A múlt hétvégén értesülhetett a közvélemény arról az áthidalhatatlannak tűnő problémáról, amely az Óbudai Egyetem szabadkai, székhelyen kívüli mérnöktanár mesterképzés mintegy harminc diplomását sújtja, mivel nem tudják honosítani oklevelüket. Pásztor István, a VMSZ elnöke a múlt pénteken az Óbudai Egyetem vezetővel való találkozó után kiadott közleményében egyebek között a következő olvasható: „A beszélgetés résztvevői sajnálattal vették tudomásul, hogy a képzés indításakor és azt követően az MTTK figyelmen kívül hagyta a hatályos szerbiai törvényt, amelynek értelmében az, aki szakfőiskolát végzett, Szerbiában nem tanulhat tovább akadémiai mesterképzésen, azonban az Óbudai Egyetemet és a hallgatókat úgy tájékoztatta, hogy ez az akadály el fog hárulni. A valós helyzet azonban az, hogy a szerzett oklevél honosítását egyetlen egy szerbiai egyetem se vállalta” – áll egyebek között Pásztor István közleményében, aki a mintegy harminc diplomás hallgató miatt elvárja az MTTK felelős vezetőitől, hogy egyértelműen nyilatkozzanak az Óbudai Egyetem főigazgatója és rektora által előtárt problémáról.
Erre válaszolva a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Kari Tanácsa hétfőn közleményt adott ki, amelyben egyebek között a következő olvasható: „A megállapodás szerint a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar vállalta, hogy infrastrukturális és szervezői segítséget nyújt az Óbudai Egyetem által akkreditált mérnöktanári MA képzéshez, amely a vajdasági magyar felnőttképzést szolgálja. A honosítási eljárást illetően a Kari Tanács megállapítja, hogy ezt a két ország közötti oktatáspolitikai egyezmény szintjén kell rendezni. Mivel a képzés nem épült be a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar képzési programjába, így a felmerülő nehézségek megoldása nem a Kar hatáskörébe tartozik”– áll a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar Kari Tanácsa közleményében.
Nem mindegy, hogy milyen az „előélet”
Egy-két 2012-es és 2013-as – igen derűlátó hangnemű – újságcikkben olvashatunk arról, hogy történtek próbálkozások, erőfeszítések arra, hogy az Óbudai Egyetem szabadkai, székhelyen kívüli képzésén oklevelet szerzett hallgatók diplomája mindkét országban elismert legyen.
Dr. Fodor János, az Óbudai Egyetem rektora erről nem kívánt nyilatkozni, mint mondta, ő egy éve rektora a felsőoktatási intézménynek, tehát a jelen helyzetről beszélgettünk vele.
– A probléma kettős. Egyik probléma az, hogy Szerbiában a külföldi diplomákat nem fogadják el automatikusan, honosíttatni kell ezeket a szerbiai törvényeknek megfelelően – hallottuk a rektor úrtól. – Ez az oklevél, amelyet a képzésben megszereztek a hallgatók, az Óbudai Egyetem mesterdiplomája, vagyis a magyar törvények szerinti diploma, tehát a felvételi eljárástól kezdve minden a magyar törvényeknek felel meg. A Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar partnerünk volt abban, hogy helyet adott a képzésnek, illetve néhány tanár részt vett az órák megtartásában, de ez ettől még teljes mértékben az Óbudai Egyetem képzése és diplomája. A másik probléma, hogy a szerbiai törvények szerint azok a fiatalok, akiknek szakfőiskolai diplomájuk van, például a szabadkai Műszaki Szakfőiskolán szerezték meg, nem jogosultak mesterképzésre, míg a magyar törvények szerint jogosultak. Ezért vettük fel őket annak idején, mert az összes kritériumnak megfeleltek amely a bejutáshoz kellett, el is végezték, megszerezték a diplomát. Ha egyébként honosítanák ezeket a diplomákat Szerbiában, az övékét akkor sem nosztrifikálnák, mert az ismereteim szerint nem csak a diplomát nézik, hanem az „előéletet” is, vagyis, hogy a hallgatók végzettsége, amikor erre jelentkeztek, megfelelt-e a szerbiai törvényeknek.
Hol keresik a megoldást?
