Becsey Zsolt (EPP-ED, Fidesz) és Tőkés László (EFA/Greens) európai parlamenti képviselők szervezésében közmeghallgatás volt az Európai Parlamentben (EP), 2009. április 1-jén, Elfeledte-e a Vajdaságot az Európai Parlament? címmel. Az európarlamenti közmeghallgatás célja az volt, hogy áttekintse, miként alakult a nemzeti és etnikai kisebbségek vajdasági helyzete az utóbbi négy évben, emberjogi, gazdasági, jogi, politikai és kulturális-oktatási stb. tekintetben. Bozóki Antal ügyvéd, az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke felszólalásának szövegét nyomtatásban elsőként a Kilátó közli.
A vajdasági magyarok is, mint Szerbia legtöbb polgára, azt kívánják, hogy Szerbia is mielőbb csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Tisztában vagyunk, hogy ennek a csatlakozásnak meghatározott feltételei vannak, támogatjuk és elvárjuk azok mielőbbi teljesítését.
Szerbiában a helyzet – a 2005 évihez viszonyítva – szinte változatlan. Az ország ma ugyanolyan működésképtelen, mint korábban, a sokszor elátkozott nacionalista és populista erők uralma idején volt.
Sem a jelenlegi, sem korábbi hatalmi koalíció az utóbbi években érdemében nem foglalkozott a nemzeti kisebbségek helyzetével, az etnikai problémákkal. Már most szinte biztosan elmondható: a kisebbségi jogok érvényesülése nem tartozik a hatalmi szervek elsőbbséget élvező feladatai közé.
Szerbia Köztársaságnak, az új kormány 2008. július 7-i megalakulásától kezdve – politikai történelmében először – van Emberi és Kisebbségi Jogi Minisztériuma. A csaknem kilenc hónapja létező kisebbségügyi minisztérium azonban, és maga a miniszter sem hallatott túl sokat magáról.
Arról szeretnék Önöknek beszámolni, hogy a kisebbségek helyzetével minden rendben van, de a valóságban ez sajnos nem éppen így néz ki.
Szerbiában (és Vajdaságban) még mindig a magyarok képezik a legnagyobb lélekszámú kisebbséget, ezért a magyar kisebbség a kulturális sokféleség fontos eleme.
A vajdasági magyarok gazdasági helyzete az elmúlt két évtizedben folyamatosan rosszabbodott. Ezen kívül, a többi nemzeti közösségekhez viszonyítva, aránytalanul nagyobb számban maradtak munka nélkül, az elbocsátások és foglalkoztatás következtében, vagy éppen a nemzeti hovatartozás miatt nem kaptak munkát.
A kisebbségeknek, így a magyaroknak is, a lakosságban való részvételükhöz viszonyított nem megfelelő képviselete nyilvánvaló a köztársasági közigazgatási és a tartományi igazságügyi szervekben, az ügyészségekben és a rendőrségben, ami a szerbek bizalmatlanságát is jelzi a magyarság iránt.
A magyarok nem csupán az állami szervekben és az állami alapítású közvállalatokban alulreprezentáltak, de ez így van a községi önkormányzatok által létrehozott közvállalatokban is – kivéve egy-két magyar többségű községet.
Az ezen intézményekbe vetett megfelelő bizalom kiépítésének fontos feltétele, annak biztosítása, hogy az etnikai összetétel megfelelőképp tükröződjék a hatóságok személyzetében.
A szerb parlament 2008. december 22-én a bíróságok és ügyészségek székhelyeiről és hatásköreiről szóló törvény elfogadásával a Vajdaságban mind a hat magyartöbbségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és Zenta) megszűnik a bíróság. Ezért ezt a törvényt a vajdasági magyarok szervezetei kisebbségellenesnek ítélték meg.
A különböző állami szervekben különösen nagy gond van a kétnyelvűséggel. A hivatalokban, a postán és az orvosi rendelőkben kétnyelvű formanyomtatvány még mutatóban sem található és a gyógyszerekkel járó utasítás is csak egy nyelvű. A vasútállomáson és a buszpályaudvaron a hangosbemondó nem informál a szerb nyelven kívül más nyelven is. A kereskedelmi vállatokban sem jobb a helyzet.
Az egyes községek (pl. Törökbecse) alapszabályába továbbra sem írják be a települések magyar neveit. Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a települések nevét magyar nyelven is kiírják, ezeket az elnevezéseket gyakran átfestik, vagy pedig, ami szintén gyakori, nacionalista jelszavakat írnak rá. Ezzel nem csak a nemzetek közötti gyűlöletet szítják, de anyagi kárt is okoznak.
