Elég egy orosz–szerb humanitárius központ

A tartományi parlament képviselői a tegnapi ülésen elfogadták a melencei Rusanda és a Tiszatarrós (Taraš) melletti Okanj Bara természetvédelmi övezet területrendezési tervét, módosították a Tartományi Természetvédelmi Intézet megalapításáról szóló képviselőházi döntést, megvitatták a tartományi alapítású intézmények éves üzleti beszámolóit, a tartomány közvagyonáról szóló jelentést, de elfogadták az orosz Anhargelszk terület és Vajdaság közötti együttműködési megállapodást is.

Oroszország, illetve az orosz–szerb kapcsolatok kérdése azonban nem az utóbbi napirendi pont kapcsán kapott főszerepet az ülésen, hanem a Szerb Radikális Párt által javasolt egyik napirendi ponttal kapcsolatban. A radikálisok azt szerették volna, ha a képviselőház hivatalosan is javaslatot tesz egy, a nišihez hasonló orosz–szerb humanitárius központ megalapítására Újvidéken, hogy az reagálni tudjon a természeti csapások, árvízhelyzet, földrengés, tűzvész esetén. A radikálisok célja azonban kijelentéseik alapján az volt, hogy „helyzetbe hozzák” a pártot, napirendre tűzzék a javaslatot, s bizonyítsák az Oroszországgal szembeni elkötelezettségüket. Mivel a parlamentben nem akadt másik olyan párt, amely indokoltnak tartotta volna egy ilyen javaslat elfogadását, illetve már a javaslat szövegével kapcsolatban is kifogásokat emeltek a legtöbben, az indítvány nem vette sikerrel a képviselőházi „akadályt”, s hiába gyűjtött be az SZRP kevesebb mint egy hónap alatt 31 ezer aláírást.

Đurađ Jakšić, a párt frakcióvezetője kifogásolta felszólalásában azt is, hogy Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke három hónapon át váratta a radikálisokat, amíg végre az ülés napirendjére tűzte a kezdeményezést. Nem győzte hangsúlyozni, hogy Szerbiának kizárólag az Oroszországi Föderációval kellene együttműködnie, s azonnal el kellene távolodnia az Európai Uniótól meg a NATO katonai szövetségtől. Ilyen indoklások hallatán a legtöbben azonnal megállapították, nem humanitárius, hanem egyszerű politikai kérdés, parlamenti cirkusz az egész.

A hatalmi többség (Szerb Haladó Párt, Szerbiai Szocialista Párt és koalíciós partnereik, Vajdasági Magyar Szövetség) képviselői végül úgy döntöttek, hogy nem is vesznek részt sem a vitában, sem pedig a szavazásban a radikális javaslat megvitatása során. Milenko Jovanov haladó párti és Erdély Lenke Vajdasági Magyar Szövetség-beli frakcióvezető is azzal érvelt, hogy a parlament jogszabályügyi testülete az ülésen megállapította, hogy a kezdeményezés nincs összhangban az aktuális jogi előírásokkal. Jovanov azt is elmondta, szerinte olyan papírt tartanak a radikálisok a kezükben, ami semmire sem tesz javaslatot, így konkrét eredményt sem hozhat. Nem foglalkozhatnak érdemben egy olyan indítvánnyal, amely előírja, hogy a vajdasági parlament „tegyen javaslatot a tartományi kormánynak, hogy az tegyen javaslatot a köztársaságinak, mely forduljon a szerb parlamenthez, amelyik járjon közbe az orosz illetékeseknél...” a javaslat megvalósítása érdekében. Egy nevetséges, hiányos, jogilag kivitelezhetetlen próbálkozásról van szó – fogalmazott.

Hasonló véleményen voltak az ellenzéki képviselők is. Branislav Bogaroški, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga frakcióvezetője úgy fogalmazott: az egész procedúrának az a célja, hogy a radikálisok bizonyítsák, mennyire nagy hívei Oroszországnak. Ironikusan hozzátette: őmaga is nagy kedvelője a fánknak, mégsem kéri, hogy erről foglaljon állást a képviselőház is. Sokkal fontosabb kérdésnek tartotta a vajdasági közvagyon bejegyzésének ügyét, szerinte a hatalom igyekszik elodázni mintegy 22 ezer kilométer hosszú csatornahálózat elkönyvelését vajdasági vagyonként, amely így egy idő után köztársasági kézbe szállhat át. Goran Paunović, a Demokrata Párt frakcióvezetője szerint éppen elég gondja van az államnak a niši humanitárius központ miatt, semmi szükség a kedélyek fokozására egy újvidékivel. Csonka Áron, az Alternatíva Vajdaságért MM–VMDK–ÚSZ képviselőcsoport elnöke szerint is szükségtelen lenne egy ilyen lépés, Vajdaság eddig is reagálni tudott a rendkívüli helyzetekre.