Dr. Námesztovszki Zsolt, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar rendkívüli egyetemi tanára sokrétű munkássága elismeréseként a 12. Vajdasági Tehetség Gála díjkiosztó ünnepségén nemrégiben megkapta a Tehetség Szolgálatáért mentori címet. Egyebek mellett a pályafutása kezdetéről, a tanári hivatás szépségeiről, nehézségeiről, a tehetség fogalmáról, a WRO robotikaverseny kimeneteléről és a jövőbeli terveiről beszélgettünk vele.
Mikor tudatosult önben, hogy tanári pályára szeretne lépni?
– Az egyetemi alapképzést az Újvidéki Egyetem Zombori Tanítóképző Karán fejeztem be. A tanulmányaim alatt lehetőségem volt egy tananyag-kiegészítőt fejleszteni, ami egy multimédiás kiegészítője volt a természet és társadalom tankönyvnek. Ebből a sikerből adódóan döbbentem rá, hogy érdekel az oktatás és az informatika. Ezután a Mihajlo Pupin Műszaki Egyetemi Karon magisztráltam és doktoráltam. A tanulmányaimmal párhuzamosan asztalitenisz-versenysportolóként és -edzőként is tevékenykedtem, egészen addig, amíg 2006-ban lehetőséget kaptam, hogy a felsőoktatásban kezdjek dolgozni, mint informatikatanár. Akkor tudatosult bennem, hogy ez az a pálya, amin haladni szeretnék életem végééig.
Hogyan indult a robotikaverseny? Kik támogatták ennek létrejöttét, illetve milyen eredmények születtek az elmúlt években?
– A WRO-nak 2019 óta az MTTK és a magyarországi Edutus Egyetem a szervezője, a fővédnöke Pásztor István volt, fő támogatója pedig a Magyar Nemzeti Tanács. Idén ötödik alkalommal szerveztük meg a World Robot Olympiad nemzetközi robotprogramozási versenyt a szabadkai Sportcsarnokban, 87 csapat részvételével. A megmérettetésre Szerbia szinte egész területéről érkeztek csapatok, a jelenlévők többsége vajdasági magyar diák volt, akik ezúttal is jelentős sikereket értek el. 2019 óta közel 300 csapat – ezer gyermek – vett részt a megmérettetéseken. A következő lépésünk, hogy regionális versenyeket szervezzünk az ország különböző pontjain, hiszen a robotika egyértelműen egy olyan felfutó terület, ami biztos, hogy népszerű lesz a jövőben is.
Mi a célja ezeknek a versenyeknek?
– Elsődleges célunk az volt, hogy a gyerekek kipróbálják magukat a robotok világában, és felfedezzék a robotok összeszerelésének és programozásának élményét. Alapvető elképzelésünk a STEM tudományterületek – a természettudományok, a műszaki ismeretek és az informatika – népszerűsítése volt. A verseny magában foglalja az informatikát, az elektromechanikát és a matematikát. A megmérettetésnek köszönhetően a résztvevők több olyan kompetenciát – problémamegoldó képesség, digitális kompetencia – is elsajátítanak, amelynek az élet más területein is hasznát veszik. Ugyanakkor a diákok csapatban dolgoznak, és gyakorolják az angol nyelven történő kommunikációt is. A meglévő tapasztalatok alapján ezekkel az ismeretekkel egy fiatal addig is eljuthat, hogy később programozóként, mérnökként vagy természettudományi területen fog dolgozni. Ez a vajdasági magyarság pozicionálása szempontjából is fontos.
Hol működnek Vajdaságban robotika-szakkörök, illetve hogyan zajlik a felkészülés a megmérettetésekre?
