A küszöbön álló európai parlamenti választások után új lehetőségek nyílhatnak meg a kisebbségvédelem terén, köszönhetően egyebek mellett annak az európai kisebbségvédelmi kezdeményezésnek is, amelyet Európa-szerte összesen több mint egymillióan láttak el kézjegyükkel. A kisebbségvédelem aktuális kérdéseiről Gál Kingával és Deli Andorral, a Fidesz–KDNP európai parlamenti képviselőivel, valamint Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével Brüsszelben beszélgettünk.
Gál Kinga (Máriás Endre felvétele)
– Az Európai Parlament kisebbségi munkacsoportja keretében, amelynek az irányításában most már lassan tizenöt éve részt veszek, azokkal a képviselőkkel, akik tisztában vannak azzal, milyen fontos az őshonos nemzeti kisebbségek, illetve a kisebbségek nyelvének védelme Európában, igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni a kisebbségvédelem terén, a lehetőségeink azonban sajnos igencsak behatároltak – hangsúlyozta Gál Kinga, hozzátéve, a kérdéskör fontosságát jól jelzi, hogy szinte minden nap tudnának találni olyan témákat, amelyek az európai országokban élő kisebbségeket érintő problémákra vonatkoznak.
– Az Európai Bizottság és az Európai Tanács részéről ezekkel kapcsolatban sajnos csak minimális reakciókat tapasztalunk. Az Európai Bizottság folyamatosan azzal hárítja el minden egyes konkrét jogsértésre vonatkozó kérdésünket és beadványunkat, hogy az a tagállamok hatáskörébe tartozik. Máskor viszont, amikor az egyes tagállamokat kívánják górcső alá venni, mint jelen esetben Magyarországot, akkor minden további nélkül előszednek olyan kérdéséket is, amelyek a tagállamok hatáskörébe tartoznak. Ilyen szempontból tehát kettős mércét tapasztalhatunk. A kisebbségvédők hangja azonban a közelmúltban Európa-szerte elég erős tudott lenni ahhoz, hogy az európai kisebbségvédelmi kezdeményezéshez (Minority SafePack) össze tudjanak gyűjteni egymillió aláírást, ami kétségtelenül óriási eredménynek számít. Úgy vélem, ez is jól jelzi, mekkora igény lenne arra, hogy az európai döntéshozatal komolyan vegye ezeket a kérdéseket. Eljutottunk egymillió aláírásig, és mi lett a reakció? Az, hogy ezzel a bizottsággal nincs mit kezdeni, mert nem fogja komolyan venni az egymillió ember véleménynyilvánítását, hanem hárítani fog. Ugyanúgy, ahogyan eddig is tette. Éppen ezért a kezdeményezők most abban reménykednek, hogy a májusi választás után létrejövő új bizottság sokkal érzékenyebb lesz ezek iránt a kérdések iránt – emelte ki a képviselő asszony.
A minket, vajdasági magyarokat leginkább érintő kérdés a Szerbiában élő nemzeti kisebbségek helyzete, amellyel kapcsolatban Pásztor István szerint az elmúlt évek során számos fontos előrelépés történt. A VMSZ elnöke elmondta, tapasztalatai szerint Szerbiában a többségi politikum és a többségi nemzet kisebbségi kérdések iránti nyitottsága sokkal nagyobb, mint azokban a térségbeli országokban, amelyekben szintén jelentős számban élnek magyarok.
