Hivatalos magyarországi látogatásának második napján Boris Tadić köztársasági elnök a magyarországi szerb közösség intézményeibe látogatott. Katona Béla, a Magyar Országgyűlés elnöke fogadta a szerb küldöttséget, akik a Nikola Tesla szerb tannyelvű iskolába látogatottak, ezt követően pedig Lórévbe utaztak, ahol a helyi szerbséggel találkoztak, majd ellátogattak Ráckevére az ottani ortodox templomba is. A szerb államfő tárgyalt Orbán Viktorral, a Fidesz elnökével is.
– Leginkább a kosárlabdát szeretem, a második helyen a vízilabda, a harmadikon a foci, a negyediken pedig a sakk áll – mondta el a köztársasági elnök a budapesti Nikola Tesla Általános Iskola és Gimnázium 11. osztályos tanulóinak, akik az államfőt arról kérdezgették, mely sportokat szereti a leginkább, hogyan telik egy munkanapja, s milyen érzés az, hogy gyakran utazgathat. Az egykori gimnáziumi pszichológiatanár arról is beszélt a diákoknak, hogy a rangos sportmérkőzéseken nem szeret a díszpáholyban ülni, jobban kedveli a lelátókat. „Sajnos, Szerbiában mostanság elég veszélyes meccsekre járni; egyesek felelőtlen magatartása miatt. Nagyon visszatetsző, amikor a szerb szurkolók kifütyülik a vendégcsapat himnuszát, de ez azért van, mert megszokták, hogy évekig kifütyülték a saját himnuszunkat. Pedig a fütyülés, a verekedések nagyon rossz színben tüntetik fel az országot, s ez ellen küzdenünk kell” – magyarázta a gimnazistáknak.
A tanári szobában összegyűlt újságíróknak nyilatkozva Boris Tadić elmondta: rendkívüli jelentőséggel bír ez a tanintézmény a magyarországi szerbség számára, hiszen itt szerb nyelvű óvoda, általános iskola és gimnázium is működik, éppen ezért meg kell oldani az intézmény zavartalan működtetésének egyelőre még megoldatlan helyzetét. Emlékeztetett, hogy nemcsak magyarországi, de szerbiai diákok is járnak ebbe az iskolába, sőt, magyar gyerekek is szívesen iratkoznak ide. Meglátása szerint az ilyen jelenségek rendkívül fontosak a regionális együttműködés szempontjából.
– A szerb delegáció minden tagja nagyra értékeli és nagyon sikeresnek tartja a kétnapos hivatalos budapesti látogatást – mondta el a Magyar Szónak nyilatkozva Józsa László. A Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki a szerb küldöttség tagjaként érkezett Budapestre, hangsúlyozta: a kétoldalú megbeszélések, találkozók nagyon jó hangulatban zajlottak, a tárgyalások célratörőek, tárgyszerűek voltak. „Mindenütt megállapították, hogy kiemelkedően magas szinten vannak a szerb–magyar kétoldalú kapcsolatok, s hogy ennek legfontosabb építőelemei közé tartozik a két szomszédos állam kisebbségek iránti viszonyulása” – szögezte le Józsa, majd hozzátette: minden magyarországi vendéglátó hangsúlyosan, kiemelve üdvözölte a nemzeti tanácsokról szóló törvény elfogadását. Ezen túlmenően a vendéglátók abban is egyetértettek a szerb delegációval, hogy a gazdasági együttműködés és ezen belül a stratégiai jellegű infrastrukturális fejlesztések kérdése az, amiben a két országnak minden erőt mozgósítani kell, s mindent meg kell tenni annak érdekében is, hogy e célok megvalósítására az európai pénzügyi forrásokat is meg lehessen szerezni.
„Egyetlen pontot jelölnék meg, ahol a problémafelvetésből nem következett rögtön a megoldás felé irányuló továbblépés: a határátkelők megnyitásának, újranyitásának, illetve nyitva tartásuk meghosszabbításának kérdését nem sikerült megoldani. Hangsúlyoznám: itt sem a jó szándék hiányzott a rendezéshez, hanem a pénz” – tette hozzá az MNT elnöke.
Arra a kérdésre, hogy áttörést jelent-e a szerb–magyar kapcsolatokban annak a történelmi vegyes bizottságnak a felállítására vonatkozó kezdeményezés, mely a II. világháborúban a vajdasági magyarok elleni atrocitásokat vizsgálná, s melyet a szerb és a magyar államfő közösen jelentett be, Józsa László igennel válaszolt. „Zárt ajtók mögött már korábban is sok szó esett egy ilyen bizottság létrehozásáról. A két köztársasági elnök kiemelte, hogy a két nép között történelmi megbékélésre van szükség, ehhez azonban előbb a tényeket kell megállapítani” – emelte ki az MNT elnöke, aki elégedetten nyugtázta: immár a határ mindkét oldalán megérett a felismerés, hogy embereket, sorsokat, lelkeket terhelő tragédiák történtek 1944 végén. „Függetlenül attól, hogy a felállítandó történész vegyes bizottság vélhetően nemcsak a magyarok ominózus 45 napját fogja vizsgálni, hanem a kutatás valószínűleg egy szélesebb időszakot ölel majd fel, azt hiszem, hogy az első és legfontosabb lépés ez azon az úton, melyet a vajdasági magyar politika húsz évvel ezelőtt kezdett szorgalmazni. Két évtizedes munka után, az utolsó pártelnöki levél, amelyet Pásztor István, a VMSZ vezetője a szerbiai közjogi méltóságokhoz intéztünk, úgy látszik, eredményre vezetett” – szögezte le Józsa László.