Az alkotmány és az oktatási törvény biztosítja ugyan a magyar diákok számára az anyanyelven történő tanulást, de ez több iskolában nincs szavatolva. Csökken a magyar nyelven tanuló diákok száma és szűkülnek az anyanyelven való továbbtanulás lehetőségei. A magyar tannyelvű általános és középiskolák tantárgy-előadókban szűkölködnek. Problémák vannak a tankönyvekkel is. Diákjaink régi, elavult tankönyvekből tanulnak, amelyeknek sok esetben helyesírásilag nem kielégítő a fordítása. Az igazi baj ezekkel (főleg a történelem- és földrajzkönyvek esetében) mégis a valódi kisebbségi érzést kiváltó tartalom, a magyarság bűnös vagy másodrendű népként való bemutatása, ami nagyban serkenti az asszimilálódást.
A kisebbségi tanulók nem megfelelő szinten sajátítják el a szerb nyelvet, de azok a szerb nemzetiségű diákok sem ismerik a nemzeti kisebbségek nyelvét, akik olyan környezetben élnek, ahol más nemzetiségűek vannak többségben.
Vajdaságban az egyetemen tovább tanulók mindössze 6 százaléka magyar anyanyelvű hallgató, míg a főiskolások számát figyelembe véve ez az arány 11 százalék. A tovább tanulók száma tehát jóval a demográfiailag elvárt 14,28 százalék (a magyaroknak a lakosságban való részaránya) alatt van, és mindössze a hallgatók egyharmada tanul anyanyelvén.
A kultúra területén néhány, a vajdasági magyarság számára fontos, intézmény pénzelése részben vagy nem teljesen megoldott. A magyar amatőr színtársulatok és kulturális-, valamint tánccsoportok az önerő mellett magyarországi támogatásból tartják fenn tevékenységüket. Ezért a szerb kormány nem könyvelheti el eredménynek ezen szervezetek meglétét és működését.
Évek óta megoldatlan a vajdasági magyar könyvkiadás pénzelése, mint ahogy évek óta rendezetlen a magyar nyelvű könyvek és sajtó intézményes behozatala is. Ez miatt a vajdasági magyarok kultúrája óriási éspótolhatatlan kárt szenved.
A magyar nyelvű tájékoztatás terén sajnos 2008-ban folytatódott a médiumok, tájékoztatási eszközök leépítése, ami már veszélyezteti a sajtószabadságot és a tárgyilagos tájékoztatást is.
A közszolgálati Vajdasági RTV (VRTV) magyar nyelvű műsorainak tartalma nem megfelelő minőségű, terjedelme pedig túlságosan kevés. A magyar műsor a VRTV összesített adásidejének még az öt százalékát sem teszi ki, a magyar szerkesztőség foglalkoztatottjainak száma pedig az utóbbi évtizedben megfeleződött.
Az Újvidéki Rádió adását a kilencvenes évek óta csak ultrarövid hullámon sugározza, mivel az akkor megszüntetett középhullámú adó továbbra sem működik. Ezért Vajdaság egyes részein nem hallják az adásokat, így a magyar nyelvű műsort sem.
A 34 vajdasági, magyar nyelven is sugárzó rádió közül (2008. augusztus 31-ével) 11 megszűnt. Ezeknek a rádióknak az éterből való eltűnésével felbecsülhetetlen kár érte a vajdasági magyarságot, és csorbult a magyar kisebbség tagjainak (szerzett) joga az anyanyelven való tájékoztatásra.
Egyetlen napilapunk, a Magyar Szó példányszáma„két évtizede folyamatosan csökken” és ez folytatódott 2008-ban is. A vállalat eredményességének mérlege „a nulla közelébe került”. Mindennek a vajdasági magyarok nyelve és kultúrája szenvedi kárát.
A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelmérőlszóló törvényszerint a kisebbségi nemzeti tanácsok jelentik a kulturális autonómiát Szerbiában. A magyar nemzeti kisebbség elsőként választotta meg nemzeti tanácsát, a Szabadkán, 2002. szeptember 21-én tartott elektori közgyűlésen. Szerbiának hét év sem volt elég a nemzeti tanácsokról, illetve azok megválasztásáról szóló új törvény meghozatalára. A most készülő törvényszöveg pedig nem biztosítja a magyar perszonális autonómiát. Az is teljesen bizonytalan, hogy mikor kerül sor a törvény elfogadására és mikor áll fel az új összetételű MNT.
A tartományi parlament 2003. február 28-án rezolúciót fogadott el a kollektív bűnösség eltörléséről és „síkraszállt a II. világháború alatt és közvetlenül utána elüldözött, ártatlanul megvádolt és ártatlanul szenvedett valamennyi személy teljes mértékű rehabilitációjáért”. A szerbiai parlament azonban mind a mai napig nem hozott határozatot a kollektív bűnösség elvének eltörléséről.
A hatóság eddig nem tette lehetővé a csúrogi áldozatok hozzátartozóinak a halottaikról való méltó megemlékezést, és hogy megfelelő emlékművet emeljenek. Úgyszintén nem engedélyezték emlékmű elhelyezését az újvidéki Futaki úti temető első világháborús katonasírjainál, az utóbbi hat évben évente elhelyezett száz, fából készült keresztet pedig elhordták.