Pásztor István (Máriás Endre felvétele)
– Mondom ezt annak ellenére, hogy a jelenlegi állapot nem tekinthető ideálisnak, sőt, talán nem túlzás azt állítani, hogy ideális állapot nem is létezik. Az azonban rendkívül fontos, hogy a többségi politikum és általában a többségi nemzet ma nem valamiféle destabilizáló faktorként, vagy esetleg veszélyforrásként, hanem a társadalom teljes jogú tagjaiként tekint a kisebbségi közösségek tagjaira, köztük természetesen a magyarokra is. Ami a konkrétumokat illeti, azt gondolom, hogy az elmúlt években jelentős eredményeket értünk el az ügykezelés rendszerének felépítése terén, amiben a magyar közösség minden kétséget kizáróan élen járt, különösen akkor, amikor a kisebbségi akcióterv előkészítésére került sor. Ha érintkezési pontokat keresünk az európai és az otthoni kisebbségi érdekérvényesítés között, akkor azt hiszem, a kisebbségi akcióterv pontosan ilyen érintkezési pont lehet – magyarázta Pásztor István, aki szerint attól függetlenül, hogy ezt a kérdéskört értelemszerűen európai szinten is meg kell próbálni minél inkább láthatóvá tenni, az elsődleges fontosságú feladatok mégis otthon várnak rájuk, hiszen – ahogyan fogalmazott – nagyon sok a tennivaló, amelyeknek megvalósítása során nagymértékben lehet majd támaszkodhatni a kisebbségi akcióterv által biztosított keretekre.
A Vajdaságban élő nemzeti kisebbségek helyzetének összehasonlítása az egyéb európai országokban élő nemzeti kisebbségek helyzetével Deli Andor szerint korántsem tekinthető egyszerű feladatnak, hiszen az egyes országban egészen eltérő példákat figyelhetünk meg.
Deli Andor (Máriás Endre felvétele)
– A mindennapi munka során számos európai példával ismerkedhetünk meg, köztük pozitívakkal és negatívakkal is. Összességében igencsak színes a kép, hiszen nemcsak az Európai Unió tagállamaiban, hanem szélesebb körben is rendkívül sokféle módon kezelik az őshonos kisebbségekkel vagy akár a nyelvi kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseket. Franciaországban például egyáltalán nem létezik az őshonos nemzeti kisebbségek kategóriája. A legtávolabbi pont, ameddig a francia rendszer elmerészkedik, a regionális nyelvek kérdése, ami a mi olvasatunkban valamiféle hagyományápolást jelent. Elzász területén például, ha igény van rá, az elzászi német dialektust bizonyos óraszámmal tanulhatják az általános iskola alsó osztályaiban. Ennél tovább azonban nem megy el a rendszer. A másik végletként talán a finnországi svédek esetét említhetnénk, akik az Åland-szigeteken igen széleskörű autonómiával rendelkeznek, amely a kulturális autonómia elemeinek szavatolásán túl olyasmit is lehetővé tesz számukra, mint az, hogy az ottani hatóságok saját útlevelet állíthassanak ki. Ebből is látszik, hogy a kisebbségek jogi státusa igen széles skálán mozog Európa országaiban. Úgy vélem, ennek tükrében a szerbiai jogi keretek a bőkezűbb, vagyis a nagyobb lehetőségeket biztosító jogi keretek közé tartoznak. Az persze mindig számottevő kérdés, hogy mekkora különbségek vannak aközött, amit a papíron látunk, és aközött, amit a valóságban tapasztalunk. Ez azonban nemcsak Szerbiára jellemző, hanem sok egyéb országra is, hiszen még a Franciaországban élő elzásziaknak is meg kell küzdeniük a saját jogaikért, sőt valószínűleg a Skandináv országokban sem valósul meg automatikusan mindaz, amit a jogszabályok előirányoznak. Mint tudjuk, térségünk társadalma nem elsősorban a jogszabályok vakon történő követéséről híres, éppen ezért rendkívül fontos az implementáció. Itt kanyarodnék vissza a kisebbségi akciótervhez, amely nem valamiféle európai kényszeraktusként született meg, hanem Szerbia önként vállalta a létrehozását, ilyen módon deklarálva, mi mindent szeretne megtenni annak érdekében, hogy javuljon az implementáció, ami véleményem szerint valóban jelentős előrelépésnek tekinthető – fejtette ki a képviselő.
– Mindenképpen küzdenünk kell azért, hogy azok a dolgok, amelyeket a különböző jogszabályok előirányoznak, a mindennapi életben is érezhetővé váljanak a kisebbségi közösségekhez tartozó egyének számára. Nekünk ennek a folyamatnak az elősegítése a feladatunk, bármely kisebbségi közösséget is képviseljük itt, az Európai Parlamentben – szögezte le Gál Kinga, hozzátéve, a legfontosabb céljuk éppen ezért az, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozó egyének a közös Európa polgáraiként ugyanolyan esélyekkel indulhassanak, mint a többségi közösségekhez tartozó személyek.
