Radomir Konstantinović író-filozófus gondolkodásáról szólnak azok az esszék, tanulmányok, amelyek most A nyíltság szelleme című antológiában kerültek kiadásra a Szabadkai Városi Könyvtár és a szarajevói University press gondozásában, és a tavalyi hasonló témájú szabadkai kerekasztalon elhangzottakat tartalmazzák. Konstantinović a társadalom bezártságával, a vidékiesség és elmaradottság negatív hatásaival sokat foglalkozott életművében, melynek népszerűsítését, utókornak való átadását hivatott szavatolni a Radomir Konstantinović szellemi örökségének megőrzésével foglalkozó tanács. A tanácsot Latinka Perović történész vezeti, a tegnapi újvidéki antológia-bemutatón rajta kívül felszólalt még Slavko Šantić szarajevói, Radivoj Cvetićanin belgrádi, és Aleksandra Đurić Bosnić újvidéki publicista is a Vajdasági Művelődési Intézetben. A gyűjtemény bemutatóján megjelent Pásztor István, a Tartományi Képviselőház elnöke, aki újságírók kérdéseire válaszolva méltatta Konstantinović munkásságát.
– Nem beszéltünk eleget Konstantinovićról a korábbiakban, ezért fontos ez a könyv is, s az is, hogy egyre nagyobb figyelem övezi a filozófus munkásságát. Gondolatait ma is megvizsgálandónak tartom annak érdekében, hogy a kor kérdéseire, kihívásaira megfelelő válaszokat tudjunk adni. Segíthetnek ebben – értékelte Pásztor.
Újságírói kérdésre válaszolva kitért a múlt és jelen közötti európai távlatokat felölelő párhuzamok megvonására is.
– A múlt század hatvanas éveinek történései meghatározták az utóbbi évtizedek alakulását, Európa arculatát. Konstantinović munkássága is ennek az európai építkezésnek a szerves része véleményem szerint. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az az Európa, amely a hatvanas évekből, az 1968-as nagy megmozdulásokból táplálkozva épült fel, mára megingott, olyan kihívások előtt áll, melyek sok kérdés újragondolását igénylik. Amikor újragondolunk valamit, nem árt visszanyúlni a gyökerekhez, megpróbálni megérteni a mostani történeseket abból a perspektívából. Azt követően, amit a múlt heti nagy-britanniai döntés kiváltott, egészen biztosan sok újragondolni való van. Számunkra az a fontos, hogy megtaláljuk a helyünket, ne legyünk vesztesei ennek a nagy európai átalakulási folyamatnak. Az országnak, s azon belül a vajdasági régiónak ebben különösen nagy érdekeltsége van – szögezte le a Tartományi Képviselőház elnöke.
AZ ÉRTÉKREND VÁLSÁGA
Lapunk kérdésére, hogy ma is akkora problémát jelent-e a vidékiesség jelenléte, mint a korábbi évtizedekben, vagyis Konstantinović életművének alkotása során, Pásztor elmondta, örök civilizációs problémával állunk szemben, melyre folyamatosan vissza kell térnünk.
– Ez nem kizárólag társadalmi jelenség, emberek csoportjára, egyénekre lebontható probléma. Nemcsak Szerbiában vetődik fel, hanem mindenhol. Most különösen fontos beszélni róla, amikor jelentős értékrendbeli válság kellős közepén vagyunk. Ami az elmúlt évtizedekben történt velünk, az nagy mértékben annak a következménye, hogy az értékrendszer összeomlott, elmozdult abban az irányban, amelyről Konstantinović negatív értelemben beszélt folyamatosan. A visszakapaszkodáshoz, a rendteremtéshez szerintem az értékrendet kell mindenekelőtt újragondolni, újraépíteni, onnantól lehet a társadalmat is újraépíteni. Ilyen szempontból is fontos ennek a könyvnek a megjelenése – fogalmazott.
A decentralizáció és regionalizmus terén is sok mindent kell újra megvitatni, tette hozzá. Elég megnézni a Brexit hatását a közgondolkodásra az elmúlt pár napban a brit állapotokat illetően, mondta. Ilyen szempontból a régióknak, az államok decentralizációjának a végiggondolása is várat magára, mert ezzel párhuzamosan látnunk kell, hogy az európai államok az elmúlt évtizedben nagyon erőteljes centralizációs folyamaton mentek keresztül – húzta alá a parlament elnöke.
GYŐZEDELMESKEDNI A VIDÉKIESSÉG FELETT
Radomir Konstantinović életútjáról szólva Latinka Perović azt mondta, sokáig élt a szerb kulturális elitből kizárva. Mint közölte, a filozófus témái univerzális témáknak számítanak, ezenkívül örökös, idejét nem múló témáknak is, mint amilyen egy társadalom alakulása, nyitottsága vagy bezártsága, változóképessége. Éppen ebből kifolyólag szövegei, gondolatai mindig is foglalkoztatták a közvéleményt, olykor felborzolták a kedélyeket is, tette hozzá Perović. Nem kedvelte a „második Szerbia” megnevezést, a nyílt és zárt társadalmakkal foglalkozott, s úgy tartotta, valaminek a bezártsága nem egyetlen társadalomnak a jellemzője, hanem valamennyin eluralkodhat hasonló kór. Nagy-Britannia múlt heti esete is igazolása annak, hogyan fordulhat egy társadalom hirtelen befelé – magyarázta a történész.
Slavko Šantić publicista kiemelte: az marad meg az utókornak, amit le is jegyeznek, az emberi emlékezőképesség nem megbízható támasz e tekintetben. Az antológia kiadását egy, a régió egészét érintő közös vállalkozásnak nevezte, annak érdekében, hogy a filozófusra emlékezzenek, foglalkozzanak vele.
– Valójában annak a kísérlete ez, hogy közös erővel felülkerekedjünk a Konstantinović által olyan sokszor emlegetett vidékiességen – szögezte le.
A FOLYAMATOK OLDALÁN ÁLLT
Radivoj Cvetićanin a Konstantinović művei kapcsán megtartott beszélgetéseket, vitaesteket sorolta fel, melynek mentén egyfajta történelmi áttekintést is kaphattunk az elmúlt évtizedek történéseiről. A filozófust a „nagy beszélgetésekre okot adó írónak” nevezte, majd emlékeztetett: az első alkalom, amikor egy munkája kapcsán nyilvános fórumot tartottak, 1970-ben zajlott le. Áttekintésében ott voltak a kilencvenes éveket megelőző időszak, a háborús idők sejtelmei, és Konstantinović beigazolódott prognózisa, a kilencvenes évek háborúi, a fokozatosan kibontakozó belgrádi ellenzéki tüntetések, a 2000-ben bekövetkezett átalakulás, és az azt követő időszak a filozófus halálát követően.
– Konstantinović a felszabadulás és a szabadság közül az előbbit választotta. Ne értsenek félre, nem arról beszélek, hogy ellenezte volna a szabadságot, de mindig is a folyamatoknak volt a híve, nem a kész állapotoknak. A folyamatokat tartotta fontosnak, az átalakulást, mely elvezet valahova, valami új, jobb közegbe – zárta gondolatait Cvetićanin.
