Korábban több alkalommal is foglalkoztam a magyar nyelvű, helyi nyomtatott sajtó nyelvhasználati gyakorlatával, nyugat-bácskai és bánáti példákon keresztül. Újra vissza kell térnem a témához, mert úgy látom, rohamosan rosszabbodik a helyzet.
Az Apatinban megjelenő Novi glas komune hetilap tizenhat oldalából két hasábot áldoz a magyar nyelvű tájékoztatásra. Figyelmet azonban láthatóan nem fordít rá. A kezembe került lapszámban három cikk és két fotó tölti ki a két hasábot. Egyik vallási témájú, a másik a VMSZ közleménye a kollektív bűnösség eltörléséről – amit nem sikerült hibátlanul átvenni. A harmadik viszont botrányos úgy helyesírás, úgy tördelés tekintetében. Így jelent meg A VMSZ ifjúsági fórumának tisztújítása című bejelentő: „A hétvégén a VMSZ Ifjúsági Szervezetének tisztújító Közgyűlése lesz Kupuszinán. Jelen lesz a Vajdasági Magyar Szővetség elnöke, Pásztor István a VMSZ, Egeresi Sándor.
Mint külföldi megfigyelők Magyarországról a FIDESZ, a KDMP és az RMDSZ képviselője lesz jelen. Házigazda és vendégeg elszállásolásának koordinátora a helyi ifjúsági VMSZ elnöksége. A Közgyűlés 15:00 órakor kezdődik, 17:00 órakor vacsora és 18:00 órakor sajtótájékosztató.
Szervezkedjenek, legyenek aktívak, amit a jelenben elvetnek, azt aratják majd a jövőben.”
Az aláíratlan szövegből nem derül ki, hogy az utolsó mondat az újságíró agyából pattant-e ki, és a közgyűlés résztvevőihez intézte-e biztatásként, vagy valamiféle szlogenről van-e szó. Az viszont kiderül, hogy az újságíró nincs tisztában Egeresi Sándor tisztségével, sem azzal, hogy Kupuszina a magyar sajtóban immáron huzamosabb ideje Bácskertesként szerepel, meg azzal sem, hogy az általa leírt időpontok nem órákat, hanem perceket jelölnek. Ráadásul fogalmazási készsége is kívánnivalókról tanúskodik. A „vendégeg” és a „sajtótájékosztató” szavakban előforduló betűhibák elkerülhetők lettek volna, ha magyarul tudó ember pillantást vetett volna a betördelt szövegre.
De nem is ezzel a beharangozóval vagy a másik két cikkel van igazán baj, pláne nem a névtelenségbe burkolózó szerzőjükkel szeretnék vitázni. Sokkal inkább azzal a tendenciával, amely során takarékossági indoklással, illetve a nagyobb létszámú olvasóközönséghez eljuttatás hamis érvével alátámasztva a kisebbségi írott tájékoztatást lokális szinten belekényszerítik a többségi nyelvű helyi sajtóba. Ily módon fennmarad a kisebbségi tájékoztatás látszata, elfogy az arra szánt pénz is valamire, a kisebbségi olvasó pedig egyedül marad a hozzá nem értés iránti kiszolgáltatottságával. Az ilyen gyakorlat aligha meríti ki a tájékoztatás ismérveit.
Viszont pozitív példát is említhetek. A Zomborban megjelenő Dunatáj hetilapot három szakavatott újságíró jegyzi, több külső munkatárs is bedolgozik a lapba, lektort alkalmaznak, a levonatokat nyomtatás előtt ellenőrzik.
Követendő példa. Meglehet, hogy az ilyen feltételek megteremtése helyi szinten kemény komoly politikai küzdelemmel jár, de megéri, különben elsatnyul és elsorvad a lokális kisebbségi tájékoztatás, a polgárok pedig csupán látszatjogokat gyakorolhatnak. Ide, a cikk végére kívánkozik az idézett cikk záró gondolata: „Szervezkedjenek, legyenek aktívak, amit a jelenben elvetnek, azt aratják majd a jövőben.”
