Áldatlan körülmények, szanaszét heverő építőanyag közepette találjuk vasárnap délután Kavillóban a Tanyaszínház lelkes színészgárdáját. De a próbák rendszeresen zajlanak. Az idén 40. születésnapját ünnepelő vándorszínház ezen a nyáron Molière klasszikusával, a Képzelt beteg című darabbal járja majd a tartományt. A rendező Radoslav Milenković, a főszerepet pedig Ozsvár Róbert alakítja.
Együtt a csapat, éppen ebédhez készülődnek (Paraczky László felvétele)
Nem mondja senki, hogy rosszkor érkeztünk, de valami érződik a levegőben, hiszen valamennyien elfoglaltak, és ingáznak az udvar végében lévő színpad és a társalgó-ebédlő között. Közben pedig a mesterek fúrnak-faragnak, járólapokkal rakják ki az udvari utat. A munkálatokat Magyar Attila irányítja, ide-oda mutogat, szalad egyik helyről a másikra, közben újabb forgatóstáb és rangos vendégek érkeznek a telepre. Hogy ebben a zűrzavarban hogyan találják fel magukat a színészek, arról először a főszereplőt kérdeztük, s ő el is mondta, hogy soha nem volt még ennyire nehéz a gárda felkészülése, mint az idén:
– Június 28-án jöttünk ki a művésztelepre, és azzal kezdtük, hogy bizonyos területeket vissza kellett foglalnunk az itt dolgozóktól, hogy legyen hol gyakorolni a csapatnak. Minden évben nagytakarítással kezdtük a szezont, így volt ez az idén is, de szinte azonnal rájöttünk, hogy ennek semmi értelme, mert ahogy valamit felmostunk vagy összeraktunk, egy óra múlva már újra koszos lett, és újra cirkusz volt. Ezért úgy döntöttünk, nem fogunk gondot viselni a rendre a portán, nincs értelme, hiszen éjjel-nappal dolgozik az erőgép, tetőt raknak, fúrnak-faragnak, csiszolnak, vagyis teljes a hangzavar.
– Hogyan fogadtad a főszerepet, és mit emelnél ki az idei darabból?
Az igazság az, hogy egy kicsit megszenvedtem vele, mármint a szöveggel. Maga a karakter egy önző, csak a saját érdekeit szem előtt tartó típus, ami tőlem teljesen távol áll. Ezt a rendezővel úgy hidaltuk át, hogy megtalálta az egészben a megfelelő játékstílust. A darab viszont jelenleg is abszolút aktuális, vannak olyan családok, ahol ez igenis megtörténik. A családfőt csakis önmaga érdekli, a pénze, a sikere, a család ügyei pedig egyszerűen hidegen hagyják – mondja Róbert.
Ózsvár Róbert, a főszereplő (Paraczky László felvétele)
A déli pihenő és a délutáni próba között, az ebédhez való terítés közben sikerül diktafonhoz kérni a kupuszinai Dienes Blankát és az újvidéki Hajdú Sárát, akik hangsúlyozták, hogy néhány percig készségesen állnak a rendelkezésemre, de ne húzzam sokáig az interjút, mert eléggé betáblázott az idejük. Blanka elmondta, az Újvidéki Művészeti Akadémián most végezte el a második évet, harmadik éve járja a terepet a Tanyaszínházzal, és nagyon szereti a zenés előadásokat, emellett énekelni is szokott. Mint mondja, a tanyaszínházas darabokat is azért szereti nagyon kiskora óta, mert sok benne a zene és a tánc. Sára ugyancsak harmadikos lesz ősztől az akadémián, és szerinte idén is egy kiváló csapat jött össze Kavillón:
– Szerintem annyiban különbözik az egész, hogy az idén sokkal nehezebben jöttek össze a próbák, mert általános hangzavar van folyamatosan. Kint vannak a gépek, a mesterek, vágnak, kopácsolnak, folyamatos a zaj, emiatt kevesebbet pihenünk, többet dolgozunk és többet is próbálunk. Máskor legalább csönd volt, nyugisabb volt a légkör. Ennek ellenére a munkabeosztás idén is megvan, mi, lányok vagyunk a konyhások és a kosztümösök, a fiúk a színpadosok és a drótosok. Igazából azonban mindenki mindent csinál, segítünk egymásnak, és a munka mellett valójában van időnk élvezni a próbákat – sorolja Sára. Blanka pedig közben elmagyarázza, hogy a darab az előző éviekhez hasonlóan ugyanolyan nehéz, a szerepek sem könnyűek:
– Mi ketten idén egy szerepet alakítunk. Ez a darabban egy emberre van írva, mi viszont ikreket játszunk, két kislányt. Ennek ellenére megtaláltuk magunkat benne, viszünk bele apróbb dolgokat, megfűszerezzük, ezáltal teljesen beleéljük magunkat a szerepbe. Az egész tulajdonképpen személyfüggő, de észrevehető, hogy mindenki a maga módján átéli a saját szerepét, és mindent belead, hogy ezt a közönség érezze. Ez a színjátszás fő célja.
