(Fotó: Fehér Rózsa)
1993-ban, amikor esztergályos, mezőgazdasággal is foglalkozó, lóimádó édesapja elkezdett fiákereket javítani és készíteni, Dobrivoj Rajić még kamasz srác volt. Törökbecsén akkoriban – a lovasbemutatók, fogatversenyek fellendülésének idején – négy fiákerkészítő volt, ma már csak az általa vezetett Stari Fijaker vállalat foglalkozik a fiákerek javításával, készítésével. Szerbiában egyedül ez a kovács-bognár műhely rendelkezik a régi mesterségek tanúsítványával is.
Törökbecsén – ahogy a többi vajdasági településen is – ma már kevés a ló. Helyben az önkormányzat a Nagyboldogasszony rendezvénysorozat keretében a fogathajtó bemutatókkal ad lehetőséget a lovassport népszerűsítésére, de a tartományi kormányban is vannak hasonló ötletek. Dobrivoj szerint a kihalóban levő mesterségek támogatásáért az elmúlt ciklusban sokat tett Pásztor István akkori gazdasági titkár, Varnyú Ernő idegenforgalommal megbízott tartományi gazdasági titkárhelyettes pedig akkor is, azóta is igyekszik támogatni azokat az elképzeléseket, amelyek a lovakat és a fiákereket népszerűsítik. Sok gazda csak szeretetből tart lovat, miért is ne hozhatna ez a hobbi hasznot? – teszi hozzá Dobrivoj.
De ez egyedül nem megy. A 32 éves Dobrivoj két éve fogott bele aktívan a fiákerkészítésbe, és tele van ötletekkel. A cseneji tanyák szerinte vonzó idegenforgalmi célpont lehetnének: rendezettek, jól megközelíthetők, és onnan könnyen lehet fiákeres kirándulásokat szervezni a környékbeli szállásokra is. Ezt most már a tartományi kormány szakemberei is belátják, fel is vették a kapcsolatot azokkal a horvát, szlovén, magyar kollégákkal, akiknek már vannak hasonló programjaik. Nagy reményeket fűz ahhoz az elképzeléshez is, amely szerint a szerbiai nemzeti parkokból kitiltanák a motoros járműveket, és csak fiákerekkel lehetne ellátogatni a kolostorokba.
Fiatal kora ellenére Dobrivoj szinte mindent tud erről a mesterségről. Elmeséli, hogy a fiáker négy szakma ismeretét követeli meg: a bognármester készíti el a faelemeket és a kerekeket, a kovács a kerekek fémrészeit dolgozza ki, a kárpitos felöltözteti a fiákert, a szíjgyártó pedig a lovakat szerszámozza fel. De ezeknek a kihalófélben levő mesterségeknek a szakmai fortélyait ma már nagyon kevesen ismerik. Dobrivoj most egy lakatost, egy asztalost és egy ezermester segédmunkást alkalmaz, akikkel azon vannak, hogy a cégen belül tovább éltessék ezeket a szakmákat.
A fiákeren először a jármű fémkonstrukciója, majd a faalap és a kárpitozás készül el, ezután jöhetnek a kerekek, a sárvédők. A fiáker kőrisfából készül – ezzel a keményfával asztalos ritkán dolgozik, ráadásul a fiákerkészítés hosszú, három-négy hónapig tartó, sablonok, gépek nélküli munkafolyamat. Dobrivoj édesapja az évek során húsz, ő a két év alatt két új fiákert készített, és átlagosan havi egy javítást végez el. Egy új fiáker ára minimum 3000 euró, a javításért általában legalább 600 eurót kell fizetni.
A műhelyben sokféle megrendelő megfordult már: egyesek a házvásárláskor talált fiákert szeretnék kerti díszként rendbe hozatni, mások a felmenők örökségét akarják megmenteni az enyészettől, de a legtöbb ügyfél mégis az olyan lótartó, aki költséges hobbijához minőségi munkát igényel. Dobrivoj munkája iránt nem csak Szerbiában érdeklődnek, keresik őt horvátok, szlovénok, boszniaiak is.
– A régi mesterségeket kitanulni nem, csak ellesni lehet… Sokan kérdezik tőlem: harminckét évesen honnan ismerhetem ennyire ezeket a szakmai fortélyokat? Én tizenöt évesen, a kilencvenes évek első felében kezdtem el dolgozni édesapám mellett. Az én feladatom volt a fiákerek szétszedése, megtisztítása és előkészítése a festésre. Ezután jöttek édesapám munkásai a javításokkal, majd én festettem be és készítettem elő a fiákert a kárpitozásra. 50 márka – sokaknak egyhavi fizetésnyi összeg – volt akkoriban a bérem. Így tanultam ki a szakmát – meséli.
Amikor édesapja egy fiákeres balesetben életét vesztette, a fiú fájdalmában felhagyott a fiákerkészítéssel, és tíz évig kovácsként és lakatosként dolgozott mások műhelyeiben. Idővel rájött, hogy nem akar más szolgája lenni, ha a saját ura is lehet. Ma már tisztán látja: hasznos tapasztalat volt ez a kitérő, sokat segít a mostani munkájában.
Dobrivoj felesége harmadik gyermeküket várja, de ő is kiveszi a részét a cég munkájában. A férfinak két álma van: egy szép napon szeretne egy fekete vranac boldog tulajdonosa lenni, meg az, hogy gyermekei továbbvigyék a családi vállalkozást. Azt mondja, az előbbit kis lépésekkel meg fogja valósítani, utóbbiról úgy véli: biztos lesz utánpótlás.
A FIÁKER
A fiáker, fiákker francia–német eredetű szó, Szent Fiacrius nevéből származik, hozzánk német közvetítéssel jutott el. Személyfuvarozásra használt, általában kétlovas fogatú, rugós karosszériájú, könnyű kocsi, amelyre harmonikaszerűen leereszthető ernyő van szerelve.
A fiáker elnevezés onnan ered, hogy Párizsban a szentről elnevezett szálloda (Hotel Saint-Fiacre) közelében várakoztak az első lovas bérkocsik. Európai városok kövezett utcáin való közlekedésre volt alkalmas, személyszállításra használták. A konflis egylovas fogatú, könnyű bérkocsi, egyetlen kétszemélyes utasüléssel, amelyet harmonikaszerűen leereszthető ernyővel szerelnek fel. Európai városok kövezett utcáin való közlekedésre volt alkalmas, személyszállításra használták. Mindkét járműt a XX. század második felében a taxik szorították ki.