– Ezt a gondolkodásmódot szeretnénk meghonosítani az európai döntéshozók körében, megkísérelve elérni, hogy a garanciák nyelvére is lefordítsák azt, hogy egy kisebbségi közösséghez tartozó egyén – a többséggel egyenjogúként – értékként tekinthessen ebben a minőségében önmagára abban a társadalomban, amelynek a fejlődéséhez maga is hozzájárul, munkájával, adójával, sőt az egész életével. Itt kezdődnek a problémák, mivel az Európai Bizottság ódzkodik attól, hogy mindebből bármit is papírra vessen. Sőt még azt sem akarja átvenni, amit az Európa Tanács már kodifikált a kisebbségvédelem területén. Ehelyett mindent a tagállamokra szeretne bízni. Ezt mi rendkívül álságos politikai álláspontnak tartjuk. Éppen ezért azt szeretnénk, ha a következő mandátumban azok a képviselők, akik megfelelően érzékenyek ahhoz, hogy a kisebbségek érdekeit képviseljék, összefogjanak és az Európai Parlamentben létrejöjjön egy olyan ütőképes csapat, amely újra meg újra felveti ezeket a kérdéseket, szembesítve a bizottságot azzal, hogy az egymillió összegyűjtött aláírás arra kötelezi őket, hogy lépjenek ebben az ügyben – fejtette ki Gál Kinga, akivel mindebben Deli Andor is egyetértett, hozzátéve, a Minority SafePack, amit Vajdaságban is sokan elláttak a kézjegyükkel, új lehetőségeket nyithat meg a kisebbségvédelem terén.
– A Minority SafePackkel kapcsolatban igen nagyok az elvárások. A vajdasági magyarságot mindez egyelőre elsősorban a jogharmonizáción keresztül érintheti majd. A Minority SafePack arról szól, hogy az uniós dokumentumokban biztosítani kell a megfelelő jogszabályi hátteret a kisebbségekkel kapcsolatos kérdéseknek. Mivel a tagjelölt országoknak a saját jogrendjüket kötelezően harmonizálniuk kell az uniós jogszabályokkal, abban az esetben, ha azokba valóban belekerülnek a kisebbségvédelemmel kapcsolatos elemek, az automatikusan azt fogja jelenteni Szerbia számára, hogy a saját jogrendjébe is be kell ültetnie azokat – magyarázta Deli Andor.
Gál Kinga annak a kettősségnek az elfogadhatatlanságára hívta fel a figyelmet, ami a tagjelölti és a tagállami státushoz való viszonyulás hátterében húzódik meg.
– Szerbiára tagjelölt országként még vonatkoznak a koppenhágai kritériumok. Ennek értelmében a tagjelölt országokkal szemben igen komoly követelményeket támaszt az unió, amely egyebek mellett azt is figyeli, hogy az adott ország megfelel-e az Európa Tanács kisebbségvédelmi előírásainak. Később viszont, miután egy adott ország már csatlakozott az unióhoz, a kisebbségvédelmi kérdések hirtelen tagállami hatáskörbe kerülnek vissza, ami véleményem szerint teljességgel elfogadhatatlan – szögezte le az EP-képviselő.
Fotó: Máriás Endre
Szerbia uniós csatlakozásának folyamata során ugyanakkor az is igen fontos kérdés lehet, hogy milyen elvárásokat fogalmazhatunk meg ebben a folyamatban a kisebbségvédelem terén. Pásztor István szerint ennek az útnak az alapköveit már sikerült lerakniuk, mégpedig elsősorban a már elfogadott dokumentumok, illetve a koppenhágai kritériumok által.