A mesterek állítják, hogy a bemutatóig, július 22-ig, minden tégla a helyén lesz (Paraczky László felvétele)
– Mennyire sikerül összedolgozni a társulattal? Hiszen folyamatosan jönnek új tagok, de vagytok többen, akik évek óta visszajárnak.
– Nincs ezzel semmi gond. Amúgy is az akadémián rengeteg közös jelenetet kaptunk, úgyhogy eléggé megszoktuk egymást. Egyáltalán nem nehéz egymásra hangolódni, hogy az egész egyként működjön. Igaz, az első napok nehezek, ezt nem lehet tagadni, de ahogy telik az idő, egyre inkább érzi mindenki azt, hogy ez a csapat tulajdonképpen egy egészet képez, amelyben mindannyian láncszemek vagyunk – válaszolta Blanka. Sára hozzáteszi, akármennyire bejáródik is a csapat, azért a sok fellépés csak lemeríti az „aksikat”, ezért pihenésre is szükség van. Amikor megérkezünk egy helyre, szét kell pakolni a cuccot, és csak utána van egy kis idő pihenni, lazítani. A nagy meleg és a hosszú utazás megteszi a magáért, nem beszélve az útközben felmerülő gondokról. Ezt azonban ez ideig mindig sikerült valamilyen módon megoldani, feltöltődni, mert este a produkcióra már teljes erőbevetéssel kell kiállni. Kifogás nincs.
Az ebédidő előtti szünetben két újoncot is mikrofonhoz kértünk, mégpedig Kőműves Csabát és Wischer Viktort. Csaba még csak 16 éves, és az egyik szegedi általános gimnázium tanulója, a 18 éves Viktor pedig zentai, és az ottani gimnáziumban tanul.
A kérdésre, hogy honnan hallottak a Tanyaszínházról, Csaba elmondta, hogy a nővére az akadémiára jár, és vele járt többször is az előadásokon. Viktornak viszont az édesapja játszott a vándorszínházban 2008-ban, a Hegedűs a háztetőn című darabban, és, mint mosolyogva mondja, nem esik messze az alma a fájától.
– Hogyan éltétek át az első napokat, milyenek a benyomások?
– Amikor megérkeztünk, eléggé nagy volt a káosz, mert még nem volt itt mindenki, hiányzott az a bizonyos rutin, ami ma már megvan. Ahogy érkeztek a színészek, úgy rendeződtek lassan a dolgok, megtudtuk, hogy mikor van az ebéd, mikor lehet pihenni, mit szabad és mit nem – sorolja Csaba. Mint mondja, számára a próbafolyamat is nehezen indult, de egyre jobban belerázódtak az egészbe.
Magyar Attila a tartományi parlament elnökét kalauzolja az épülő művésztelepen (Paraczky László felvétele)
– Tájékozatlanok voltunk, és ami még fontosabb, kellő tapasztalat híján sokkal nehezebbek voltak az első napok. Persze, gyorsan lehet tanulni, a beilleszkedésnél szinte kivétel nélkül segítettek, amiben csak kellett. Igazi csapatként működik az egész társulat, és ez tetszik a legjobban. A darab, illetve a szerep sem annyira nehéz, ha az ember nem a munkát látja benne, hanem a szórakozást – teszi hozzá Viktor.
- Mennyire készültetek fel az előttetek álló csaknem egy hónapos turnéra?
