Édes gyümölcsöt terem a kitartó munka

Vasárnap este a palicsi Vigadó dísztermében Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke megnyitotta és útjára indította a XXV. Vajdasági Magyar Ünnepi Játékokat. A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség által szervezett rendezvénysorozat megnyitóján közéletünk számos jeles képviselője volt jelen.

Ünnepi beszédében Pásztor István hangsúlyozta, hogy „az 1952-ben, majd 1993-tól folyamatosan megrendezésre kerülő Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok a vajdasági magyar kulturális élet jeles eseménye, közös ünneplése művelődési egyesületek szakosztályai, kórusok, zenekarok eredményeinek, egyéni teljesítményeknek”. Ugyanakkor lehetőség a számvetésre: mit sikerült teljesítenünk?

– Nem maradunk le az elvárásokkal szemben, amit művelődési egyesületeink vezetőségei, szakosztályainak tagsága, a zenekarok és néptánccsoportok, kézimunkázók és versmondók elvárnak tőlünk: ma már szinte nincs olyan vajdasági magyar művelődési egyesület, amelynek székháza ne volna felújítva, felszerelése hiányos volna. Óriási utat tettünk meg az elmúlt huszonöt évben a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetséggel, mint ernyőszervezettel közösen. Nemcsak feltérképeztük az igényeket, hanem kitartó és módszeres munkával fel is újítottuk, meg is újítottuk az épületeket. Lehetőségeket teremtettünk, rendszeres működési támogatásokat biztosítottunk az önkormányzatok részéről, folyamatossá tettük a pályázási lehetőségekből való projekt alapú támogatásokat. Nincs ez másként templomainkkal, köztéri szobrainkkal sem – mondta Pásztor István.

Beszédében a VMSZ elnöke kitért a kilencvenes évekre, amikor sok minden megsemmisülni látszott, a nehézségek ellenére azonban a közösség életre keltett minden lehetőséget – az ünnepi játékokkal egy időben művelődési egyesületeket, népdalköröket, táncegyütteseket, szakosztályokat teremtettek a vajdasági magyar közösségekben.

– A kilencvenes években a vajdasági magyar művelődési élet hősei azok voltak, akik hittek a magyarságban, a szülőföldben, és abban, hogy édes gyümölcsöt terem a kitartó munka és az összefogás. Ma, a 25. ünnepi játékokon őket ünnepeljük, megköszönve nekik, hogy sohasem hagytak magunkra, sem kéréseikkel, sem elképzeléseikkel, sem terveikkel, sem elvárásaikkal. Példamutató és erőt adó a tevékenységük, elvárásaik pedig köteleztek – fogalmazott Pásztor István.

A folytatásban a november 4-ei nemzeti tanácsi választásokról is szót ejtett.

– Nemrégiben, a most zajló nemzeti választási kampány kapcsán egy magát független-objektívnek és szabadnak tekintő sajtóorgánumban arról olvastam, hogy a VMSZ-esek és a Magyar Összefogás jelöltjei hány és hány rendezvényen jelennek meg. Magyarán, hogy nemcsak lakossági fórumokat szervezünk, hanem az egyébként megrendezésre kerülő eseményeken is megjelenünk. Ez logikus észrevétel azok részéről, akik mindig osztottságban látják a világot, akik a mi és ők szerint gondolkodnak, akik a különbségeket keresik és nem a közös pontokat. Emiatt nem közösségben gondolkodnak, hanem attól távolságban, általában nemcsak távolságban, hanem fölülről lefelé tekintve – mondta a VMSZ elnöke, hozzátéve, hogy azért jelennek meg a rendezvényeken, mert oda mennek, ahol szívesen látják, ahová meghívják őket.

– És az a helyzet, hogy meghívnak, mert közös dolgaink vannak. A közös dolgok nem azt jelentik, hogy mindenki ugyanazt csinálja, hanem azt jelenti, hogy mindenki elvégzi a rá eső feladatot. Ez jelenti a közösséget. És ahol ez jelenti a közösséget, ott a politika nem önmagáért létezik, hanem azért, hogy érvényesítse a közösség érdekeit. Ott egymásra találnak, közös ünnepeket ülnek azok, akiket közös cél mozgat, akik ugyanazért cselekszenek, saját feladatukat elvégezve, azzal megbirkózva – szögezte le Pásztor.

Az ünnepi műsor a Himnusz közös eléneklésével kezdődött, ami után ökumenikus áldásosztás következett: ft. Paskó Csaba kelebiai plébános, nt. Orosz Attila református esperes és Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes hirdetett igét.

