Elfogadták a vajdasági deklarációt

A Tartományi Képviselőház hétfői ülésén 75 igen szavazattal elfogadta a vajdasági deklarációt. A javaslat ellen 21-en szavaztak. Régen zajlott már ennyire hosszú vita a tartományi parlamentben egy adott napirendi pontról. A képviselőcsoportok vezetői mellett még negyvenöten jelezték a deklaráció vitáját megelőzően, hogy fel kívánnak szólalni a téma kapcsán. Az érvek és ellenérvek nem változtak, valamennyit hallhattunk már korábban is: a deklaráció pártfogói hangsúlyozták, hogy nem követelnek többet az alkotmányban és a törvényekben létező jogoknál, az ellenzői ugyanakkor államellenes tettet, felesleges politikai húzást véltek felfedezni a dokumentumban.

Mint ismeretes, a Vajdaság alkotmányos és törvényes helyzetével foglalkozó parlamenti bizottság a múlt hétfőn megtartott ülésén hagyta jóvá a vajdasági deklaráció szövegét, és továbbította azt megvitatás céljából a parlament elé. A dokumentum beterjesztőjeként dr. Bojan Pajtić tartományi kormányfő beszédében azt hangsúlyozta, hogy a vajdasági polgárok nem hallgatást várnak el a tartományi parlamenttől akkor, amikor problémák merülnek fel, s mint mondta, jó alkalom a mostani arra, hogy rámutassanak néhány alapvető problémára Vajdaság helyzete kapcsán.

– Ha az alkotmányban az áll, hogy a költségvetés hét százaléka Vajdaságot illeti meg, akkor elengedhetetlen, hogy Vajdaság meg is kapja ezt a hét százalékot. Ugyanígy, Vajdaságnak kell eldöntenie kik képviselik a legjobban a közügyeit, s Vajdaságban kell ezeket a személyeket megválasztani. Ha valami a törvény szerint Vajdaság polgárainak a tulajdonát képezi, akkor fontos, hogy a vajdaságiak rendelkezzenek ezzel a tulajdonjoggal – fogalmazott Pajtić.

Mint mondta, nevezhetik a parlamentben helyet foglaló képviselők kétharmadát szeparatistának vagy usztasának az elmondottak miatt: többet nem is várhatunk el egy olyan társadalomban, amelyikben nagyobb befolyással rendelkezik az esztrád és a bulvársajtó az egyetemeknél. Hozzátette, hogy amennyiben a tartomány megkapná az alkotmányban szavatolt teljes összeget, ötször annyi új munkahelyet nyithatna, mint ma. Jelenleg azonban egy vajdasági polgárnak száz dinárnál is kevesebb jut fejlesztésre és támogatásokra, közölte, s feltette a kérdést, hogy milyen előrelépésre lehet így számítani.

– Vajdaság úgy döntött, hogy nem hallgat tovább minderről. Azzal, hogy saját jogainkat követeljük az állam egészének a jogrendjét is védjük – húzta alá a tartományi kormányfő.

1918 VAGY 1945?

A Vajdasági Magyar Szövetség tizenegy, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga pedig egy módosítási indítványt nyújtott be a deklaráció szövegére. A kormány végül a VMSZ öt indítványát és a liga javaslatát fogadta el. A legnagyobb vitát, ahogyan az alkotmányjogi bizottságnak a múlt heti ülésén, most is a VSZL indítványa váltotta ki, mely korrigálja az eredeti szövegnek azt a megállapítását, mely szerint Vajdaság a tartomány polgárainak akaratánál fogva vált Szerbia részévé. Az értelmezések szerint e megfogalmazás a leginkább arra az 1918-ban meghozott döntésre engedett következtetni, amellyel Vajdaságot egyesítették a Szerb Királysággal. A VSZL módosítása révén az 1945. július 30-án és 31-én megtartott újvidéki népgyűlés döntésére hivatkozik a deklaráció, ami viszont a Szerb Haladó Párt számára jelent gondot, szerintük ugyanis ez a kommunista döntés a különféle megtorlások idejéhez köthető, ezért elfogadhatatlan az autonómia alapjaként, és a történelmi tények megmásításának lehet tekinteni. Az SZHP-nek az az álláspontja, hogy Vajdaság létezését kizárólag az 1918. november 25-én meghozott egyesítési döntéshez lehet kötni. Mint azonban ismeretes, ennek a döntésnek a meghozatalából kizárták a tartomány egyes nemzetiségeit, a magyarokat és a németeket mindenképp. A liga javaslatára, a Vajdasági Magyar Szövetség támogatásával született meg végül tehát az az indítvány, mely pontosítja a dátumot, és 1918 helyett az 1945. július 30-án és 31-én megtartott újvidéki népgyűlés döntését jelöli meg az autonómiához fűződő jog egyik letéteményeseként. Igor Mirović, az SZHP frakcióvezetője kifogásolta ezt a megoldást felszólalásában, és arról is szólt, hogy szerinte az egyszerű polgárok különben sem látják az értelmét egy ilyen deklaráció elfogadásának, mert tudják, hogy az egyik problémájukat sem oldja majd meg.

