnénk kiterjeszteni –, nélkülük nehéz lenne sokoldalúvá tenni az álló- és napi műsorainkat, ami havonta nem kevesebb, mint 3200 percet tesz ki. Kis és nagy híradóink mellett 18 különféle műsort készítünk, amibe a politikától kezdve a szórakoztató műfajokig sok minden belefér – mondta a főszerkesztő, hozzáfűzve, hogy különösebb újításokat nem terveznek, annál inkább a tartalmi, formai megújulást. Kivételt képez az 1-es csatornán nemrég beindított Paletta című műsor, amely valójában riportválogatás a szerb ajkú nézőknek a nemzeti szerkesztőségek felhozatalából.
– Azt mondhatom, hogy egyik szemem sír, a másik meg nevet – mondta Németh G. Árpád, aki a jubileum kedvéért utazott Magyarországról haza, Újvidékre. – Örülök, hogy megmaradt a szerkesztőség, mint ahogyan annak idején a magyarság szempontjából nagy dolog volt az is, hogy ez az új médium elindult. Újságaink, lapjaink voltak, viszont megjelent egy új műfaj, amibe mi szűzen léptünk be. Gyakorlatilag itt akkor szinte semmit sem tudtunk a televíziózásról. Nem lehet könnyű a mai körülmények között sem dolgozni, sem megmaradni. Azt sem felejthetjük el, hogy sokan, köztük én is elmentünk innen, csakúgy a nézők egy része távozott ebből az országból. Biztos, hogy ez megnehezítette a műsorgyártást. A körülmények is megváltoztak, ez az Újvidék nem az a város, amit én egykor elhagytam. Időközben minden korszerűsödött, új médiumok jelentek meg, tényleg nem könnyű lépést tartani a világ fejlődésével. A lépéstartáshoz én csak szerencsét kívánhatok! – mondta az egykor népszerű újvidéki tévés, aki a kilencvenes években a Duna Televízióban folytatta pályafutását, tavaly pedig nyugdíjba vonult.
Az ünnepi műsorban nem maradt kimondatlan, hogy egykor a magyar szerkesztőségre felnéztek az Újvidéki Televízióban. Olyan munkatársai voltak, akik maradandót alkottak, akiktől tanultak a ház más szerkesztőségei is. Ugyanakkor kimondatlan maradt – hiszen ünneprontó lett volna –, hogy ez az aranykorszak bizony visszahozhatatlannak tűnik. Többen azonban sejtették, sőt kimondták, hogy olyan ifjú gárda látszik kibontakozni a magyar szerkesztőségben, mely szavatolja a vajdasági magyar köztelevíziózás színvonalát, objektivitását, sokoldalúságát. Minden bizonnyal hozzájuk tartozik Micsik Andrea újságíró is.
– Amikor én kezdtem, még nem volt ifjúsági műsor, most azt hiszem, ez az a műsor, amelyben a fiatalok megtalálják magukat, szinte felkarolják egymást. Kitartással, munkával sok mindent el lehet érni, különösen, ha tudjuk, meddig ér a takarónk. Sok minden nem a pénzen múlik, hanem az akaraton – mondta a fiatal újságíró.