A szerb–magyar történelmi megbékélés érdekébenközös levéllel fordult 2009. február 12-én Pásztor István, a Vajdasági magyar Szövetség (VMSZ) elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke (VMDP) és Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének (VMDK) elnöke a szerb államfőhöz, kormányfőhöz és a parlament elnökéhez az 1944/45-ös magyarellenes atrocitások tisztázása ügyében, de a levélre a mai napig nem érkezett válasz.
A 2000. évi októberi változások után is folytatódott a kisebbségi jogok durva megszegése és az erőszak. Az incidensek miatt növekedett a nemzetek közötti feszültség, erősödött a nemzeti türelmetlenség, és megromlottak a nemzetek közötti viszonyok. Észlelhető a fiatalok nemzeti alapon történő elkülönülése, továbbá még mindig létezik az etnikai vagy vallási kisebbségek elleni hangulatkeltés jelensége.
Az Európai Parlament ad hoc bizottságának (2005. január 28-ától 31-éig tartó) az események hátterének felderítésére küldött látogatása és az EP 2005. szeptember 29-i Vajdaságra vonatkozó állásfoglalása utána 2005. november 2-án létrehozott szerb kormánybizottság – ismereteim szerint – a mai napig nem ült össze, vagy ha összeült is, jelentését mindeddig nem terjesztette a nyilvánosság elé.
Azt, hogy a szerb hatóságok nem tudják, nem akarják, vagy képtelenek megküzdeni a kisebbségellenes cselekményekkel, igazolni látszanak a legújabb események is: 2009. március 17-én Zomborban 7-8 szerb fiatal megtámadta Balog Eliot 16 éves bezdáni fiút, akinek súlyos sérüléseket okoztak. Március 27-én a szabadkai rendőrkapitányság betiltotta a magyarországi Pokolgép rock zenekar koncertjét.
Ugyanaznap este 11 óra körül Temerinben a magyar fiatalok csoportját (5-6 fiú) mintegy 15 szerb nemzetiségű fiatal támadta meg. A legsúlyosabb sérüléseket K. Cs. középiskolás fiú szenvedte el, akinek vágások keletkeztek a fején, a homloksérülését pedig ölteni is kellett.
Március 29-ére virradóra ismeretlen tettesek megrongálták a temerini tájház előtt álló, eredetileg még a 19. században állított római katolikus keresztet, sőt a bádogból készült Krisztus-corpust is megpróbálták letépni, ám ez valami miatt nem sikerült nekik.
A temerini polgármester nyilatkozata szerint, „az ügyészség a történteket nem minősítette etnikai alapú incidensnek”. A hatóságok az ilyen esetekben leginkább közleményt adnak ki, amelyben elítélik ugyan az elkövetőket, de azt konkrét intézkedések nem követik. Az ilyen viszonyulással ezért tovább nem elégedethetünk meg. A mai napig nem oldották meg a példátlanul súlyos büntetésben részesült temerini magyar fiatalok sorsát sem.
A vajdasági magyarok számára az anyaországgal való „kapcsolattartás” formái a vízumkényszer miatt is megnehezültek. Magyarország schengeni csatlakozásával nehezebbé vált a Szerbiában élő magyarok vízumhoz jutása, ami tovább rontja a vajdasági magyarság közhangulatát.
A mostani vízumkiadási feltételek kétségkívül akadályt jelentenek a határon túli kapcsolattartásban, és ellentétben vannak az Európa Tanács (ET) a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének (Strasbourg, 1995. II. 1., ETS No. 157) 17. cikkével is.
Sólyom László magyar köztársasági elnök 2009. március 15-én, a magyar nemzeti ünnep alkalmából magánjellegű látogatás keretében a vajdasági magyar közösség vendége kellett volna, hogy legyen. Miután a szerb elnök kabinetjéből azt jelezték, hogy „a látogatás kedvezőtlenül befolyásolná a vajdasági statútumról szóló aktuális vitát és más nyílt kérdéseket”, a VMSZ Elnöksége lemondta a látogatást, s úgy értékelte, hogy „az anyaország államfője magánlátogatásának megkurtítása megalázó a vajdasági magyarok számára”.
Szerbiának sokkal többet kellene tennie a kisebbségek védelme érdekében, mint ahogy azt a témakörrel foglalkozó politikusok elismerik, mert továbbra is komoly eltérés mutatkozik egyrészről az elvileg elfogadott nemzetközi kötelezettségek és nyilatkozatok, másrészről a kisebbségek normatív és tényleges helyzete között. Ennek természetesen előfeltétele a nemzeti kisebbségekhez tartozók helyzetének valós felmérése és a problémákkal való nyílt szembenézés, valamint azok hatékony megoldása érdekében egy határidőhöz kötött program elfogadása.
Európának is határozottabban lépnie kell(ene) Vajdaság sokszínűségének megőrzése érdekében.
Brüsszel, 2009. április 1.
