A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke is jelen volt a Magyar Állandó Értekezlet kétnapos ülésén. Pásztor István a Magyar Szónak nyilatkozva eredményesnek értékelte a találkozót:
– Az elmúlt két nap során nagyon fontos elvi és gyakorlati döntések születtek. A tavalyi Máért után bizottsági műhelymunkák kezdődtek, s ezek eredményeit most a testület elé terjesztették. A hallottak alapján elmondható: a jövő vonatkozásában ígéretes gondolatrendszer kezdett összeállni.
Az ülésen szó esett a kiemelt jelentőségű nemzeti intézmények támogatásáról, illetve arról a kritériumrendszerről is, amelynek alapján meghatározhatóak ezek az intézmények. Szorgalmaztuk, hogy ne csak kiemelt intézményekről, hanem kiemelt programokról is beszéljünk, s ez az indítvány bekerült a végszavazásra javasolt dokumentumba. Nem lehet célunk a vajdasági magyar intézmények működéséhez szükséges feltételek biztosításának terhét levenni Szerbia válláról, hiszen ennek az államnak mi, vajdasági magyarok adófizető polgárai vagyunk. Ettől függetlenül alapvető fontosságú, hogy olyan pluszforrásokat szerezzünk, amelyek nem a puszta működéshez, hanem a felgyorsított fejlesztéshez, gazdagabb programsorhoz is tudnak anyagi bázist teremteni.
– A Máérton hangzott-e el valamilyen kijelentés arra vonatkozóan, hogy hogyan alakul a jövő évi büdzsében a határon túli támogatások ügye?
– Orbán Viktor miniszterelnök több alkalommal is visszatért erre a kérdésre. Gazdasági válság van, s ezzel nemcsak a magyar kormánynak kell szembenéznie, hanem nekünk, határon túli magyaroknak is. A Magyarországot jellemző beszűkült mozgástér tapasztalható a mi országainkban is. Egyfelől megértést kell tanúsítanunk a magyar költségvetés állapota iránt, másfelől pedig a Budapestről érkező támogatás fontossága a saját országaink helyzete miatt még jelentősebb, mint korábban. Orbán Viktor kijelentette: az eddig létezett támogatási szintre a jövőben is nyugodtan számíthatunk, azonban nem mondott konkrét számot a források nagyságára vonatkozóan.
– A Máért résztvevői láthatták a nemzetpolitikai stratégiát. Mi a véleménye erről a dokumentumról?
– Ha egy nemzetnek van ereje, hogy egy ilyen dokumentumot tegyen az asztalra, az már önmagában is dicséretes. A stratégia a különböző szakmai műhelyek munkájának eredményeképpen állt össze, s az elkövetkező egy–másfél évtizedre meghatározó jelentőséggel bírhat. A magyar–magyar kapcsolattartás, a támogatáspolitika, az érdekérvényesítés terén egyaránt közös nevezőket határoz meg. A gyarapodó közösséget nevezi meg alapvető stratégiai célnak, amelynek megvalósítása egymásra való odafigyelést és öngondoskodást egyaránt feltételez. Persze, a stratégia önmagában nem jelent felemelkedést, azt meg is kell tölteni valós tartalommal.
– Ma, amikor a politikai felek között nem igazán harmonikus a viszony, milyen hangulatban telik egy Máért?
– A tavalyi értekezlethez viszonyítva az idei jobb hangulatú; oldottabb, megengedőbb, odafigyelőbb a jelenlévők zöme. Nemzetpolitikai ügyek esetében egyébként sem tapasztalhatóak azok a nagy egymásnak feszülések, mint korábban. A szerbiai rehabilitációs és a restitúciós törvény kapcsán tapasztaltam: nem volt különbség a kormányzó pártok és az ellenzék között sem a támogatást, sem a kiállást, sem a véleménynyilvánítást illetően. Ma nemzeti ügyekben alapvető kérdések vonatkozásában konszenzus tapasztalható a magyar parlamenti pártok között.
