Sokan egy újabb joghurtforradalom veszélyét látták az újvidéki tüntetésben, melyen a tartományi kormány Vajdaság alkotmányos és törvényes jogainak védelméről szóló nyilatkozata és Bojan Pajtić tartományi kormányfő „szeparatista politikája” ellen tiltakoztak a részvevők. Tény, hogy a megmozdulás néhány elemében nem kizárólag deklaráció-, hanem Vajdaság-ellenes is volt, tény viszont az is, hogy szerencsére viszonylag kulturált módon, s ami még fontosabb, békés körülmények között zajlott le.
Hivatalosan a Ravnica Srpska és más civil szervezetek szervezték a megmozdulást, melyhez azonban csakhamar csatlakoztak a Szerb Haladó Párt, a Szerbiai Demokrata Párt, a Szerbiai Szocialista Párt, a Szerb Megújhodási Mozgalom, a Harmadik Szerbia, a Dveri és más kisebb jobboldali politikai tömörülések képviselői is. Bojan Pajtić lemondását és a rendkívüli tartományi parlamenti választások kiírását követelték, továbbá azt, hogy a tartományi vezetőség azonnal vonja vissza a parlamenti eljárásból a vajdasági nyilatkozat megfogalmazott javaslatát.
Újvidéken 15 órakor kezdődtek meg a biztonsági előkészületek, igaz, a tartományi adminisztráció dolgozói már délben elhagyták munkahelyeiket. Délután háromtól erős rendőri jelenlét jellemezte a város központját és a tartományi kormány és képviselőház épületeinek környékét, a rohamrendőrség alakulatai is ekkortájt érkeztek a városba. Az egyetemi városnál, a Szerb Haladó Párt székházánál, a Vajdasági Fejlesztési Bank épületénél, a tartományi kormány körül, a városi képviselő-testület épülete előtt és a Putnik hotelnél volt a legérezhetőbb a rendőri jelenlét. A forgalom elől már valamivel korábban lezárták a kormány épülete előtt elhaladó Mihajlo Pupin sugárutat, de 15 óra után a Belgrád rakparton és a Razzia áldozatai rakparton sem lehetett közlekedni.
JÖN, NEM JÖN...
A tüntetést megelőzően Aleksandar Vučić egyrészt eloszlatta a kételyeket afelől, hogy maga is részt vesz-e a megmozduláson, amikor kijelentette, hogy kormányalelnöki teendői miatt ezt nincs módjában megtenni, másfelől pedig arra szólította fel a hatalmat és az ellenzéket is, hogy ne provokáljanak ki semmilyen incidenst, s biztosított mindenkit afelől, hogy az állam ügyelni fog a rendre. Úgy a hatalmat, mint az ellenzéket arra figyelmeztette, hogy ne játsszanak a tűzzel. Mint mondta, a tüntetésen nem vesz részt, de reményét fejezte ki, hogy egyesek megértik, hogy a tüntetés a politikai harc legitim módja. Véleményének adott hangot, hogy a tartomány egyes községeiben lezajlott időközi választások eredményei egyértelműen tükrözik a választópolgárok akaratát, s azt mondta, a nép fogja megítélni Pajtić viszonyulását ezekhez a választási eredményekhez. Bojan Pajtić a tüntetés előtt még egyszer hangsúlyozta, hogy a vajdasági nyilatkozat nem tartalmaz szeparatista elemeket, s csupán az alkotmánynak és a törvényeknek a tiszteletére szólít fel. Mint mondta, a tartományi vezetőség nem fog engedélyezni semmiféle utcai zavargásokat. Emlékeztetett, hogy 25 éve az utcán döntötték meg Vajdaságot, s hogy mindezt a tartomány történetének tíz legnehezebb éve követte.