– Arra, hogy a szakfőiskolai hallgatók jogosulttá váljanak a mesterképzésre, a megoldást meg is találtuk, bizonyos fajta különbözeti képzés, vizsgák letétele, diplomamunka írása és záróvizsga formájában. Ezáltal megszerezhetnék azt az alapdiplomát, amely a szerbiai törvények szerint is feljogosítja őket a mesterképzésre. Ennek megvan a lehetősége, hogy ezzel melyik hallgató él, az más kérdés, mert ez költségekkel jár a számukra. Találtunk partnerintézményt erre – Pásztor elnök urat tájékoztattuk arról, mely felsőoktatási intézményről van szó –, de erről nem nyilatkoznék.
A honosítási bizottság amint feláll – már fél éve meg kellett volna történnie a tavaly elfogadott felsőoktatás törvény módosítása alapján –, akkor a mi diplománk és a többi diplomának a honosítása útjából is elhárul az akadály, a folyamat elindulhat, és nem kérdés az, hogy a diplománkat el fogják ismerni. Ehhez meg kell találni, hogy a mi általunk kiadott diploma milyen szerb diplomával hasonló vagy azonos, hogy honosítani lehessen.
Hány érintett hallgató van?
– Akik a szakfőiskolai jellegű problémában is érintettek, 31-en vannak a már diplomát szerzett két évfolyamban.
Tovább folytatják a képzést Szabadkán?
– Igyekszünk most olyan megoldást találni – egyébként az elnök úrral is egyeztettem erről –, hogy amikor a vajdasági magyar hallgatók elkezdenék a mesterképzést, már akkor meglegyen a jogosultságuk, tehát egyfajta különbözeti programot időben a tényleges mesterképzés megkezdése elé hozni, és akkor minden rendben lesz, legalábbis az első lépcsőfokon.
n 2012-ben nem tűnt úgy, hogy komoly akadályok lesznek?
– Akkor az volt várható, hogy inkább pozitív irányba fog elmozdulni az akkori helyzethez képest ez a bizonyos törvénymódosítás, de a valóságban ez nem így történt. Az, hogy egy törvény hogyan alakul, soha nem lehet előre tudni, de akkor úgy nézett ki, kedvezően alakul.
n Hol látja a tényleges, végleges megoldást, a MTTK kari tanácsának közleménye szerint ezt a két ország közötti oktatáspolitikai egyezmény szintjén kell rendezni.
– Én is ebben látom. Egy kicsit általánosabban fogalmazva: mivel Szerbia az Európai Unióhoz kíván csatlakozni, tehát úgy gondolom, a diplomák elismerése is bekerül a feltételek közé. Ettől várjuk a végleges megoldást, de ezt valójában az országok vezetőinek a feladata, hogy erre egyezmény formájában megoldást találjanak – hallottuk dr. Fodor János rektortól.
Az ekvivalencia-bizottságra várva
A problémával kapcsolatban megkérdeztük dr. Takács Mártát, aki, amikor 2012-ben a képzés elindult, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar megbízott dékánja volt, az Óbudai Egyetem tanára. Mint mondta, mivel a tanítóképző fakultás kari tanácsa együttes közleményt adott ki, most személyes véleményét, meglátásait mondja el:
– Mindenképp szólni kell arról, miért került sor a képzés indítására: a Műszaki Szakfőiskolát és más szakfőiskolát végzett fiatalok egyébként nem tudtak volna közvetlenül beiratkozni akadémiai mesterképzésre az akkori szerbiai felsőoktatási törvény szerint Szerbiában. Azóta a felsőoktatási törvénybe beiktatták a szakmesterképzést, de ezek akkreditálása még folyamatban van, sorsuk és szerepük még bizonytalan. Másrészt Vajdaság-szerte nagyon sok szakfőiskolát végzett fiatal tanít műszaki tárgyakat általános és középiskolákban magyarul is, és ehhez nincs meg az egyetemi végzettsége és a tanításhoz szükséges pedagógiai kompetenciája sem. A képzés mindenképp egy áthidaló megoldásnak látszott, és a vajdasági magyar pedagógusképzés és felnőttképzés egyik formájának is tekinthető. Pedagógiai felsőoktatási intézmény lévén úgy gondoltuk, egy közös képzés akkreditálására is sor kerülhet. Ennek feltétele, hogy mindkét oldalon azonos emberi és infrastrukturális feltételeket kell biztosítani. A mi viszonylag új intézményünkben rohamos káderfejlesztés történt, de ilyen rövid idő alatt nem tudtuk biztosítani azokat a feltéteket, amelyek a közös képzés indításához kellettek volna. Ezek után az Óbudai Egyetem képviselői a nagybecskereki Műszaki Kar vezetőivel is tárgyaltak mint a honosítás mint egy esetleges közös képzés ügyében, hiszen ott zajlanak hasonló jellegű képzések. Ott azonban időközben változások történtek, a képzés a nagybecskereki kar szempontjából konkurensnek mutatkozott, ezért nem folytatódott az egyeztetés.
Hol látja a probléma gyökerét?
– A történetben a honosítás az egyik alapvető probléma, a közös képzés sem segítene azon a szerintem rossz gyakorlaton, hogy ha valaki honosíttatni akar egy külföldön szerzett mesterdiplomát, akkor nézik az előéletét is, és elutasítják, ha korábban alapképzésként szakfőiskolai végzettsége volt. Pillanatnyilag az egyetemek hatáskörébe tartozik a külföldi diplomák honosítása, és amíg nem kezd dolgozni a honosítási kérdésekkel megbízott szerbiai ekvivalencia-bizottság, ezeket a diplomákat az egyetemek el sem fogadják honosításra. Azoknak, akik nem szakfőiskolai, hanem akadémiai alapképzéses diplomával iratkoztak a mesterképzésre, az alapképzésük és a mesterképzésük elegendő a honosításhoz. A honosítási eljárásokat egy időre felfüggesztették az egyetemek, mert mindenki az idén tavaszra beígért ekvivalencia bizottság munkájának megkezdését várta, amely megalakítását a legújabb hírek szerint most októberre ígérik. A bizottság tagjainak megválasztása és a részletes működési szabályzatuk kialakítása folyamatban van. Az Újvidéki Egyetem a késedelem miatt az utóbbi időben újra elfogadja a honosításra beadott dokumentumokat, bár a honosítási folyamat eltart néhány hónapig, mire a különböző bizottságok meghozzák az ide vonatkozó döntéseket. Ha a szerbiai ekvivalencia-bizottság (Nacionalni centar za priznavanje stranih visokoškolskih isprava – ENIC/NARIC) megalakul, akkor annak hatáskörébe kerülnek át a munkavállalás érdekében történő honosítási eljárások, a továbbtanuláshoz szükséges honosítások az önálló felsőoktatási intézmények hatáskörében maradnak. A részletek a hatályban levő felsőoktatási törvény 104-105. szakaszában olvashatóak.
„A hallgatókat folyamatosan tájékoztattuk”
Az érintettek mit tudtak ezekről, a honosítással kapcsolatos gondokról?
– A képzésben részt vevő oktatóként és a szerbiai felsőoktatási folyamatokat figyelemmel kísérőként az Óbudai Egyetem megbízott munkatársaival egyetemben a hallgatókat folyamatosan tájékoztattuk, hogy erőfeszítéseket teszünk a felmerült problémák megoldása érdekében. Legutóbb idén márciusban tartottunk ilyen megbeszélést. Több hallgatónak van akadémiai alapképzése, így ők a megszerzett mérnöktanári diplomájukat beadhatják honosításra. A szakfőiskolát végzett hallgatóknak elmondtuk, hogy pillanatnyilag két alternatíva van: egyik az, hogy bevárjuk, hogy megkezdje munkáját az ekvivalencia bizottság, abban a reményben, hogy ésszerűen fog dönteni, és egy európai mesterdiplomát nem bírál felül szakfőiskolai alapképzés miatt. A másik megoldás az lenne, hogy a szakfőiskolai oklevéllel beiratkozott és mérnöktanári oklevelet szerzett hallgatók egy magánegyetemen kis számú különbözeti vizsgával és diplomadolgozatuk beadásával – ami a Műszaki Szakfőiskolát végzettek esetében eddig is gyakorlat volt – megszerezhetik az akadémiai alapképzést és ezt az alapképzésről szóló diplomát, valamint a mesterdiplomát már be lehet adni honosításra. Hangsúlyozni szeretném, hogy nem csak ezen fiatalok ügyében fontos a kérdéssel oktatáspolitikai szempontból is foglalkozni, hisz vannak más olyan szerbiai fiatalok is, akik szakfőiskolai diplomával tanultak tovább külföldön, és olyan is van közöttük, aki már doktori iskola hallgatója. Szerintem ésszerűtlen lenne, ha ezt a dolgot nem korrigálná az ekvivalencia bizottság, hiszen ha nem teszi, elállja a szülőföldön való boldogulás útját ezek előtt a fiatalok előtt. A szerbiai felsőoktatási törvény honosításra vonatkozó szakaszaiban ugyanis nem rendelkezik úgy, hogy az előéletet is vizsgálni kell, hanem azt mondja, hogy a külföldi oklevélnek és végzettségnek egy megfelelő, adekváns végzettséget kell keresni Szerbiában. Tehát nem zárja ki azokat, akik a szakfőiskola után mentek mesterképzésre. Szerintem a szerbiai felsőoktatásnak egyébként is egyik anomáliája, hogy elzárja az utat a szakfőiskolás fiatalok továbbtanulása előtt. Osztozom a hallgatók gondjaiban, és az Óbudai Egyetem felelőseivel együtt jómagam is minden lehetséges módon igyekszem a problémára megoldást találni, hiszen a képzés indításakor és most is a közösség érdekében a jó szándék vezérel. A hallgatókat a kezdetektől tájékoztattuk a lépésekről, beszámoltunk a próbálkozásokról, lehetőségekről. Volt, aki a márciusi megbeszélés után úgy nyilatkozott, hogy megvárja, hogy az ekvivalencia bizottság megkezdje a munkáját, mások azt mondták, leteszik a különbözeti vizsgákat. Szerintem az igazi megoldást az ésszerű oktatáspolitikai lépések, a két érintett ország közötti kétoldali oklevél-elismerő egyezmények és egy esetleges törvénymódosítás hoznák.
Az érintett, diplomás fiatalok csalódottak, elkeseredettek
Három olyan fiatal nyilatkozott, akik a szabadkai Műszaki Szakfőiskolán szerzett oklevéllel iratkoztak be az Óbudai Egyetem szabadkai képzésére:
Toldi Brigitta, Szabadka:
– 2012-ben iratkoztam be az Óbudai Egyetem szabadkai mérnök-tanár informatikus szakára, tavaly diplomáztam. Olyan reményekkel iratkoztam be, hogy ezzel a diplomával jobban tudok érvényesülni Szerbiában, mert mindenképp itt akarok maradni. Ehhez képest az a helyzet, hogy nem tudjuk honosítani a diplománkat, a szakfőiskolai végzettségünk miatt. Szerbiában ez a probléma nem áthidalható, viszont amikor beiratkoztunk, akkor nekünk erre nem hívták fel a figyelmünket. A második év vége felé, amikor elkezdtünk a honosításról érdeklődni, akkor szembesültünk vele, hogy valószínűleg ezt nem is tudjuk honosítani. Amikor befejeztük a tanulmányainkat, akkor is azt hallottuk, nyugodjunk meg, lesz megoldás, de fél év múlva kiderült, nem lesz megoldás és nem is fogjuk tudni honosítani, különbözeti vizsgákkal sem, a szakfőiskola miatt. Voltak különbözeti tantárgyaink, hogy meglegyen a megfelelő kreditpontunk, amely a master beírásához szükséges, viszont ezt a törvény nem ismeri el, ezt nem fogjuk tudni semmilyen különbözeti vizsgákkal honosítani. Hétvégénként, amikor az óráink voltak, mindig kérdezgettük a tanárokat, van-e újabb információ a nosztrifikációval kapcsolatosan, majd a képzés befejezése után is e-mailben tartottuk a kapcsolatot a magyarországi tanárokkal. Nem hibáztatom őket, nem tudták, hogy itt, Szerbiában mi a helyzet. Az itteni, MTTK-s megbízottakkal is tartottuk a kapcsolatot, havi szinten biztosan volt erről szó. Nagyon csalódott vagyok. Ez egy nagyszerű lehetőség volt, hogy Budapestről eljöttek és egy uniós diplomát biztosítottak nekünk itt, Szabadkán, de ha tudom, hogy ezzel itthon nem tudok elhelyezkedni, akkor más megoldást választok.
Szabó Gábor, Szabadka:
– Két évvel ezelőtt, 2013-ban iratkoztam be a mérnök tanári képzés informatika szakára, most kaptam meg a diplomámat. Már az elején mondták, hogy van probléma a szakfőiskolai diplománk miatt, de úgy néz ki, hogy meg fog oldódni. Menet közben derült ki, hogy nem fog megoldódni, körülbelül egy éve tudjuk, hogy nem valószínű, hogy megoldódik. Közben haladtunk minél jobban a bizonytalanság felé. A jelenlegi lehetőség a különbözeti vizsgák letétele egy magánegyetemen, körülbelül ezer eurót kellene a vizsgák letételéért, diplomavédést fizetni, gondolom, ez sokunknak elég drága. Nem értem, hogy a törvény miért tiltja, hogy átmenjünk az egyik – tehát a szakfőiskolai – képzésről a másikra – mesterképzésre –, mert az lenne a legegyszerűbb. Színvonalas képzésről van szó, s nem engedik nekünk a diplomát honosítani. Úgy hallottuk, az illetékesek abban bíztak, megalakul az ekvivalencia bizottság, és azzal meg fog oldódni a honosítás gondja, de ennek a testületnek már jó fél éve fel kellett volna állnia, de még semmi sem történt. Én a beiratkozással egy évet vártam, nem iratkoztam be az első évfolyammal, amely amikor kezdte, még fizetniük kellett szemeszterenként bizonyos összeget, amikor a második évfolyam kezdte, akkor lett tanulmányi támogatás, s akkor be is iratkoztam, mert úgy gondoltam, ha az ösztöndíj-problémát megoldották menet közben, akkor a honosítási része is megoldódik a dolognak.
Mraznica István, Csóka:
– A 2012/13-as tanévben iratkoztam be az Óbudai Egyetem Trefort Ágoston Mérnökpedagógia Központ – Mérnök Informatikai tanár képzésére. Előzőleg a Szabadkai Műszaki Szakfőiskolán diplomáztam mérnök informatikusként.
A képzés időtartama alatt, ahogy haladtunk előre, egyre valószínűbbé vált, hogy a beígért szerbiai diplománk megszerzése nem lesz olyan egyszerű, mint ahogyan azt ígérték. Először ugyanis az MTTK, főként az akkori megbízott dékánja, dr. Takács Márta még az Óbudai Egyetem, és az Újvidéki Egyetem diplomáját is megígérte, ezt el is hittük, mivel ünnepélyes keretek között, ha nem tévedek, egy együttműködési megállapodást írtak alá. Ez, mint utólag kiderült, nem egyenlő az elismeréssel.
Az ígéretek idővel módosultak, először úgy, hogy majd az Újvidéki Egyetem honosítja a diplománkat, majd amikor kiderült, hogy ennek sincs reális alapja, elmondásuk szerint a nagybecskereki Műszaki Karral egyeztek meg, természetesen ez sem bizonyult reálisnak, majd a legvégső ígéretük az volt, hogy az idén megalakuló ekvivalencia bizottság fogja majd minden gond nélkül honosítani az ekkor már meglévő Óbudai Egyetemi diplománkat.
Mivel ekkor már elvesztettük a bizodalmunkat az MTTK-vezetőségében, néhányan magánakcióba fogtuk, és megpróbáltunk mi magunk utánajárni. Egy nap utánajárás után kiderült, hogy ez sem vezet megoldáshoz.
Többször kértük az Óbudai Egyetem vezetőségének segítségét, de sajnos ők sem tudtak alternatívákat adni. Véleményem szerint ők mindent megpróbáltak megtenni, és több alkalommal kiderült számunkra, hogy az MTTK félretájékoztatta őket. A legszomorúbb az egészben, hogy – mint nemrégiben kiderült – ők már a kezdetektől tudtak a problémáról, csupán idézném: „megkíméltek minket a fölös aggodalmaktól”.
A nemrégiben a Magyar Szóban megjelent nyilatkozatuk pedig egyenesen felháborító, nem értem, hogy lehet az, hogy nekik semmi közük a képzéshez, hiszen az ő „jóvoltukból” indult a képzés (ezt előszeretettel hangoztatták is a médiában a múltban), az ő épületükben zajlik, és a tanárok egy részét is ők biztosítják. Ettől független tudomásom szerint idén is meghirdették a képzést ugyanezen feltételek között.
Jelenleg már nem bízok abban, hogy előrelépés születik az ügyünkben, szomorú, de tény, hogy itt vagyunk egy egész Európában elismert mester szintű diplomával, és csak itt, Szerbiában nem tudjuk hasznosítani.
Elfogadhatatlan a további hallgatók felvétele
A szabadkai székhelyű Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon megszervezett mérnöktanári mesterképzés végzős hallgatóinak diplomahonosítási problémája valójában arra a visszás helyzetre mutat rá, amely egyrészt a külföldön szerzett diplomák szerbiai honosításának tarthatatlan állapotára utal, másrészt viszont azok felelősségére, akik az elmúlt évek szomorú tapasztalatai ellenére is még mindig Szerbiában nem akkreditált képzéseket kívánnak szervezni abban bízva, hogy idővel megoldódik a honosítás kérdése is. A jó szándék egyértelmű, a sikeres diplomázás eredménye viszont lehangoló, a felelőtlenség pedig súlyos – emelte ki Hajnal Jenő, az MNT elnöke.
Véleményem szerint ebben a helyzetben – Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével egyetértve – az elsődleges érdek a már diplomázott hallgatók mindennemű támogatása abban, hogy szorgalmas munkával és igyekvéssel megszerzett diplomájukat mielőbb honosítani tudják Szerbiában. Mindez legkönnyebben és leggyorsabban a külföldön szerzett bizonyítványok és oklevelek egyszerűsített elismerésének biztosításával valósulhatna meg a Lisszaboni Ekvivalencia Egyezmény szellemében. Az ezzel megbízott belgrádi székhelyű központ megnyitását azonban már többször elhalasztották, a legutolsó hírek szerint talán októberre megkezdi működését. De még ennél is fontosabb, hogy az ott folyó munka az Európai Unióban kialakult gyakorlatot kövesse, azaz a munkavállalás érdekében történő honosítási eljárás esetén a végzettségi szint elismeréséről rendelkező határozat csupán azt állapítsa meg, hogy az adott külföldi oklevél milyen hazai végzettségi szintet tanúsít, azaz szerbiai alapfokozatnak vagy mesterfokozatnak feleltethető-e meg. Ehhez hasonlóan a szakképzettség elismeréséről rendelkező határozat is csupán a külföldi oklevél által tanúsított szakképzettséget valamelyik szerbiai alapfokozathoz vagy mesterfokozathoz kapcsolódó szakképzettséggel (pl. építőmérnök, okleveles mérnöktanár, okleveles angoltanár, okleveles matematikatanár, okleveles jogász stb.) nyilvánítsa azonosnak bármilyen különbözeti vizsga nélkül.
A jelen helyzetben tehát az újabb és a további problémák elkerülése végett elfogadhatatlan az ilyen és az ehhez hasonló képzések szervezése és további hallgatók felvétele. Ez mindenekelőtt a vajdasági magyar közösség, a vajdasági magyar diákok szempontjából lenne nagyon fontos, hiszen a felelőtlenül, a Magyarországról jóakarattal érkező, Szerbiában nem akkreditált – egyébként költségtérítéses – szakok indításával az érintett egyetemi hallgatók és családjuk méltán érezhetik úgy, hogy félrevezették őket – hangsúlyozta a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Lapunk a tavasszal két alkalommal foglalkozott a külföldön szerzett diplomák honosítását végző központtal, Egyelőre csak konzultálnak című írásunk március 26-án jelent meg, Egyelőre várni kell a diplomahonosító központra című írásunk – amelyben Vicsek Annamária, a VMSZ köztársasági parlamenti képviselője nyilatkozik a témával kapcsolatban, pedig április 17-én, mindkettő oktatási rovatunkban.