– A robotikai szakkörök terjedése és népszerűsége számos településen megfigyelhető, de különösen olyan helyeken, ahol többségében magyar közösség él. Idén indítottunk új szakköröket Palicson, Bácskossuthfalván, Kishegyesen és Szabadkán is több iskolában. Családi és céges csapataink is vannak, de néhol programozó iskolák is vállalják a robotikai szakkörök létrejöttét, vezetését. Január elején jelennek meg a versenyszabályok, ugyanezen hónap végén szervezzük az ingyenes képzéseket a csapatvezetők és a pedagógusok számára, ami segíti a résztvevők felkészülését a versenyekre. Ezután kerül sor a gyermekek számára Zentán egy táborra, amit a nemzeti döntő, majd a nemzetközi megmérettetés követ. Tehát a versenyre való felkészülésnek most már minden évben van egyfajta lüktetése, folytonossága. Az MNT is fontosnak tartja a robotikai oktatást, ezért Lego® készletekkel támogatja azokat a gyerekeket, akik ezen a területen szeretnének fejlődni.
Mit jelent önnek a WRO?
– Számomra egy rendkívül szerencsés projekt, melyben a kezdetektől fogva önkéntesként dolgozom. A munka örömmel tölt el, különösen akkor, amikor látom, hogy a gyerekek élvezettel vesznek részt a megmérettetéseken. Azok a csapatok, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a nemzeti döntőn, nemzetközi versenyeken is képviselik településüket és Szerbiát. Most már egy igen nagyszámú csapatnak sikerült Szabadkáról, Adáról, Zentáról, Topolyáról eljutni a nemzetközi versenyekre. Jártunk már Dortmundban, Dániában és Panamában, idén Törökországba és Olaszországba jutottak ki csapatok. Ezáltal élményeket, illetve sikerélményeket érnek el, így egész életükre maradandó emlékeket szerezhetnek.
Ön hogyan ismeri fel a tehetségeket?
– Mivel a robotika egy viszonylag könnyen elsajátítható programozási nyelv, nemcsak azt vesszük figyelembe, hogy mekkora tudással rendelkezik az adott gyermek, hanem hogy alapvetően mennyire motivált, kitartó és elkötelezett. A programozás és robotépítés mellett nagy szerepet kap a kreativitás és a stratégiaalkotás, emellett fontos, hogy a tanulók képesek legyenek csapatban dolgozni, hatékonyan együttműködni és kommunikálni egymással, valamint hogy megtalálják a helyüket a csapatukban.
2016-tól 2020-ig az MTTK pénzügyi és fejlesztési dékánhelyetteseként is dolgozott. Hogyan emlékszik vissza erre az időszakra?
– Egy igazán kihívásokkal teli és stresszes periódus volt. Ekkor zajlottak ugyanis az infrastrukturális fejlesztések, azaz a külső és belső teljes felújítási munkálatok az intézményben. Ráadásul akkor még jogilag nem voltunk önállóak, így minden pénzügyi döntést Újvidéken kellett végigvinni, amit én képviseltem. Emellett számos fejlesztésbe is kezdtünk. Elindítottuk a PPM-képzést azoknak a tanároknak, akiknek nincs pedagógiai, pszichológiai és módszertani ismeretük, azóta is minden évben indul egy csoportunk. Ugyanakkor az informatikai tantárgycsoportot is bevezettük azoknak a mestertanítóknak, akik informatikát szeretnének tanítani. Ez is egy jelentős fejlesztés volt, ami a mai napig sikeresen működik.
Az MNT Oktatási Bizottságának elnökeként mit tart kiemelkedő prioritásnak?
– Kiemelt prioritásom, hogy az oktatási stratégiába beépítsük azokat a tehetségsegítő intézkedéseket, amelyek elősegítik a gyerekek fejlődését, és javítják a vajdasági magyarság versenyképességét. Azon kell dolgoznunk, hogy a vajdasági oktatási intézményeinket még inkább vonzóbbá tegyük, hogy a tanulóink itthon boldoguljanak.
Hogyan érintette a díj?
– Nagyon meglepett és rendkívül jólesett, hogy elismerték a munkámat. Különösen pozitív visszajelzés volt számomra látni, hogy az előttem díjazott általános iskolás és középiskolás diákok bemutatása alatt, a kivetített fényképek között gyakran feltűnt egy robotikaverseny során készült fotó. Ez azt mutatja, hogy a rendezvényeinknek jelentős hatásuk van Vajdaságban, ezt a lendületet szeretnénk tovább vinni. A WRO szervezésén egyébként egy hatalmas és lelkes csapat dolgozik együtt. Idén harminc önkéntes és harminc bíró – köztük sok tanítóképzős hallgató, valamint egy MTTK-t végzett főbíró – segítette a verseny lebonyolítását. Az Edutus Egyetem és az MNT is óriási támogatást nyújtott. Ezzel a díjjal valójában egy hatalmas csapat munkáját ismerték el, beleértve a rendkívül tehetséges gyerekeket és az őket támogató csapatvezetőket. Ez egy igazi közösségi összefogás eredménye. Bár az elismerést én vehettem át, de a kezdeményezést és a mögötte álló csapatot ismerték el, amely az évek során nagy léptekben fejlődött és egyre sikeresebb.
Milyen jövőbeli tervei vannak?
– Jelenleg rendkívüli egyetemi tanár vagyok, jövő októberben tervezem a rendes egyetemi tanári kinevezésemet megszerezni, ugyanis a felsőoktatási szektorban dolgozók számára a rendes egyetemi tanári cím elérése állandósítja a munkaviszonyt. Magasak a követelmények, nagyon sok nemzetközi folyóiratban kell publikálni és kutatni. Ugyanakkor mindig hatalmas elismerés, amikor Magyarországra hívnak dolgozni, konferenciákat szervezni. A Magyar Tudományos Akadémia tagsága is külön megtiszteltetés számomra. A digitális pedagógiában is ott vagyok az albizottságban, egyedüli határon túliként. A WRO esetében idén kiépítettük a bírói közösséget, jövőre a partnerek megkeresése a cél, hogy ne csak Szabadkán rendezzünk meg egy olyan megmérettetést, ahova 400 gyermek érkezik, hanem valamiféle logika alapján szét szeretnénk osztani a versenyhelyszíneket régiókra, a még nagyobb népszerűsítés érdekében.
1981-ben született Szabadkán. Tudományterülete az informatika és információs technológiák az oktatásban. Szakterülete az online oktatás és a korszerű oktatástechnológia. A felsőoktatásban 2006 óta dolgozik. 2016 és 2021 között az MTTK dékánhelyettese, majd 2021-től a tanszékvezetője. Számos tanulmány és tankönyv szerzője, valamint recenzens a tudományterületét meghatározó folyóiratainál (a világon az első háromból kettőnél). Jelentős számú pedagógus-továbbképzést vezetett, vendégtanárként jelenleg három magyarországi egyetemen is oktat.
Több EU-s, köztársasági és tartományi, tudományos és gazdasági jellegű projekt vezetője, vagy résztvevője. Emellett az Oktatási Hivatal tanácsadója, valamint az e-Régió civil szervezet elnöke. 2013-ban az ELTE PPK-n megkapta az ,,Év oktatója” címet, 2016-ban a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Multimédia az Oktatásban szakosztálya, a ,,Multimédia az oktatásban gyűrű” legjobb tananyag díjjal tüntette ki. A Magyar Tudományos Akadémia Külső Köztestületi és a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Tudományos Bizottság Digitális Pedagógiai Albizottságának a tagja. A Magyar Nemzeti Tanács Oktatási Bizottságának elnöke. Tevékenységei során prioritásként kezeli a tehetséggondozást és a tudományos utánpótlás kinevelését. A legjelentősebb kezdeményezése a World Robot Olympiad, a WRO robotépítő és programozóverseny szerbiai koordinálása, amelyet 2019 óta végez, és amely az évek során a régió legjelentősebb és legnagyobb robotikai versenyévé nőtte ki magát.
Nyitókép: Molnár Edvárd felvétele