A tüntetők első csoportja 16 óra körül érkezett meg Újvidékre, s a Razzia áldozatai rakpart irányából közelítették meg a Mihajlo Pupin sugárutat és a kormány épületét. Valamivel később a Jovan Jovanović Zmaj utcán a városközpontban fiatalok egy csoportja Le Vajdasággal! feliratú transzparenssel vonult végig. Mintegy két és fél ezren gyűltek össze a halpiacnál, a Köztársaság téren és a környező utcákban. A Belgrád rakpartra több mint ötven zombori és belgrádi autóbusz érkezett, a Modena utcai taxiállomáson traktorok parkoltak. Nagykikindáról tíz, Nagybecskerekről húsz autóbusz jött sajtóértesülések szerint.
Maga a tüntetés valamivel 17 óra után vette kezdetét. A haladók szimpatizánsainak legnagyobb tábora Miloš Vučević polgármester vezetésével érkezett meg a kormány elé, Igor Mirović, a Szerb Haladó Párt vajdasági tanácsának elnöke, Goran Knežević alelnök, Maja Gojković képviselő és Aleksandar Vulin, a Szocialisták Mozgalmának vezetője álltak a menet élén. Látni lehetett a többi pártnak, a Sloga szakszervezetnek és a Dveri szélsőjobboldali pártnak a lobogóit is. Az Obraz szervezet tagjai a tüntetést követő rövid sétán vettek részt.
Pajtić, Vajdaság nem a tied!, Autonómiapártiak kifelé!, Ahol sárgállik, ott bűzlik!, Csak a cirill a szerb!, Pajtićot börtönbe!, Le a tolvajokkal! feliratú transzparenseket emelgettek a jelenlévők. A találékony, sajkacsákat viselő árusok 500 dinárért árulták a Szerbia feliratú sálakat.
DÉDSZÜLŐK, MÉLYREPÜLÉSEK
A tartományi kormány épülete előtt összegyűlt tömeg nagy részét hiányos fogazatú idősebb emberek, kendős nénik, borostás munkások alkották, olyanok, akik sehogyan sem illettek bele abba a képbe, amilyet a műsorkezdő összekötő szöveget hallgatva elképzelhettünk. A tömegüdvözlők szavai szerint a nagygyűlést fiatalok, újvidéki egyetemisták hozták össze, a leendő értelmiség, a gondolkodó székvárosi fiatalok, azok, akik ma a kormányfő és „bandájának” szeparatizmusa ellen felemelték hangjukat. Az első felszólaló, Sava Stambolić, a Ravnica Srpska vezetője arról beszélt, hogy már dédnagyapái is arról álmodtak: egyszer majd közös államban élhetnek déli testvéreikkel.
– Szerbia két tartománya az ország két szeme, az egyiket kikaparták, a másikba most valakik az előttünk álló épületből homokot szórnak. Nem fogjuk megengedni! Ez itt Szerbia! – hallhattuk tőle is, akárcsak a megmozdulás folytatásában még számtalan alkalommal különböző felszólalóktól. Az Ez itt Szerbia! ellentmondást nem tűrő kijelentést minden alkalommal dobpergéssel nyomatékosították a gyűlés szervezői.
A tüntetőkhöz az Újvidéki Egyetem Egyetemista Parlamentjének nevében Boris Novaković szólt, őt követte a „Bunyevác Magyarok Szövetségének” képviselője – a műsorvezető gyorsan kijavította nyelvbotlását, és átadta a szót Mirko Bajićnak, a Bácskai Bunyevácok Szövetsége elnökének. Bajić szavait azonban nagy részben elnyomta a tömeg felett mélyrepülésben elhúzó, ősrégi, a szerb zászló színeivel átkent G-2-es Galeb vadászgép turbinájának robaja. A gép pilótája gyakran „szórakoztatja” az újvidékieket különböző akrobata mutatványokkal, az összes repülésbiztonsági szabályt megszegve a lakóépületek felett „őrjöng”, derült, nyári napokon a zsúfolt Strand felett szokott elhúzni. Ezúttal a kormányépület előtt tomboló tömeg vastapssal jutalmazta átrepüléseit.
