Csúrogon, a Megtépázott Krisztus nevű szoborcsoport előtt emlékeztek tegnap délután az 1944–45-ös ártatlan délvidéki áldozatokra. A hozzátartozók, civilek és vajdasági közéleti személyiségek mellett az eseményen dr. Pintér Attila, Magyarország belgrádi nagykövete, dr. Menyhárt Attila, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusásnak vezetőkonzulja, Pirityiné Szabó Judit, a Magyar Kormány Nemzetpolitikai Államtitkárságnak a főosztályvezetője, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke és Hajnal Jenő, a Magyar Nemzeti Tanácsa elnöke is részt vett.
Csúrogon, a Megtépázott Krisztus nevű szoborcsoport előtt emlékeztek az ártatalan áldozatokra (Ótos András felvétele)
A magyar és a szerb himnusz felcsendülését követően a történelmi egyházak képviselői – Paskó Csaba kelebiai plébános, Orosz Attila református esperes és Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes - mondtak imát az egybegyűltekkel az áldozatok lelki üdvéért. Az óbecsei Teleki Júlia túlélőként éveken át harcolt azért, hogy méltó emlékhelye legye a csúrogi áldozatoknak, a megemlékezésen családja sorsát és a kutatómunkája során szerzett ismereteit is megosztotta a jelenlévőkkel, majd Vesna Stepanović, a csúrogi helyi közösség elnöke beszélt a kölcsönös tisztelet és megbékélés fontosságáról.
Hajnal Jenő ünnepi beszédét egy köszönetnyilvánítással kezdte, ebben Zsablya község, Csúrog és a Razzia 1942 Emlékegyesületnek az események objektív megismertetésében játszott szerepét méltatta.
Szeretnénk, hogy gondjainkat vagy legalább azok nagy részét ne kelljen áthagyományoznunk az utókorra – magunk mögött hagyva sok mindent: kiközösítést, rabságot és megaláztatást – úgy, hogy közben megtanuljuk felemelni fejünk, mert egy hosszú sötétség után végre úgy érezhetjük, hogy napvilágra került nemzet része vagyunk, amely mindent megtesz azért József Attila szavaival, hogy “A harcot, amelyet őseink vívtak,/ békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Ilyen kegyelmi állapotnak vagyunk ezúttal is résztvevői, amikor szerbek és magyarok úgy emlékeznek a délvidéki magyarság 1944-45-ös mártíriumára, hogy közben nem feledkeznek meg azokról, akiknek köszönhetően – Áder János és Tomislav Nikolić magyar és szerb köztársasági elnökök csúrogi főhajtása óta – már nagyon sok ehhez hasonló találkozás és emlékezés segített bennünket abban, hogy lélekben mindkét nép a közös jövő felé fordulhatott – mondta többek között Hajnal Jenő.
Jasmina Jurišin, a Razzia 1942 Emlékegyesület titkára a közös emlékezés missziójának a fontosságától szólva azt is elmondta: a csúrogi Topalov-múzeumban emléket fognak állítani azoknak, akik mind 1942-ben, mind 1944-ben saját életüket kockáztatva mentették meg mások életét, és egy teremben az egykoron Csúrogon élő magyaroknak is emléket állítanak majd.
Dr. Pintér Attila a magyar kormány nevében köszönetet mondott mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak ahhoz, hogy ma már közösen lehet emlékezni a szerb és a magyar áldozatokra.
A kommunista terror következtében Csúrog hosszú évtizedekre a rettegés és a félelem szimbólumává vált, de mára ez a helyzet jelentősen megváltozott. Ma Csúrog a közös megemlékezés, a szerb-magyar összefogás és jövőépítés szimbóluma. Október utolsó vasárnapján Csúrogon, január 4-én és 6-án a Topalov-raktárban és a Tisza-parti emlékműnél is közösen emlékezünk az áldozatokra – mindez csak összefogással, együttműködéssel jöhetett létre a megbékélési folyamat eredményeként. Néhány évvel ezelőtt, amikor ezt a folyamatot megkezdtük, az volt a célunk, hogy gyermekeinknek ne kelljen egy olyan világban élni, mint déd- vagy ükszüleiknek, és ne kelljen megtapasztalniuk a félelmet, a rettegést – hallhattuk Pintér Attilától.
Pirityiné Szabó Judit ünnepi beszédét Teleki Júlia és társai kitartásának, valamint a kutatók, a történészek a civilek és a politikusok munkásságának a méltatásával kezdte, majd így folytatta:
A több mint hét évtizeddel ezelőtt a nemzet testén esett sebek begyógyításának egyik fontos állomása volt a meghozott jogi aktusok mellett ennek az emlékhelynek a kialakítása, amely a magyar és a szerb nép közös akaratából és támogatásából valósult meg. Bízom benne, hogy hamarosan elérkezik a szerb-magyar megbékélés azon kegyelmi pillanata is, amikor a Sajkás-vidéki magyarok mártíriumának a zsablyai római katolikus templom felújításával egy újabb méltó szakrális és világi emlékhelyét sikerül kialakítani.
A Magyar Nemzeti Tanács és Teleki Júlia által szervezett, gyertyagyújtással és koszorúzással végződő megemlékezést a Zentai Magyar Kamaraszínház színművészei és az Óbecsei Schola Cantorum énekkar tették ünnepélyesebbé.
Az eseménnyel kapcsolatos galériát az alábbi címen tekinthetik meg:
