Manapság sokan hajlamosak csalódottan nyilatkozni országunk gazdasági lehetőségeiről, és az elmúlt időszakban Zentát is sokan hagyták el végleg vagy ideiglenesen azzal a céllal, hogy külföldön biztosítsák a megélhetésüket. Kétségtelen, hogy a Tisza menti város gazdasága sokkal szebb napokat is megélt már, ám a fennállásának 15. évfordulóját idén ünneplő, takarmányszállító gépeket, munkacsarnokokat és fémszerkezeteket gyártó, valamint lemezvágó, stancoló, hajlító és hengerítés szolgáltatást nyújtó Silos-Tech Kft. töretlen fejlődése ékes példa arra, hogy szorgalommal, kitartással, némi merészséggel és kőkemény munkával idehaza is vezethet sikeres vállalkozást az ember. Nagy Zsolt, a vállalat tulajdonosa saját bevallása szerint a kezdetekben elég nehezen találta meg helyét a Nap alatt.
– Az adai Műszaki Középiskola elvégzése után rögtön a cégünk telkével szemben lévő fémhulladéktelepen kezdtem dolgozni, majd az azóta megszűnt zentai textilgyárban helyezkedtem el. A fizetések alacsonyak voltak, ezért egy kis csapattal délután 3 órától este hétig eljártunk napszámba. A munka sosem esett nehezemre. Azután az azóta úgyszintén megszűnt cukorgyárban folytattam pályafutásomat, egészen 1999-ig. A munka mellett három évig ékszerész-kisegítőként és díszműkovácsnál is dolgoztam, majd ’99-ben a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy külföldön próbálunk szerencsét, és Bajára költöztünk. Anikó akkor még fogtechnikai iskolába járt Hódmezővásárhelyre, én pedig Baján egy hús- és felvágott-nagykereskedésben kezdtem el dolgozni, a nagykereskedés termékeit egy kisteherautóval terítettem a környező üzletekbe, ezzel párhuzamosan pedig az egyik kollégával díszműkovácsolással is foglalkoztunk. Esténként egy lemezgarázsban munkálkodtunk, és ezekből a dísztárgyakból meg bútorokból néhány hónapra rá már saját kiállításunk volt Baján. Sokat kellett dolgozni, ám jól kerestünk, jól is éreztük magunkat. Szépen tudtunk fejlődni, a feleségem is el tudott helyezkedni a szakmájában, és keresett fogtechnikus volt Baján – emlékezett vissza Zsolt, hozzáfűzve, a díszműkovácsolást később magánvállalkozóként folytatták, és a környező települések mellett sokat dolgoztak Budapestre is, televíziós csatornák stúdióiban is jelen voltak a termékeik. Telente azonban holtidényük volt, ezért abban az időszakban bedolgoztak egy olyan cégbe, amely silótelepekhez és keverőüzemekhez forgalmaztak gépeket és felszerelést. Ott tetszett meg neki ez a terület, olyannyira, hogy később át is igazolt hozzájuk, és főállásban kezdett annál a cégnél dolgozni.
– A csantavéri Gebi takarmánygyár akkoriban kezdte el építeni a takarmánykeverő üzemét, és attól a bajai vállalattól vásárolta meg a berendezéseket. A vajdasági terület ismerőjeként engem kértek fel a vezetőszerelői munkakör betöltésére, így ismét idegen vizekre eveztem. 40 munkatárssal kezdtük meg a munkálatokat, és ott is nagyon jól éreztem magamat. A főnökkel nagyon jól kijöttünk, és megkértek bennünket, hogy amennyiben kedvünk van hozzá, akkor költözzünk haza – mesélte a Silos-Tech Kft. igazgatója, aki elmondta, akkor született meg Baján a kislányuk, ezért a felesége szülési szabadságon volt, ő pedig itt dolgozott. A család együtt maradása érdekében, a hazaköltözés mellett döntöttek. Zsolt ezt követően még néhány évet ledolgozott a csantavéri cégnél.
