A népzene szentélye

Közel négy évtizedes munka csúcsosodott ki a Flaman–Hézső citeraduó lemezbemutatóján, amelyet szombaton este élvezhetett a Vajdaság minden tájáról érkező nézőközönség a szentmihályi katolikus templomban. Méltó helye volt ez a kettős kitartó és hozzáértő munkásságának bemutatójára, amelyhez elsősorban az évtizedes barátság megbecsülése vezetett – hangzott el a Csárda, csárda, tetejetlen csárda című hanghordozó bemutatásának első koncertjén. 

A lemezzel a citerakettős elsősorban a térségünk zenei gazdagsága és az azt felgyűjtő Bodor Anikó emléke előtt tiszteleg. Az előkészületek, a lemez és a koncert is a barátságról szól, ennek a vidéknek a szeretetéről és az egész Délvidék hagyományanyagához való hűségről regél – mondta a sajtónak adott nyilatkozatában Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség (VMMSZ) elnöke. 

– Nem véletlen az, hogy 2022-ben a Flaman–Hézső citeraduó vehette át a Durindó fesztivál legjobb saját hagyományanyagát tolmácsoló műsorszámért a Bodor Anikó-díjat. Valahol itt ér össze, és innen is folytatódik ez az egész: a hagyományhűség, a szülőföld, a citera és a zene szeretete. Mindezt pedig megkoronázza a felbecsülhetetlen és a végtelenül megbecsülendő barátság – mutatott rá a hangulatos koncert kulcsára a VMMSZ elnöke, aki a próbafolyamatokat és az előkészületeket is aktívan kísérte.

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség ugyanis teljes vállszélességgel támogatta a hanghordozó megjelenését – hangsúlyozták a citerás barátok, amikor a hanghordozó készítéséről faggattuk őket. Hozzátették: azt a háttérszelet kapták meg ezzel, amely annak idején hiányzott a Vajdasági Citerazenekarnak (VaCi). Az együtt zenélésük és a barátságuk is Tóthfaluban kezdődött ugyanis, ahol a népzenei képzésekre jelentkező fiatalok egy csoportja úgy döntött, hogy az anyagi nehézségek ellenére is le tudják győzni a köztük levő távolságokat, és együtt szeretnének muzsikálni. A kezdeményezés évekig tartott, és meghatározó volt mindannyiuk életében – mesélte Flaman István vajdasági citerás, citeraoktató.

– A VaCi kimondottan a lemez miatt állt újból össze, mivel a zenekarból alakult ki a kettősünk. A felvételen mellénk szegődött Cöndör Csaba, Fehér Emanuella, Kobrehel Zoltán és Tóth Lívia is. Az ezt követő Durindón hárman jöttünk össze, a kocerten pedig négyen léptünk fel. Sajnos az élet elsodort bennünket egymástól, de örülünk annak, hogy a lemezzel emléket tudtunk állítani az egykor sikeres VaCinak is. Mert ahogy annak idején, most is egy vezérfonala van a barátságunknak: a népzene, a citerajáték szeretete. Egyszerűen jól érezzük magunkat egymással, amikor közösen tudunk citerázni – mondta Spityu, így ismeri ugyanis a közismert szentmihályi citerást a vajdasági népzenei mozgalom.

Hasonló hangulatról vallott a koncert után barátja, Hézső Zsolt is.

– Leírhatatlan érzés, ha harmónia köt össze két személyt: amikor megszólalnak a hangszereink, és azt érzi az ember, hogy ugyanúgy veszi együtt a levegőt a két hangszer is, ahogyan mi. Ez sokéves munka eredménye, ugyanakkor ajándék a Jóistentől. Spityuval sikerült megtapasztalnunk azt, hogy ezt az ajándékot formába tudjuk önteni, amikor együtt szólaltatjuk meg a hangszereinket. Reméljük, hogy általunk a közönség, hallgatóság is megéli ennek örömét – fogalmazott a csókai származású, Zentán élő citerás.

Reményei beigazolódtak: a közönség is együtt lélegzett az előadókkal. Egy-egy műsorszám után vastaps zengte be a templomot. Az összetartozást és a népzenét ünnepeltük Szentmihályon – fogalmazott az est házigazdája, Borsi Ferenc. A Vajdaságból elszármazott citeraoktató évek óta mentora a kettősnek, ahogyan annak idején a Vajdasági Citerazenekart is istápolta. Meghatározó szerepe egyértelmű volt a hanghordozó kiadásakor is, a koncerten pedig együtt is muzsikált a kettőssel. Tették ezt azon a „szent helyen”, ahol éveken keresztül erősödött a fejlődésük – fogalmazott a helyszín jelentőségéről az Óbudai Népzenei Iskola mentortanára.

– Zenei ünnep volt ma Szentmihályon: nagyon kedves, visszatérő helyszínen találkoztunk. Több népzenei tábor szerveződött itt, sok élménydús próba helyszíne volt a falu. Ezer kedves szállal kötődünk mindannyian a településhez, amely pici oázis Bánát szívében. Köszönjük, hogy most is helyet kaptunk itt: a szentmihályi templom ma a népzene szentélye volt. Nehéz leírni azt a lelkesedést és őszinte átéltséget, amelyet megéltünk. Olyan meghatározó élményben volt részük, amelyet máshol ritkán élhetünk meg – fogalmazta meg érzéseit a magyar kultúra lovagjaként tisztelt szakember. A lemezbemutatón kiemelte: a Csárda, csárda, tetejetlen csárda című lemez párját ritkítja a magyar nyelvterületeken. Kevés ugyanis az olyan hanghordozó, amely hagyományos játékmóddal, hagyományos zenei anyagot közvetít: a kilenc összeállítás közül nyolcban olyan vajdasági dallamok szólalnak meg, amelyek első alkalommal rögzítettek a hagyományunk éltetői. 

A hanghordozón a Flaman–Hézső citeraduó összeállításaiban a VaCi egykori tagjai mellett közreműködött Szabó Annamária énekes és Szabó András dudás is. A lemez bemutató koncertjén a hangulatot a topolyai Dudás Kata népi énekes és a Szentmihályi kórus is fokozták. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Utasi Jenő atya Tóthfaluból és Eliás atya, a  szentmihályi plébániai kormányzó.