Vajdaság magyarsága október hatodikán a bánáti Eleméren, Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál gyászmisével és koszorúzással rótta le kegyeletét az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hősei előtt.
Kiss Ernő Temesváron született, Aradon vesztette életét, de sorsa a Délvidékhez kötötte. Családi birtokai ugyanis Magyarittabén és Eleméren voltak, a csatáit Bánátban vívta. Nagybecskerek főterén szobra volt, nyugvóhelye pedig Eleméren, a családja által építtetett Szent Ágoston katolikus templom szentélye alatti kriptában van. Itt tartja minden évben október 6-ai megemlékezését Vajdaság magyarsága.
A gyászmisét az eleméri Szent Ágoston-templomban tartották meg (Ótos András felvétele)
Gyászmisével kezdődött a megemlékezés, melyet paptestvéreivel msgr. Miocs József, a szabadkai Paulinum rektora celebrált. Az egybegyűltekhez a templomban szólt Szilágyi Zoltán református lelkész is. Kiss Ernőnek a templomkertben két éve felállított szobránál pedig Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott megemlékező beszédet.
– Az aradi vértanúk csaknem felének van valamilyen kötődése a Délvidékhez. Ez is jelzi, hogy nemcsak most, hanem jóval korábban, tehát majdnem kétszáz évvel ezelőtt, milyen szerepet játszott ez a régió a magyar nemzet történelmében. Nemcsak Kiss Ernőről beszélünk, vagy Schweidel Józsefről, akik itt születtek, a mai Vajdaság területén, hanem több olyan tábornokról, akik itt teljesítettek szolgálatot korábban, a Habsburg-birodalom szolgálatában, majd ezt követően a Magyar Honvédseregben. Ez is jelzi azt, hogy ez a térség már akkor is fontos volt a magyar nemzet fejlődésében. A magyar nemzet történelmének egy rendkívül fontos területét képezte, és azt gondolom, hogy ez ma sincs másként – nyilatkozta Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete.
Mint ahogy a megemlékezésen elhangzott, az aradi vértanúkra emlékezve összetartozásunkat erősítjük.
– Egy levert forradalom és szabadságharc után egy nemzet nem találja helyét, és mennyi idő kell ahhoz, hogy eljussunk a mai napig, amikor, úgy gondolom, az aradi vértanúk emlékezetéből és emlékezetőrzéséből valójában olyan erőt tudunk nyerni, amely az összetartozásunkat erősíti? Hiszen ismét nemzetként érezzük magunkat, és ez az érzés az, a hazaszeretet és a nemzeti érdek, amely az annyiféle helyről és közösségből érkező aradi vértanúkat is össze tudta kovácsolni. Ma ezt az üzenetet látom, és amikor rájuk emlékezünk, akkor, azt hiszem, hogy a jövőt ebben az egységben látjuk – mondta Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke.
Hajnal Jenő: Az aradi vértanúk emlékezetéből olyan erőt tudunk nyerni, amely az összetartozásunkat erősíti (Ótos András felvétele)
Október hatodika mélyen belevésődött a délvidéki magyarság tudatába, a megemlékezéseknek külön jelentőségük van.
– Minden helyen, amihez valamiféleképpen kötődnek az aradi vértanúk – és többen vannak, akiknek ilyen vajdasági vagy délvidéki kötődöttségük van –, ott komoly megemlékezések vannak, emellett pedig rengeteg olyan település létezik, ahol a művelődési egyesület, a helyi közösség, az önkormányzat, az egyház szervezésében megemlékezéseket tartanak. Ez egy erőmerítési lehetőség, mert az, ami 1849. október hatodikán történt, az egy olyan példamutatás, amelyik, azt gondolom, örök érvényű – mondta Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.
Az anyaország, a politikai pártok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet virágait Kiss Ernő szobránál, megkoszorúzták a szentély alatti sírját, és elhelyezték a kegyelet virágait a templom homlokzatán álló emléktáblán. Magyarország nevében Pintér Attila nagykövet és Babics János szabadkai főkonzul koszorúzott.
