Egy esztendő vége felé közeledve az elemzések tárgyát rendre az képezi, mi határozta meg az elmúlt tizenkét hónapot, minek az éve áll mögöttünk. Nem kell sok információ ahhoz, hogy megállapítsuk: 2016 a választások és az azok által előidézett némileg új politikai helyzet éve volt. Új kormányok jöttek létre Belgrádban és Újvidéken, a változás az, hogy Vajdaságban is a Szerb Haladó Párt került kormányalakítási helyzetbe, a Vajdasági Magyar Szövetség pedig partnere lett a legnagyobb szerb pártnak úgy tartományi mint köztársasági szinten. A Magyar Szónak adott évértékelő interjúban Pásztor Istvánt, a Tartományi Képviselőház elnökét és a VMSZ vezetőjét az aktuális politikai-társadalmi történésekről faggattuk, először éppen arra kérdeztünk rá, hogy az elmúlt hónapok fényében elégedett-e az SZHP-vel megvalósított együttműködés eredményeivel.
– Fontosnak tartom a kérdésben meg nem említett harmadik szint szóvá tételét, amelyik az önkormányzatok szintje, több mint húsz községben van jelen ugyanis a VMSZ különböző erőarányokkal: néhol mi alkotjuk a többséget, másutt kisebb partnerek vagyunk. Nem árultunk a választások előtt zsákbamacskát, világosan elmondtuk, hogy az SZHP-vel lépünk koalícióra minden szinten. Világos volt, hogy ők a legjelentősebb politikai erő, s az is, hogy az érdekérvényesítéshez ott kell ülnünk a döntéshozás asztalánál. Az előző években kiépített pártközi kapcsolatok is reménykeltőek voltak az együttműködés folytatására nézve. Az elmúlt pár hónap igazolta a várakozásokat. Ez nem azt jelenti, hogy mindent sikerül úgy intézni, ahogy az ember szeretné, de egy kölcsönös megbecsülésen alapuló partnerviszony alakult ki a két párt között. Az alapvető érdekek egybeesnek. A nagy pártot érdekli, mi a fontos a számunkra. Ezért vagyok elégedett, függetlenül attól, hogy vannak olyan helyi szintek, ahol nem felhőtlenek a viszonyok.
■ Hogyan lehet kezelni az efféle gondokat, és hogyan hatnak ki azok a VMSZ és az SZHP közötti kapcsolatokra?
– Nem a két párt közötti viszonyból erednek a helyi konfliktusok, hanem az előző időkből örökölt feszültségek, régóta politizáló személyek közötti ellenségeskedések miatt. Nem könnyű ezt kezelni. Mindez azonban nem kérdőjelezi meg a két párt közötti stratégiai partnerséget.
■ A VMSZ-nek hosszú múltra visszatekintő kapcsolatrendszere volt a korábbi koalíciós partnerekkel is. Milyenek ma a viszonyok ezekkel a pártokkal?
– Felülíródtak e viszonyok, hiszen e pártok most ellenzékbe kerültek. Ez nem a mi döntésünk, a szavazópolgárok döntése volt. Ettől függetlenül a kapcsolatok, mondhatom, megmaradtak, még ha kevésbé intenzívek is ma. Nem olyan természetűek, mint korábban. Az emberi és a pártközi kapcsolatok sem romlottak meg. Ez elsősorban a Vajdasági Szociáldemokrata Ligára vonatkozik, amellyel most is olyan az együttműködés, mint korábban. Ami a Demokrata Pártot illeti, nagy változásokon ment át a választások után, a párt új vezetőségével, új elnökével ez ideig nem volt alkalmam találkozni vagy beszélni. Én sem kerestem ennek a lehetőségét, és ő sem. Az a fontos, hogy minden hatalmi szinten egy korrekt, a parlamenti demokrácia szabályainak megfelelő viszony létezik. Ilyen viszonyra törekszünk minden párttal.
■ Az idei évre a lehetőségek éveként is tekinthetünk, ha a Prosperitati révén megvalósuló pályázati lehetőségekre gondolunk. Elégedettek lehetünk az eredményekkel?
– Magam is a lehetőségek éveként tekintek vissza a leköszönő esztendőre a gazdaságfejlesztési program megvalósulása miatt, de nem kizárólag amiatt. Más nagy jelentőségű döntések is születtek. El tudjuk végezni jövőre a Zsinagóga belső felújítását, a szabadkai könyvtáron ejtett munkálatokat is be tudjuk fejezni. A Szent Teréz-templom felújítását szintén tovább vihetjük, a szabadkai Tanítóképző Kar épületének a felújítása a munka ötödik fázisába léphet, a magyar kormánytól kapott másfél millió eurós támogatásnak köszönhetően. Kavillón a fennállásának negyvenedik évfordulóját ünneplő Tanyaszínház épületét tudjuk befejezni, a szabadkai képzőközpont épületét pedig már az idén sikerült megvenni, az átalakítása is megtörténhet 2017-ben. A nagybecskereki zárda épületének felújítása is kezdetét veheti, a doroszlói kegyhely végső kialakítására jóváhagyott pénznek köszönhetően ezek a munkálatok is elindulhatnak, befejeződhetnek. A Magyar Szó újvidéki székházának a tatarozása a tetőnek és az ablakoknak a cseréjével indul el az előttünk álló esztendőben.
STRAPABÍRÓ TÁMOGATÁSI RENDSZER
– A Prosperitati áttörésnek számít. Ugyanakkor ki kell hangsúlyoznom valamit, amiről sokkal kevesebb szó esik. Ez a falu- és tanyagondnoki rendszer, melynek keretében jelenleg több mint ezer rászorulót látogatnak meg a gondnokok heti rendszerességgel, megkönnyítve a mindennapok küzdelmeit ezeknek az embereknek a számára.
Nemzetpolitikai értelemben jelentős, hogy nekünk sikerült a határon túli közösségek közül elsőként kidolgozni egy gazdaságfejlesztési koncepciót, és megszerezni hozzá a magyar kormány bizalmát és támogatását. A hároméves fejlesztési program első évét tudjuk most magunk mögött, sikeres év volt. Felépítettünk egy működőképes, átlátható, a magyar és a szerb jogrendnek is megfelelő pályázási rendszert. Ez a rendszer kibírta a sokszor elvtelen vádaskodások és kritikák próbáját – köszönet értük, hozzájárultak ahhoz, hogy bizonyítsuk az ellenkezőjét e vádaknak. Visszaigazolta, hogy a vajdasági magyar közösségnek van egy fejlesztésekre kész vállalkozói rétege. Több mint 2900 jelentkező volt eddig, 15 pályázatot zártunk le, nyolcvan százalék feletti a sikeres pályázók aránya. Most újabb kiírás van folyamatban. A „nagyok” fejlesztése révén, melyre hangsúlyt fektet az előttünk álló ciklus, mozgásba hozhatjuk beszállítóként a „kicsiket” is, sok családnak, vállalkozásnak tud megélhetést biztosítani ez az új helyzet, a nagyvállalatoknál szerzett munkahely vagy a kis cégek fejlődése révén. Jövőre, ezt ki kell emelnem, az idei forrásoknak a negyvenszerese áll majd rendelkezésre. A vállalkozásokat segítve jelentős lépéseket tudunk tehát jövőre tenni a vajdasági magyar emberekért. Ez a vajdasági magyar politika feladata. Az eddigi eredmények, a hozzáállás, az elvégzettek kapcsán tett elszámolás alapján élvezzük a magyar kormány támogatását. Ha azzal nem rendelkeznénk, a már elmondott tervek, pályázatok csak álmodozást jelentenének.
■ Meg lehet-e fékezni az elvándorlást mindennek köszönhetően?
– Az elvándorlás egy általános közép-kelet-európai jelenség, világjelenség. Ahol megélhetési gondok vannak, nincs elég munkalehetőség, onnan máshova mennek el az emberek, máshol keresnek lehetőségeket. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt a folyamatot lassítsuk, megállítsuk, visszafordítsuk. Akik elmentek, nem úgy mentek el, hogy soha többé nem akarnak visszajönni. Segítenünk kell azokon is, akik itt kívánnak maradni, ezáltal megteremtve a lehetőséget a visszatérésre. Az Európában zajló folyamatok ugyanakkor döbbenetesek. Nem hiszem, hogy könnyen megállíthatók lennének a közbiztonsági problémák. Ezek jelentik most a legnagyobb kihívást a nyugati államokban. Meggyőződésem, hogy a biztonság legalább olyan fontos lesz hamarosan, mint az, hogy hány száz euróval van több az ember borítékjában. Szerbiát, térségünket ebből a szempontból előnyösebb helyként élem meg. Meg kell teremteni annak a lehetőségét, hogy a jobb közbiztonsághoz jobb megélhetés is párosuljon. Egyedül a VMSZ ezt persze nem tudja megcsinálni, de az ország kormányának meg kell tudnia csinálni, ehhez akarunk hozzájárulni.
„A LEGJOBBAT AJÁNLOTTAM EGY FONTOS TISZTSÉGRE”
■ Meglepetésként élte meg a közösség legnagyobb része azt, hogy a VMSZ dr. Korhecz Tamást jelölte alkotmánybírói tisztségre, s hogy ezt Korhecz el is fogadta. Néhány hónappal ezelőtt a Magyar Szónak nyilatkozva azt mondta, nem tudja elképzelni a párbeszédet a vajdasági magyar politikai ellenzékkel a mocskolódó viszonyulás miatt. Hogyan jutottunk el ma addig, hogy ennek az ellenzéknek az egyik vezetőjét javasolja a párt egy ilyen fontos tisztség betöltésére?
– Ami engem illet, nagyon egyszerűen jutottunk el. A VMSZ két alapon is javasolhatott valakit a szabaddá vált alkotmánybírói tisztségekre: parlamenti frakcióként és az SZHP koalíciós partnereként, a koalíciós szerződés alapján. Ez a kérdés elvi síkja. Az alkotmánybírói kinevezés feltételei, hogy legalább 40 évesnek kell lennie a jelöltnek, s minimum 15 éves szakmai teljesítménnyel kell rendelkeznie. Tíz-tizenöt jelöltünk lehetett volna összesen, akik megfelelnek az elvárásoknak. Amikor végiggondoltam, ki jöhet szóba, azt néztem, ki a legfelkészültebb e feladatra a magyar közösségen belül. Arra a megállapításra jutottam, hogy ez a személy dr. Korhecz Tamás. Mivel a legjobbat akartam, közvetett úton, elkerülve a magam és más számára is kellemetlennek bizonyulható szituációk lehetőségét, felajánlottam számára a lehetőséget. Nem volt sok idő a gondolkodásra, három és fél nap múlt el a felkérés közvetítése és a pozitív válasz pillanata között. A VMSZ elnöksége elé tártam a javaslatot. Nem volt parázs vita. Az Elnökség és a Tanács is támogatta a javaslatot. Ez nem azt jelenti, hogy elfelejtettük volna az elmúlt másfél évet. Olyan pillanat volt ez, amikor túl kellett lépnie az embernek a saját árnyékán, megértem Korhecz döntését, s nem kívánok ezzel különösebben foglalkozni a továbbiakban. Felelősségteljes közösségi vezetőként jártam el. Fontos pozícióra a legjobb embert ajánlottam.
■ Választásokkal indítottuk, azokkal zárjuk a beszélgetést. Elnökválasztás biztosan lesz jövőre. Rebesgetik az előrehozott parlamenti választások lehetőségét is. Mi az álláspontja e két megmérettetés kapcsán?
– Azt szeretném, ha nem lennének ismét parlamenti választások. Minden választás eszméletlen erőpróba egy kis párt, kis közösség számára, alig vagyunk túl az egyiken, már itt lehet a másik, az elmúlt tíz évben jóformán nem volt olyan év, hogy valamilyen szinten ne választottunk volna. A napokban volt száznapos a szerb kormány. Nem mi hozzuk meg a döntést, de ha megkérdeznek, azt fogom mondani, például az SZHP elnökével folytatott esetleges beszélgetés során, hogy nem látom kitapintható okait az előrehozott választásoknak. Létezik egy masszív parlamenti többség. A köztársasági elnökválasztás kapcsán még nem alakítottunk ki álláspontot, december végén vagy január elején a parlamenti többséget alkotó pártok között kell létrejönnie egy eszmecserének a jelöltre vonatkozóan: lesz-e közös jelölt vagy sem. Készek vagyunk felsorakozni egy olyan jelölt mögé, aki számunkra is elfogadható, és aki a mostani többség közös jelöltjeként indulna. A közösségen belüli egység megteremtésének kérdését tartom fontosnak a választások vonatkozásában. Folyamatos feladat ez a kisebbségi politikában. Persze, mindig voltak korábban is olyanok, akik a Ligának vagy a demokratáknak a szavazói, támogatói voltak. Ahogyan korábban, ma is létezik azért közösségünkön belül egy masszív többség. A VMSZ nagy csatát vívott. Letisztult, és megerősödve került ki a történetből. Vérveszteséggel, de megerősödve. Le kell vonni a következtetéseket mindenkinek. Azon leszek, hogy szót értsek mindenkivel, akivel csak lehet. A belső közösségi kohéziónak, egységnek még erősebbnek kell lennie. Megvannak ennek a reális feltételei. Nem fogunk tudni mindenkivel azonos álláspontot kialakítani, de rá kell döbbenni, hogy az eddigi megmérettetések fényében a közösség a VMSZ politikáját támogatja, ez a párt a legitim képviselője az itteni magyarságnak. Aki jót akar, annak az érintkezési pontokat kell keresnie, nem pedig a nézetkülönbségeket.