Felszólalt Miroslav Parović, a Harmadik Szerbia mozgalom egyik vezetője, őt Bojan Torbica, a Szocialisták Mozgalmának főbizottsági tagja és Vanja Vučenović, az Új Szerbia párt végrehajtó bizottságának elnöke követte. Bírálták a deklarációt, Pajtić lemondását követelték. Torbica megkérdezte a tömegtől, hogy amennyiben valóban nem létezik szeparatizmus Vajdaságban, akkor miért készülnek vajdasági útlevelek, miért találhatunk „Én vajdasági vagyok!” feliratú hatalmas hirdetőtáblákat a városban. Ismertették, hogy jelenleg Vajdaság az egyik legszegényebb régió az országban, s hogy a tartományban a munkanélküliek száma a lélekszám harminc százalékát teszi ki. Megemlítették, hogy a tartományi kormányra nézve hatalmas szégyent jelent, hogy az egykori Jugoszlávia egyik leggazdagabb térségében, Szenttamáson, népkonyha nyílt.
„ELJÖTT A VÁLTOZÁSOK IDEJE”
Vajdaságban valóban nem kell szeparatizmustól tartani, de nem azért, mert a jelenlegi vezetés nem szeparatista, hanem azért, mert azt nem fogják megengedni a kormány előtt tüntető pártok, mozgalmak, egyetemisták – hangsúlyozta beszéde elején Dušan Bajatović, a Szerbiai Szocialista Párt tartományi bizottságának elnöke. Pajtićot felszólította a távozásra, amelynek szerinte két lehetséges forgatókönyve van: vagy lemond a kormányfő, vagy Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke írja ki a választásokat. Kritikával illette Nenad Čanakot, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga vezetőjét, amiért részt vett Dél-Tirolban a „világ szeparatistáinak találkozóján” – az államiságért, autonómiáért vagy más önrendelkezési jogokért harcoló pártok konferenciájáról van szó.
– Az elmúlt tizenkét évben mindenük megvolt. Minden pénzt megkaptak a költségvetésből, az övék volt az állami büdzsé hét százaléka, fejlesztési bankot, fejlesztési alapot, nagyberuházási alapot is kaptak. Mégis tönkre tettek mindent – mondta Bajatović.
Igor Mirović szerint Szerbiában nagy változások vették kezdetüket tavaly, amikor új elnököt választott magának az ország, és hamarosan ezután új összetételű kormány is alakult. Most eljött az ideje annak, hogy Vajdaságban is változások következzenek be – hangsúlyozta.
– Azt hiszem az önök nevében is beszélek, amikor azt az egyszerű üzenetet fogalmazom meg: Távozz, Pajtić! Mielőbb meg kell egyeznünk a rendkívüli választások kiírásában. Nem várhatunk sokáig, mert nem biztos, hogy kordában tudjuk tartani a nép haragját, ha te továbbra is úgy viselkedsz, mint Európa ezen részének utolsó diktátora – üzente a kormányfőnek a haladó párti politikus.
Mint mondta, Pajtić mielőbbi lemondására, a vajdasági deklaráció visszavonására számít, továbbá rendkívüli választások kiírására, melyek csalások nélkül zajlanak majd le.
Az újvidéki polgármester azt mondta, soha ennyi ember még nem volt a város utcáin.
– Nincs szükségünk új fővárosra, nincs szükségünk új nyelvre, történelemre vagy vallásra, nincs szükségünk új államra sem. A mi államunk mindig Szerbia volt, és az is marad – hangsúlyozta Miloš Vučević.
Szerinte a jelenlegi tartományi vezetőség azt bizonyította, egyáltalán nem ismeri Vajdaságot, s csak akkor ismerhetné meg, ha most feljönne földalatti bunkereiből.
– Mi most saját, egyszerű deklarációnkat írjuk: Vajdaság mindig Szerbia része volt és az is marad továbbra is – zárta le mondandóját a polgármester.
A tüntetést követő séta a Szabadság téren ért véget, ahonnan az egybegyűltek reményüknek adtak hangot, hogy hamarosan választásokon fejezhetik ki elégedetlenségüket.
