Saghmeister Gábor a hatodik Dakar-ralijára készül. A szabadkai motoros messze földön híres arról, hogy a végén csak összekaparja az egyébként nem kevés nevezési díjat és más illetéket, s ebben az utóbbi években az Europetrol és az Eurogas volt nagy segítségére. Idén azonban nem láttuk az óriáspannókat a töltőállomások tövében, s valahogy csendben zajlott minden.
• A legfontosabb kérdés minden évben az, hogyan állt össze a pénzügyi konstrukció...
– Való igaz, hogy az idén csendesebb volt a dolog, nem csináltam akkora felhajtást, mint tavaly. Annyit kell tudni, hogy jövő héten, december 27-én sajtótájékoztatót tartok Belgrádban, s a visszajelzések alapján több mint negyven médium ott lesz. Akkor kezdődik a 2013-as Dakar-program hivatalosan. Úgy néz ki, hogy a pénzügyi része is összeáll a dolognak. Nagyon sokat köszönhetek a tartományi szerveknek, s külön kiemelném Pásztor István házelnök és Bojan Pajtić kormányfő urak segítségét, de segítettek a sportminisztériumok is. A főszponzorom maradt, mint ahogy a Sat-Trakt is, Szabadka önkormányzata, s Szabadkáról még a Scala Green, a legnagyobb pékségek, a Polovni automobili is, a legnagyobb ilyen jellegű szerbiai weboldal, és még sokan mások. Idén is a Szugevara-csapattal indulok, ugyanaz a szerelőm, Kaiser Torsten, és ugyanazok a csapattársaim is, köztük jó barátom, a szlovén Miran Stanovnik. A motorom a tavalyi, a 450 köbcentis KTM, amiben ki lett cserélve néhány alkatrész, s amely motor kitűnőre vizsgázott az Abu Dzabi-ralin, ahol sikerült elcsípnem a 20. helyet. A kísérő csapatomban ismét helyet kapott többek között Predrag Milinković, az SZRTV riportere, Marko Kopunović, a mindenes, és a magyarországi Balog Róbert, aki másodszor indul el velünk.
• A tavalyi lerobbanásod után pontosan tudtad, mely alkatrészek mondták fel a szolgálatot.
– Tavaly egyszerűen elolvadt a dugattyúm, miután egy sikátoros részben, 50 Celsius-fok feletti hőségben nagyon felmelegedett a motor. Ezt kicseréltük, és úgy általában felfrissítettük a motort. Abu Dzabiban kiválóan működött, de van egy tartalék motorom is, amelyet remélhetőleg a hetedik nap után beszerelhetünk.
• A 2013-as Dakar meg van „fordítva”, mert magasról indultok és mindjárt a sivatagba csöppentek. Kellett-e ehhez valami külön felkészülés?
– Ez egy nagyon komoly verseny lesz, amely Peru fővárosából, Limából indul, s már a második napon nyakig leszünk a homokban. Ebben a dűnesorozatban a felkészületlen versenyzők és motorosok meg fogják adni magukat. Ezek a dűnék rengeteg erőt kivesznek az emberből, s még utánuk is azt jelzi a roadbook, hogy van még vagy 170 km. Na, ezeket kell lélektanilag kibírni, mert ugyan nem biztos, hogy az előttünk álló szakasz is ugyanolyan nehéz lesz, de előre sohasem lehet tudni. De, nemcsak a második nap lesz kemény, hanem az első öt-hat. Talán a hetedik nap után lazul a helyzet, de azt meg kell „élni”. Egyébként új gumikkal indulok, Michelin Desert típusúval. Remélem, hogy ezzel jobb teljesítményt tudok nyújtani, mivel nem kopik annyira, és rugalmasabbá teszi az egész motort.
• A rajt ezúttal január 5-én lesz.
– Igen, tehát a szilveszterezés Madridban lesz, mivel már december 31-én el kell indulnunk. Az utána következő napokban is sok dolgunk lesz, a technikai és adminisztratív átvételtől kezdve a pótalkatrészek elrendezéséig. A csapatunk viszont tapasztalt, úgyhogy ezekkel a dolgokkal nem lesz gond.
• A limai magaslati levegőre gondoltál-e már?
– Őszintén megvallva, nem. Tisztában vagyok, mi vár rám. Ez a képernyőn nem jön le, de az, aki bevállal egy Dakart, annak tudnia kell, hogy ezen a versenyen semmire sincs garancia. A perui fővárosban például a közbiztonság alacsony színvonalon van, de nem volt sokkal jobb Buenos Aires sem. Nincs szabadon mászkálás, s minden apróságra oda kell figyelni.
• Mit tudsz a konkurenciáról? Ezt azért kérdezem, mert meggyőződésem, hogy nem csak Szerbiában nehéz egy Dakarra összeszedni a pénzt.
– Annyit tudok, hogy az összes nagyágyú ott lesz, s az élmezőnyben biztosan szoros lesz a harc. Sajnálom, hogy erdélyi barátom, Gyenes Emánuel most nem indul, meg Romániából sem senki. Az első száz tehát nagyjából ismert, a többiek meg főleg új arcok.
• Tapasztalt versenyző révén, nem fogunk kímélni, hanem jó eredményt várunk tőled!
• Igen, újságírói szempontból minden egyszerű. Valójában idén sem lehet garanciát vállalni semmire sem. Voltam én kevésbé felkészülve, amikor végigmentem, meg nagyon felkészülve, amikor lerobbant a motorom. Tavaly a 40. hely környékét céloztam le, de idén sem kell túlpörögni, mert ehhez a versenyhez hideg fej kell. A Dakaron az a fő, hogy célba érjen az ember. Ezt, aki nem csinálta végig, nem tudhatja. Hogy ki mennyit tud bevállalni, az a motoron, meg az egész csapaton is múlik. Biztos vagyok benne, hogy ott vagyok a legjobb 30–40-ben, de meg kell kímélnem a motort annyira, hogy célba is érjen. A hangulattól is függ, de a Dakaron nem is lehet végig teljes gázzal menni, mert akkor biztosan bedöglik a motor. Úgy 80–90 százalékot kell kihozni belőle, az az optimális. Eleget dolgoztam a motoron, rengeteget szaladgáltam a szponzorok után, és sokat edzettem.
• A többi gyártó minden évben arra feni a fogát, hogy legyőzzék a KTM-et? Szerinted ez sikerülhet?
– Nagyon remélem, hogy nem, mert én is KTM-mel indulok. Szerintem ez a legjobb motor a világon, s a többit csak azért gyártják, hogy legyen választék. Ezzel a motorral több bajnokságot nyertem, s háromszor végig vitt a Dakaron. Az igaz, hogy a legdrágább. A KTM-eseket esetleg csak Rodrigues tudja megszorítani a vadiúj Hondával, de szerintem ismét Coma és Despres között dől el a bajnoki cím.