– Egyszer megjelent az üzemben egy vállalkozó, aki megkérdezte tőlem, hogy ismerek-e olyan céget, amely ilyen minőségű szállítórendszereket gyárt, én persze azt válaszoltam neki, hogy én el tudom vállalni. Valójában odahaza akkoriban semmilyen műhelyem, sőt még szerszámom sem volt, mégis leadtam neki az árajánlatot, amit azon nyomban el is fogadott. Az egyedüli gondom az volt, hogy le is kellett gyártanom. Végül a baráti köröm segített ki a kéziszerszámok terén. A feleségem a kisgyermekünk mellett a zentai fogtechnikán töltötte a gyakornoki idejét, és emellett kozmetikai termékeket is forgalmazott, így végül sikerült vásárolnunk egy hegesztőt. A feleségem feladta az addigi álmait, és közösen megalapítottuk a Silos-Tech vállalatot, amely valójában a házunk udvarából indult el – mesélte Zsolt, hozzáfűzve, hogy két évre rá már 15-en dolgoztak a cégben.
A vállalkozás lassan kinőtte az udvarukat is, mert már sem azt a mennyiséget, sem a minőséget nem tudták volna teljesíteni, amit elvártak maguktól, ezért 2008-ban úgy döntöttek, hogy telket vásárolnak, és megnyitnak egy új üzemcsarnokot, amelybe azután új gépeket vásároltak, valamint kiépítettek egy saját trafóállomást is. Mindezt egy 700 ezer eurós kölcsön felvételével valósították meg.
– És akkor 2009-ben jött a világválság – sóhajtott fel Zsolt, hozzáfűzve, hogy az elkövetkező öt év nem tartozott a legszebb és a legkönnyebb éveik közé, majd megjegyezte, erről az időszakról nem is szeretne sokat mesélni, a lényeg az, hogy végül minden komolyabb probléma nélkül sikerült áthidalniuk a válságos időszakot. Folyamatosan dolgoztak, mindig volt annyi munkájuk, hogy sikeresen átlendüljenek a nehézségeken.
– 2014-től 2017-ig nyugodtan aludtunk, mert volt egy bankmentes időszakunk, majd négy évvel ezelőtt ismét eldöntöttük, hogy megpróbálunk még egyet előrelépni, mert úgy éreztük, ha nem tesszük meg, akkor lemaradunk. Nagyon sokat segített az is, hogy a Gebi Kft. is nagy ütemben fejlődik, és tőlük is nagyon sok munkát kapunk. Emellett a Prosperitati Alapítvány pályázaton is sikerrel vettünk részt, megvásároltunk egy vadonatúj, korszerű lézervágót és stancológépet, felépítettünk két csarnokot, valamint kibetonoztuk az udvarunkat is. Most egy újabb fejlesztés kellős közepén vagyunk. Egy komoly porfestő üzemet szeretnénk létrehozni, 8 méteres égetőkemencékkel, ami egész Szerbiában is a nagyobbak közé tartozna. A projekt tartalmaz egy felületelőkészítő részleget is, szemcseszóró kabinnal, így a komplett felületkezelést, majd a további technológiai folyamatnak köszönhetően a termékeink korrózióvédelmét is nagyon magas szinten tudjuk majd elvégezni – nyilatkozta a Silos-Tech igazgatója, aki szerint az elmúlt három év fejlesztéseinek az összértéke olyan 2 millió eurót tett ki, és a befektetésnek több mint felét már meg is valósították, egyedül a porfestő üzem kiépítése maradt hátra.
Zsolt elmondta, hogy időközben a külföld irányába is nyitni próbáltak, technológiailag azonban el voltak maradva a nyugati, többgenerációs cégektől, ezért nagyon nagy fejlesztésekre volt szükség, hogy ezen cégek áraival és az általuk nyújtott minőséggel fel tudják venni a versenyt. Amikor elkészül a porfestő üzemük, akkor azonban már nyugodt lélekkel tudják vállalni a külföldi munkákat is. Jelenleg is dolgoznak Németországba is, ugyanakkor Magyarországról is sok megkeresésük van.