Ezt követően Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében hangsúlyozta, az ember hálát érez, hogy „száz évvel az első világégés befejezése, majd a megannyi viharos, romboló, elnyomó időszak után a remény és a gondviselés, a hit és a cselekvés mégis képessé lett valósággá rajzolni közösségünk vágyait: magyarul, vajdasági, délvidéki magyarként formálni szavakat, ünnepelni, összeseregleni, imádkozni”.

Kifejtette, „gyarapodásunkhoz válasszuk azt az utat, amely már egyszer kijelöltetett, válasszuk a Kárpát-medencei magyar jövőt”.

– Ez a Kárpát-medencei jövő már elkezdődött, és bár nem tűnt mindig egyértelműnek, de ma ezzel együtt és ennek körülölelésében ünnepelhetjük a Vajdasági Magyar Ünnepi Játékok negyed évszázadát, az elmúlt huszonöt évnek azokat az egymásba kapaszkodó pillanatait, amely kirajzolja a tájat, a vidéket, a szülőföldet, és azt, hogy mennyi, de mennyi közösség, egyén tud hűséggel gondolni küldetéstudatra, együvé tartozásra, családra, örökségre, ragaszkodásra – mondta többek között Sutus Áron, beszédének másik részében pedig Németh Mátyás temerini fotóművész, a Magyar Szó nyugalmazott fotóriporterének kiállítását méltatta, Szabó Gabriella köszöntő szövegét tolmácsolva.

Dudás Károly, a VMMSZ tiszteletbeli elnöke beszédében az Ünnepi Játékok elmúlt 25 évéről szólt, hangsúlyozva, hogy sok minden 1952-ben kezdődött, az akkori palicsi találkozón, amely egyszeri esemény volt. Az Ünnepi Játékok 1993-as újraindításáról elmondta, hogy akkor kezdtük visszafoglalni jogos örökségünket, s immár tudunk otthon lenni szülőföldünkön, merünk emlékezni. Hangsúlyozta, az építkezés tovább tart, s bízzunk benne, hogy összefogással sikeres lesz.

Mgr. Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédét azzal kezdte, hogy hosszú út vezetett Palicstól Palicsig, 1952-től 2018-ig. Mint mondta, erős közösség vagyunk, amely a cselekvést választotta, nem arra figyelünk, ami nincs, hanem arra összpontosítunk, ami van, hogy tegyünk a vajdasági magyar közösség életminőségének javítása, értékeinek erősítése érdekében. Kiemelte, meg kell mutatni a vajdasági magyar közösség egyediségét, erről szól a játékok 25 éve, s leszögezte, legnagyobb erőnk az összefogásban rejlik.

Őt követően Pirityiné Szabó Judit, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága kapcsolattartási főosztályvezetője mondta el ünnepi beszédét. Kiemelte, hogy az Ünnepi Játékok segít megtalálni közös értékeinket, együtt emlékezünk az 1952-es találkozóra, amely számos szellemi műhely létrehozását inspirálta, és ha most tükörbe nézünk, akkor egy életerős, összetartó, folyamatosan gyarapodó közösség képét látjuk, amely hagyományait tiszteletben tartva újat tudott alkotni. Pirityiné Szabó Judit azzal a gondolattal zárta beszédét, miszerint az összefogás minden időben az erősek sajátja.

A gazdag kulturális programban a vajdasági magyarság minden régióból képviseltette magát. Fellépett a Botra férfikórus, a 2018-as Durindó Bodor Anikó-díjas csoportja, a firigyházi Tratyik Regina mesemondó, a Székelykevei Citerások saját hagyományanyagból válogatott csokorral érkeztek, Mészáros Gábor színművész Danyi Magdolna levélféle Nemes Nagy Ágneshez II. című verséből mondott részletet, Csonka Ferenc és zenekara a VMMI gondozásában megjelent lemezről adott elő egy összeállítást, fellépett Toldi István kupuszinai mesemondó, a Népművészet Mestere, Lele József muzslai Magyar Életfa-díjas citerás, aki az idén augusztus 20-án vehette át a Népművészet Mestere címet, Kemény Mária pancsovai népi énekes pedig bukovinai dalokat adott elő. Az ünnepséget Horváth Emma versmondó, az idei Külhoni Magyarságért Díj egyik kitüntetettje Ady Endre A szamaras ember című versével zárta.