– Ebben is segítettek bennünket, sokat beszélgettünk róla. Megvan az útiterv, és a turné szabályait is megismertük. Hiszem, hogy a kishegyesi és a zentai bemutató egyaránt egy családi program lesz ezúttal is, és hogy mindenütt számíthatunk a lelkes közönségre – mondta végezetül Csaba.
Az Újvidéki Színház színésznője, László Judit idén már hetedik alkalommal vesz részt a Tanyaszínház munkájában és az új darab előkészítésében.
– Nagyon jó a hangulat idekint, rohamtempóban dolgozunk, készül az előadás, ami néhány nap múlva már közönség elé is kerül. Nem kíméljük magunkat, néha éjszakába nyúlóan is próbálunk, de mindezt örömmel tesszük. Igen népes csapat van kint az idén is, nagyon szeretjük ezt csinálni. Jó a rendezővel dolgozni, és élvezzük magát a darabot is és a készülődést is.
– Minden évben más rendezővel dolgoztok, neked elég sok tapasztalatod van már a gyakorlásban és az előadásokban is. Mennyire nehéz mindig más-más rendezővel dolgozni?
– A rendező szava szent. Ahogy ő szervezi a próbarendet, és amit ő szeretne, azt mi színészek próbáljuk teljesíteni. Általában elég gyorsan megtaláljuk a közös nevezőt, a közös hangot itt kint. Itt ugyanis teljesen mások a körülmények, mint a kőszínházban, jobban függünk egymástól, akár időbelileg, körülményileg, de emberileg is. Ennek ellenére úgy érzem, azonnal megértettük egymást, és ráhangolódtunk a dologra.
- Az előző évekhez képest mennyivel nehezebb/könnyebb a darab, a próbák?
Mindig egy kicsit időszűkében vagyunk, és ez a legnehezebb. A többi az szinte klasszika. Nem tudok arra válaszolni, hogy nehezebb vagy könnyebb-e a darab. Játszódott már Molière a Tanyaszínházban, és szerintem ideális a darab. Ez egy bohózat, ahol a színész „eldobhatja” az agyát, és hiszem, hogy a közönségnek is fergeteges kikapcsolódást ígér.
– Az előttetek álló turné egyáltalán nem mondható könnyűnek. Kerékpáron, traktoron, gyalog, ki hogy tud, de járjátok Vajdaságot. Mennyire terheli ez meg a színészeket?
Az elején még sok az energia, de azért ez a mindennapos fellépésekkel kissé csökken. Tudni kell azonban, hogy ennek a színháznak az a varázsa, hogy itt mindig történik valami új, valami szép, amiből motiváló, plusz energiát merítünk. Ez feltölt bennünket, hogy csináljuk, hogy bírjuk gőzzel, erővel. Való igaz, hogy a turné vége felé már elfáradunk, de ezt már az elején mindannyian tudjuk, tisztában vagyunk azzal, mi vár ránk, milyen tempó, menetrend. De megvannak a taktikák, hogy hogyan lehet a nehéz helyzeteket megoldani.
– És a végére jöhet egy üzenet a vajdasági közönségnek?
– Igen! Mindehová nagy szeretettel érkezünk, várjanak minket!
Lassan már a vacsora ideje közeleg, amikor sikerül végre „elkapni“ Magyar Öcsit. Ráül a haranglábra, fotózunk, és már mondja is:
– Két mondatban úgy lehetne összefoglalni az idei évadot, hogy 28 nap alatt 27 helyszínen mutatja be a Tanyaszínház társulata Molière Képzelt beteg című darabját, és már a jövő héten indulunk. A másik dolog pedig, aminek ugyancsak mindannyian örülünk, a művésztelep gyors ütemben történő építése, ami tulajdonképpen a magyar kormánynak köszönhető. Ha pedig bővebben beszélnénk mindenről, elmondhatom, hogy személy szerint hullafáradt vagyok a sok munkától. Az viszont nagyon feldob, ha minden jól megy, a jövő szombatig itt minden a helyére kerül, fel lesz takarítva az udvar, rendbe szedjük az épületeteket.
A Tanyaszínház kavillói otthonát vasárnap délután felkereste a tartományi parlament elnöke, Pásztor István, Fremond Árpád, a VMSZ parlamenti képviselője, valamint Kislinder Gábor, Topolya polgármestere. Megtekintették a befejezés előtt álló épületeket és az új harangot, majd a társulat tagjaival közös ebéden vettek részt.