– A mindennapi politizálás állandó feladatai közé tartozik a jogalkotás folyamatos figyelemmel kísérése, és az interveniálás lehetőségének megteremtése a készülő jogszabályok azon elemeiben, amelyekben mi magyar közösségként valamilyen plusz érdeket látunk. Ehhez nélkülözhetetlen a politikai érdekérvényesítő erő. Ahhoz ugyanis, hogy egy-egy elképzelés törvényi erőre emelkedjen, a mi négy parlamenti képviselőnk kevés, szükség van még százhuszonkettőre. Ez az egyik feladat, amit folyamatosan végeznünk kell. A másik pedig az elfogadott jogszabályoknak a mindennapi életben való alkalmazásához szükséges feltételek megteremtésének elősegítése. Erre jó példa volt az anyakönyvi kivonatok ügye, amelynek kapcsán, ha az ember a jogszabályokban foglaltakat vette alapul, akkor azt látta, hogy minden tökéletesen rendben van, ám ha azt is megvizsgálta, hogy mit hoz az élet a jogszabályok alkalmazása következtében, akkor kiderült, hogy bizony vannak olyan mulasztások, amelyeket el kell hárítani annak érdekében, hogy mindaz, amit a jogszabályok megfogalmazásakor kiharcoltunk, a mindennapok során is megjelenjen, és az emberek érezhessék azt, hogy a kisebbségi közösséghez való tartozás semmiféle hátrányt nem jelent számukra. Sok feladat vár tehát ránk, mégis azt gondolom, hogy egyebek mellett éppen ezért szép magyarként politizálni Szerbiában. Nekünk ilyen sorsot szánt a Jóisten, küszködnünk, csatáznunk kell. De az, hogy ezeket a csatákat általában sikerrel vívjuk meg, mindenképpen örömtelinek tekinthető – fogalmazott a VMSZ elnöke.
A kisebbségvédelemmel kapcsolatos kérdések jövőbeli alakulását illetően kétségkívül igen fontos momentum lehet a küszöbön álló európai parlamenti választás, ezért joggal merülhet a fel a kérdés, hogy vajon a kisebbségvédelem szempontjából mi lehet majd a legfőbb tétje a választásnak.
Gál Kinga szerint korántsem mindegy, hogy a választást követően elegendő számban lesznek-e jelen az európai színtéren azok, akik érzékenyek ez iránt a téma iránt.
– Ha már sok kisebbségben élő magyar honfitársam számára megadatott annak a lehetősége, hogy szavazzon, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy olyanokra adja-e le a voksát, akik ki fognak állni az érdekeiért és ezáltal az egész közösségének a boldogulásáért, vagy olyanokra, akik ügyet sem vetnek az érdekei képviseletére – fejtette ki az EP-képviselő, hozzátéve, rendkívül fontos, hogy létrejöjjön egy olyan képviselői csoport az Európai Parlamentben, amely megfelelően tudja képviselni a nemzeti érdekeket, és az is, hogy olyan parlament és olyan Európai Bizottság alakuljon, amely az eddiginél jóval hatékonyabban száll síkra a kisebbségek védelméért és a közösségünket érintő problémák megoldásáért.
Deli Andor annak fontosságát emelte ki, hogy ezúttal a vajdasági magyarságnak is megadatik, hogy beleszóljon az európai szintű politizálás legfontosabb kérdéseinek alakításába, majd reményének adott hangot annak kapcsán, hogy a vajdasági magyarok többsége élni is fog ezzel a lehetőséggel, hiszen – ahogyan fogalmazott – nagyon fontos lenne, hogy olyan emberek kerüljenek be az Európai Parlamentbe, akik jobb és a nemzeti kisebbségek számára is elfogadhatóbb irányba tudják terelni Európát.
Pásztor István ezzel kapcsolatban leszögezte, a Vajdasági Magyar Szövetség és a vajdasági magyarság egyértelműen abban érdekelt, hogy a Fidesz–KDNP nemzeti listája minél több mandátumot szerezzen az európai parlamenti választáson, majd hozzátette, ennek érdekében kampányt szerveznek, amelynek révén igyekezni fognak minél inkább mozgósítani a vajdasági magyarságot, ezáltal kísérelve meg hozzájárulni ahhoz, hogy a nemzeti lista minél jobb eredményt érjen el, és Vajdaságnak Deli Andor személyében a következő öt évben is legyen képviselője az Európai Parlamentben.