– Nagyon sok külföldi munkát el sem tudtunk vállalni, mert igencsak le vagyunk terhelve – jegyezte meg az igazgató, aki elmondta azt is, hogy a jelenleg zajló munkák mellett folyamatosan végzik a cég minősítését is. Így most törekednek a már meglévő EN ISO 9001:2015 minősítés mellett az ISO 14001 környezetközpontú irányítási rendszer bevezetésére is, a CE jelölést pedig már be is vezették, így a termékeiket Európai Unióba is tudják szállítani. A vállalatot hajógyártásra is bejegyeztették, az alkalmazottaik pedig minősített hegesztői bizonylattal rendelkeznek.
– Ennek a fejlődésnek nagyon jó oldala az is, hogy mindannyian jól érezzük magunkat a cégben. Nagyon jó irodai csapatunk van, és a műhelyben, illetve a terepen dolgozó alkalmazottak is kiválóan végzik a feladatukat. Próbálunk családi hangulatot teremteni a cégen belül. A nehéz helyzetekben a feleségem volt a fő támaszom, most pedig a kiváló kollektíva viszi előre a vállalatot – magyarázta Zsolt, hozzátéve, a cég működését a több mint egy éve tartó koronavírus-járvány sem gátolja, sőt amióta tart ez az időszak, talán még jobban le vannak terhelve, mint korábban. A külföldi munkák kivitelezésénél ugyan akadtak nehézségek a határkorlátozások miatt, ám Pásztor István, a VMSZ elnöke közbenjárásának köszönhetően végül ezek is megoldódtak.
– Ő segített abban, hogy ki tudjunk utazni, és nem vonatkoztak ránk a 24 órás ingázás korlátai, a szükséges engedélyeink ehhez is megvannak – fogalmazott Zsolt, akinek elmondása szerint a cégben a kezdő munkatársak 3–6 hónapon keresztül tanulnak be, hogy el tudják végezni a munkafeladatukat. Egy-egy alkalmazott betanítása nagy költségekkel jár, ám a beszélgetésünk napján is jelentkezett náluk 5 álláskereső, akiket terveik szerint rövidesen alkalmazni is fognak. Most ugyanis ismét tíz fővel tervezik növelni a dolgozóik létszámát. Az erős és szorgalmas irodai és műhelykollektívának köszönhetően a terhek nem csupán egy-két főre nehezednek, hanem mindenkire egységesen szét vannak osztva.
– A cégvezetés és a gondolkodásmód terén nagyon sokat tanultam a Gebi takarmánygyárban, ugyanis nagyon tetszett a hozzáállásuk, ezért ugyanaz az irányvonal vezérel minket is, és mindez a Silos-Tech esetében is tökéletesen működik – hangsúlyozta a cégtulajdonos, aki a feleségével együtt a társadalmi felelősségvállalást is rendkívül lényegesnek tartja, ezért az elmúlt évek során a városban zajló rendezvények, megmozdulások közül többet is támogatásban részesítettek már.
– Zenta-centrikusak vagyunk, megpróbálunk minél nagyobb mértékben hozzájárulni ahhoz, hogy színesebb, hangulatosabb városban éljünk, és akár cégként, akár magánszemélyekként is folyamatosan szervezünk valami eseményt. Az idei évre is vannak ötleteink. Van, aminek már a szervezésébe is belekezdtünk, ám a járványhelyzet miatt sajnos egyelőre korlátozottak a lehetőségeink. Minden tőlünk telhetőt megteszünk azonban azért, hogy megvalósítsuk ezeket az elképzeléseket – hangsúlyozta beszélgetőtársunk, hozzáfűzve, miután a lányuk befejezi a közgazdasági középiskolában folytatott, illetve az egyetemi tanulmányait, minden bizonnyal ő is csatlakozik majd szülei vállalkozásához.
– Így telnek a napjaink a cégben. Megálmodunk valamit és megvalósítjuk, majd ismét álmodunk valamit és ismét hozzálátunk annak megvalósításához is – jegyezte meg végszóként a Silos Tech Kft. tulajdonosa.
