Újabb színházzal gazdagodott a vajdasági magyarság: péntek este díszbemutatóval lépett színre a Zentai Magyar Kamaraszínház. Vukosavljev Iván rendezésében Eugéne Ionesco: A székek című darabját adták elő. A szereplők: G. Erdélyi Hermina és Ralbovszki Csaba. A darab zenéjét Verebes Ernő szerezte.
Ünnepi pillanat volt ez a Tisza-parti városban, hiszen régóta vágytunk arra, hogy kimondhassuk, Zentának van hivatásos magyar színháza. A díszbemutatón megjelent Pásztor István a VMSZ elnöke, Józsa László az MNT elnöke, Siflis Zoltán az MNT intézőbizottságának kulturális kérdésekkel megbízott tanácstagja, Juhász Attila tartományi művelődési segédtitkár, László Sándor az Újvidéki Színház igazgatója, Mezei Zoltán a Szabadkai Népszínház magyar társulatának vezetője, Urbán András a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, Franyó Zsuzsanna dramaturg-színikritikus, Pék Zoltán, Zenta község polgármestere, a Szabadkai Gyermekszínház képviselői, a zentai önkormányzat képviselői és a zentai intézmények igazgatói.
Az ünnep szónoka Pásztor István volt. A VMSZ elnöke megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, hogy a színház azért fontos intézmény, mert erőnkről, jelenlétünkről tanúskodik:
– A színház nem luxus, hanem az életerőnk bizonyítéka. Az az alig háromszázezres közösség, amelyik újabb színházat tud létrehozni, az ezzel a tettével a tér beélési készségét, életerejét bizonyítja. Erre mérhetetlenül büszkének kell lennünk mindannyiunknak. Azt gondolom, hogy az a teljesítmény, amit a színházaink az elmúlt években produkálnak, az tiszteletre, elismerésre méltó. A Kosztolányi Dezső Színház 15 éve bizonyíték arra, hogy újonnan létrejövő színházak viszonylag rövid idő alatt elismerést vívhatnak ki maguknak. Ez erőt adó, bizakodással eltöltő példa lehet. Azt kívánom, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínházban a székek befogadókkal teljenek meg, és az intézmény olyan produkciókat produkáljon, melyekre szívesen emlékezünk vissza.
Pék Zoltán polgármester úgy fogalmazott, hogy színház csak addig van, amíg az ember hisz a játékban.
– A színház megmaradásunk, hitünk, anyanyelvi kultúránk egyik tartópillére, fennmaradásunk, továbbélésünk tükröződik benne. Kulturális igényeket igyekszik kielégíteni művészi fokon, s ebben az új légkörben a kultúra szabadsága jelenik meg. Hinnünk kell a játékban, töretlen bizalommal kell a jövőbe tekintenünk, és hinnünk kell, hogy a Zentai Magyar Kamaraszínháznak van és lesz jövője.
Vukosavljev Iván, a színház igazgatója köszöntőjében egy most született gyermekhez hasonlította a Zentai Magyar Kamaraszínházat:
– Tegyünk meg mindent ezért a gyermekért, hogy megtalálja saját arcát. Gondoskodjunk róla, hogy jó neveltetésben legyen része, hogy az alázat mellett magáévá tehesse az újító bátorságot is, a különbözni merést, és, ha majd kimondjuk a nevét, ne más, hanem ő maga jusson eszünkbe.
Franyó Zsuzsanna úgy fogalmazott, hogy Zenta a magyar művelődési világ egyik meghatározó középpontja:
– Zenta Szabadkával és olykor Újvidékkel együtt a vajdasági magyar művelődés központja, ezért örülök olyan nagyon annak, hogy kamaraszínházat avatunk Zentán. Olyan ez, mintha templomot szentelnénk fel, hiszen mindkét színhelyre őszinte belső világunkat visszük be. Azt kívánom a Zentai Magyar Kamaraszínháznak, hogy amit tud a körülötte lévő valóságról, azt őszintén mondja el közönségének.
Az ünnepi köszöntők után következett maga az előadás. G. Erdélyi Hermina és Ralbovszki Csaba szereplésével, valamint Verebes Ernő zenéjével sikert aratott A székek. A díszbemutató ünnepi fogadással zárult. A székek az évadban folyamatosan műsoron lesz. A közönség az előadást legközelebb szerdán nézheti meg.
