„...Áttekintve a református magyarság letelepedésének történetét, azt három időszakra oszthatjuk: az első telepedés történt a mult század végén, a második 1807-1810, a harmadik 1810 után, körülbelül 1818. év végén... Az 1803. évi kat. egyházlátogatás följegyzései szerint ezen évben 30 református család lakott Újvidéken (Pirosról, vagy a pirosi magyar kolóniával együtt szakadt ide), egy magánházban tartották istentiszteletöket, mely egyúttal iskola gyanánt is szolgált; gyülekezetök, mint a fiókközség a pirosi lelkészség joghatósága alá tartozott..”- írja Érdujhelyi Menyhért, városunk krónikása Újvidék története (1894) című könyvében. A fennmaradt írásos feljegyzésekre, a levéltárakban őrzött dokumentumokra alapozott kiadvány forrásanyagul, kiegészítőként is szolgálhat az újabb kori kutatóknak, helytörténészeknek. Itt olvashatjuk többek között, hogy a református hitközség „teljes autonómiát (1808-tól) élvez.”
Autonómiájának, önállóságának 200. évfordulóján vasárnap egész napos közös ünnepséget tartott a belvárosi és a darányitelepi gyülekezet. Az elmúlt századok üzenetének mai olvasatát, megtartó erejét jelképesen szólva csak a sátoron – a közösségen – belül lehet igazán átérezni. Ezért is szerette volna a gyülekezet, ha ünnepükön velük vannak a különböző felekezetű egyházi méltóságok mellett a világiak is, köztük a magyar nagykövetség, a tartományi elöljáróság, a Magyar Nemzeti Tanács, a VMSZ vezetői, és mások. A meghívott vendégek közül többen elfoglaltságuk miatt nem tudtak megjelenni a hálaadó ünnepi istentiszteleten délelőtt a belvárosban, délután pedig a Darányitelepen. Az ünneplő gyülekezetet, a megjelent vendégeket köszöntve Botos Elemérbácskai esperes, az újvidéki gyülekezet lelkésze felemelően szólt az elmúlt két évszázadról. Megköszönte, hogy sokan eljöttek Vajdaságból, valamint Erdélyből és Magyarországról is, hogy osztozzanak ünnepükben, önálló gyülekezetté válásuk 200. évfordulóján.
Sok nemzet, vallás él együtt Újvidéken. Olyan gazdagság ez, amelyet a jövőben még inkább ápolni kell – mondta a városi önkormányzat és Igor Pavličić polgármester nevében Ivan Ferko. A szerb pravoszláv egyház nevében Stojan Belić plébános, helytartó, a római katolikus egyházéban Suhajda Lajos szerzetespap és Nagy Attila plébános, a szlovák evangélikus egyházéban Vladimir Obšust lelkész, a zsidó hitközség nevében Teodor Popović, és végül Mile Imerovski történész-teológus mondott köszöntőt. Imerovski rövid előadást is tartott a levéltárak mélyén őrzött, fennmaradt dokumentumok, az egyházi adatok digitalizálásánk jelentőségéről és népszerűsítéséről.
– Az üzenetet, amelyet hordoz ez a templom és minden templom a világban, tudni kell átadni – mondta ünnepi igehirdetésének elején Veres Kovács Attila erdélyi, nagyváradi református lelkipásztor, aki 1990-ben már szolgált Újvidéken. A belvárosi templom értéke nem a 200 esztendőben, nem is a kövekben van, hanem abban, amit hordoz magában a Krisztus üzenete által. A templomnak annyi az értéke, ahányan bejönnek ide.
A 21. században is a régmúlt idők üzenetét hordozzák a szentélyek. A pusztából hazatérő népek is megtanulták:
– A sátoron kívül nincs közösség, az Isten sátorán kívül csak manipulálható tömeg van, de nincs nemzet és közösség. A templom menedékhely is, ide gyűjtjük be a lelkiséget, amely oltalmaz és gyarapít. A Duna, a Tisza, a Kőrös, a Maros partján, és mindenütt ezek az ismertetői Isten tárházának. Az ige azt is mondja: ez a templom nem kövekből épült, hanem lelkekből. A köveket elválasztja az idő, de ti, az élő kövek hordozzátok a templomot. Nektek kell eldöntenetek, hogy a béke, szentlélek, az ige helye-e, vagy a békétlenségé? A Jelenések könyve mindkettőre választ ad.
Minden időben. Így szépül meg az újvidéki gyülekezet, amely tartja a szentély falait is. A templomot azonban meg is lehet rontani:
Az eddigi és a további együttműködés jegyében Botos Elemér emlékérmet adott át Veres Kovács Attilának, városelnök küldöttének, Irinej Bulović pravoszláv püspöknek. Vladimir Obšust a szlovák evangélikus egyház püspöke részére vette át, Harangozó László pedig Csete Szemesi István református püspök részére, továbbá Galambos László Pásztor István és a VMSZ, Dušan Kovačević a Continental Bank, Jova Štosić a Városfejlesztési Intézet, Bátori József az újvidéki Petőfi Sándor MME, Tóth Márta a nagyváradi Ady Endre Gimnázium részére. Emlékérmet kapott még Buda Józsefné, Baksa Mihály diakónus, presbiter, Tobro Tanasić, Dušan Kojčin, Suhajda Lajos, Nagy Attila, Béres Fényszárosi Irénke, Béres Károly özvegye. Emléklapot kaptak a presbiterek és a jelenlevő lelkipásztorok Vajdaságból, valamint Bruszkó Lídia, a volt kántornő, Suzana Gros jelenlegi kántor és Saša Kovačević orgonaművész.
A gyülekezet tagjai és vendégei közös ebéden vettek részt a Petőfi Sándor MME-ben. A darányitelepi református templomban megtartott ünnepségzáró istentisztelet egyben hálaadó is volt, amelyen Botos Elemér megáldotta az Úr új asztalát. Az elmúlt évben, december 17-én leégett az Úr asztala, az értékes Bibliával együtt, Baksa Mihály és Kiss István presbitereknek köszönhetően készült el az új. A jövőben ismét rendszeresek lesznek az istentiszteletek a telepi templomban is.