– A nyilatkozat szakadékot teremt a tartományi vezetőség és a köztársasági hatalom, továbbá azon helyi önkormányzati hatalmak között, amelyek nem támogatják a tartományi kormányfő politikáját. Vajon szavatolni lehet-e a fejlődést úgy, ha közben állandó az ellenségeskedés a kormányok és a helyi hatalmak között? Nem vagyok a jelenlegi köztársasági kormány ügyvédje, de ez az egyetlen olyan vezetőség, amelyik az alkotmány meghozása után magára merte vállalni a tartomány finanszírozásáról szóló jogszabály kidolgozását, ezért pedig dicséret, s nem kritika illeti – közölte Mirović.

A haladók frakcióvezetője érthetetlennek nevezte, hogy a VMSZ számára elfogadható volt az az 1945-ös dátum, mely a megtorlások idejét fémjelezte. A megállapításra Pásztor István házelnök, a VMSZ elnöke reagált. Felszólalásában kifejtette, hogy a párt mindvégig tisztában volt a történelmi tényekkel, így azokkal is, melyek alátámasztják, hogy nem kizárólag gaztettek zajlottak a szóban forgó időszakban. Ugyanakkor, tette hozzá, a VMSZ szándéka mindvégig az volt, hogy megállapodjanak egy dátumban, mely mögé végre mindannyian fel tudnak sorakozni, s melyet követően új lapot lehet nyitni, a történészekre bízva a történelmi tények megállapítását. Úgy fogalmazott, hogy a bűncselekményeket meg kell állapítani, az ártatlan áldozatok előtt fejet kell hajtani, s új lapot kellene nyitni. „Ehhez viszont nem ártana az sem, ha végre önök megegyeznének afelől, mikor mi és hogyan történt” – zárta felszólalását Pásztor. Mirović válaszában azt közölte, hogy a haladók számára „egyértelmű mikor mi történt: 1918-ban a szerb Vajdaság csatlakozott a Szerb Királysághoz”, s számukra ez a releváns történelmi alap. Mirovićot Branislav Bogaroški, a VSZL frakcióvezetője sem tudta álláspontjától eltántorítani, amikor Tomislav Nikolić államfő ünnepi beszédét idézte, melyet a Vajdaság Szerbiához csatolásának alkalmából megtartott díszülésén mondott el, és melyben szintén Vajdaság jelenlegi alkotmányos helyzetét meghatározó történelmi tényként hivatkozott az 1945-ös népgyűlésre.

TÖBB ÉVET KÉSETT

A sajtónak adott nyilatkozatában Pásztor megjegyezte, hogy a deklaráció kapcsán kialakult vita ékes bizonyítéka annak, hogy léteznek bizonyos megválaszolatlan kérdések Vajdasággal kapcsolatban, melyek felett ezután már nem lehet majd olyan könnyen elsiklani. Mint közölte, eljött az ideje annak, hogy a kinyilatkozásszerű, elméleti politizálást szakmai, valódi megoldásokat hozó politizálás váltsa fel.

Egeresi Sándor, a VMSZ frakcióvezetője közölte, hogy az együttműködés és a konszenzusra törekvés jeleként pártja visszavonja azokat a módosítási indítványokat, melyeket a kormány nem tartott elfogadhatónak. Hangsúlyozta, hogy ezt a deklarációt már néhány éve el kellett volna fogadni, akkor, amikor a vajdasági autonómiát érintő kérdéseket a hatalmon lévők párton belül kísérelték meg rendezni a valódi megoldás fellelésének őszinte szándéka nélkül. Mint mondta, igaz, hogy nyilatkozattal nem adhatunk választ a legégetőbb kérdésekre, ugyanakkor követelhetjük jogaink tiszteletben tartását. Egeresi szerint a valódi megoldást egy európai, új alkotmány elfogadása jelenti majd.

Pavle Budakov, a Szerbiai Szocialista Párt frakcióvezetője szerint nem a deklaráció a megfelelő módja a Vajdasággal kapcsolatos nyitott kérdések rendezésének. Ilyen kérdések, minden kétséget kizárva, vannak, tette hozzá, s megemlítette a finanszírozás, a hatáskörök és az alkotmánybírósági döntésre váró statútum kérdését. Kifogásolta, hogy az ellenzéket nem avatták be a nyilatkozat tervezetének az előkészítésébe, mert ekképp azt a látszatot kelti a hatalmi többség, hogy egyedül ezek a pártok törődnek a tartomány polgárainak sorsával. A szocialista párt körüli koalíció támogatja Vajdaság alkotmányos és a törvényes keretek közötti autonómiáját – jelentette ki Budakov.

A hatalmi koalíció és az ellenzéki pártok képviselői abban többé-kevésbé egyetértettek, hogy a tartományi alkotmányügyi bizottság létrehozása pozitív fejleménye a deklaráció vitájának, s hogy a jövőben ennek a testületnek más fontos kérdéseket is meg kell majd vitatnia.