Majláth Béla, az Otthon Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Intézet igazgatója a legnépszerűbb közösségi hálón posztolt közleményben köszönte meg munkatársainak és az intézmény munkáját segítő hivatalos szerveknek, illetve jótékonysági szervezeteknek, egyéni adományozóknak a hozzájárulását, az intézménynek nyújtott támogatást. Mint írja, a koronavírus okozta járványhelyzet világossá tette számukra azt, hogy az országos és a nemzetközi tapasztalatok alapján védtelenek a kórral szemben. És valóban, mint az elmúlt hetekben kiderült, csupán elodázni sikerült a baj bekövetkeztét, de sajnos elkerülni nem tudták.
– Kétségkívül intézetünk fennállásának 75 éves története során a múlt évben szembesültünk a valaha is jegyzett, legszörnyűbb kihívással. Büszke vagyok minden bajtársra, hisz utolsóként omlottak le védősáncaink, ami azt jelenti, hogy hosszú hónapokig sikerült elkerülni, hogy az intézményünk falain belülre bejusson a vírus. Decemberben volt a legkeményebb, amikor több dolgozónk és gondozottunk is megbetegedett, a kór ugyan keményen tépázott bennünket, mégsem roppantunk össze. Akkor sem, amikor már szinte annyian sem maradtunk, hogy megszervezzük a szolgálatot – ismertette Majláth Béla, az értelmi fogyatékosokat gondozó intézet igazgatója.
A helyzet decemberben csúcsosodott, ma már enyhülni látszik.
– Mi eddig minden ősszel felvettük, felvetettük az influenza elleni védőoltást, tehát a hagyományos influenza-járvány korábban nem sújtott bennünket túlságosan. A koronavírus-járvány tudatában több ponton is igyekeztünk megszilárdítani a védelmet, de egyértelmű volt számunkra, hogy képtelenség az Otthont teljesen steril, „vákuumrezervátummá” átalakítani. Ennek ellenére már a kezdetektől igyekeztünk tudatosan megszervezni az intézményünk védelmét. Idejében beszereztük a legtöbb szükséges eszközt, mint például az érintés nélküli lézeres lázmérőket. Ezenkívül bevezettünk több olyan intézkedést, amelyeknek köszönhetően sikeresen meg tudtuk védeni hosszú időn keresztül – szinte kilenc hónapig a járványhelyzet kezdete óta – intézményünket, hogy bekerüljön a vírus.
Majláth Béla azt is hangsúlyozta, hogy a hivatalos szervektől, az intézmény fenntartójától megkaptak minden, a védekezéshez szükséges eszközt.
– Több, szerencsésebbnek mondott nyugat-európai országból származó információink alapján volt rá példa, hogy a járványhelyzettől tartva az állam nem biztosította a megfelelő védőfelszereléseket, fertőtlenítőeszközöket az egészségügyi intézményeknek. Mi ehhez képest valóban nem panaszkodhatunk, minden szükséges feltételt késedelem nélkül biztosítottak. Valamennyit igyekeztünk a rendeltetésnek megfelelően hasznosítani az utasításokkal összhangban. Természetesen érthető okból nem tudtunk minden védőintézkedést maradéktalanul végrehajtani, hiszen gondozottjaink értelmi képességei gyengébbek, és például egy védőmaszk használata – az idősek gondozásával foglalkozó otthonokkal ellentétben – a mi esetünkben mondjuk fulladással járó kockázatot is jelenthet bizonyos egyének esetében. Ugyanígy az értelmi képességek korlátozottsága miatt fokozottabban kellett kivizsgálnunk védenceink egészségi állapotát, hiszen ők nem tudták a lehető legpontosabban átadni megbízhatóan, hitelt érdemlően a szervezetükben történő folyamatokat. Vagyis nem minden esetben jelentkezett láz, hanem fáradékonyság is.
Az intézménynek a járványhelyzetben egy másik nagy kihívással is szembe kellett néznie. A látogatási, illetve a kijárási tilalom fontosságát ugyanis nemcsak a védencekkel, hanem a hozzátartozókkal is nehezen tudták megértetni. Az ápoltak nem tudtak hazalátogatni hosszabb-rövidebb időre, ennek okát sokaknak nagyon nehéz vagy lehetetlen volt elmagyarázni, és a helyzet igencsak megviselte sokukat. Nagyon nehezen dolgozták fel azt is, hogy nem tudtak látogatókat fogadni. Ez igencsak nagy feszültséggel járt, és komoly szakmai kihívást jelentett a dolgozók számára. Ebben a tekintetben nagyobb felelősség hárult az intézmény szociális részlegére, a gyógypedagógusokra, a szakmunkatársakra, a szociális munkásokra, hogy a hangulat ne váltson ki a gondozottaknál értetlenséget, depressziót, indokolatlan agressziót. Mindezek mellett a hozzátartozókkal is folyamatosan és határozottan kellett kommunikálni, hogy ez az állapot nemcsak az ápoltakat sújtja, hanem erőteljesen próbára teszi a dolgozók erejét és egészségét is. Hogy kisebb legyen a feszültség, rávezették a családokat arra, hogy a kapcsolattartás elektronikus-virtuális úton történjen telekommunikációs eszközök segítségével. Végezetül Majláth Béla kitért arra is, hogy minden betegség vagy veszteség mélyen megrendíti az intézmény közösségét, de annak láttán, hogy a világban a járvány milyen súlyos következményekkel jár, a bácskossuthfalvi Otthon szerencsére meg sem közelíti a hivatalos statisztikai adatokat.
Köszönet a támogatóknak
Az Otthon igazgatója közleményben mondott köszönetet az intézmény munkaközösségének, amely a megpróbáltatásokkal járó elmúlt hetekben nagyszerűen vizsgázott szakmaiságból és emberségből.
– A legkilátástalanabb helyzetekben sem lett úrrá rajtunk, dolgozókon a fejetlenség és a zűrzavar. Senki sem menekült el, vállalta a hivatásával járó kockázatot. A vírus pedig nem válogatott, gondozottat, dolgozót egyaránt fertőzött. Kiszolgáltatottat és segítőt egyformán megkínzott. A napokban már kevesebb megbetegedést jegyzünk, többen már jobban vannak, és ez úton is szeretnék mielőbbi gyógyulást kívánni minden gondozottunknak és dolgozónknak egyaránt. Köszönöm minden munkatársamnak az önfeláldozást, az emberséget, a túlórákat, az odaadó gondoskodást – fejezte ki háláját az Otthon igazgatója a munkatársainak, illetve köszönetet mondott a dolgozók családtagjainak is a megértésükért és a türelmükért.
– Köszönöm a rengeteg életmentő segítséget a kormányzati szerveknek: Zoran Đorđević miniszter úrnak és prof. dr. Darija Kisić Tepavčević miniszter asszonynak, Pásztor István elnök úrnak, Predrag Vuletić tartományi titkár úrnak, valamint Topolya község és Bácskossuthfalva helyi közösség elöljáróinak. Hálásak vagyunk a rengeteg civil és egyházi támogatásért, a bácskossuthfalvi Baptista egyházközségnek, a szerbiai és a holland református egyháznak, a pacséri pravoszláv egyházközségnek. Továbbá a bajsai és a bezdáni civil szervetek támogatásáért, a belgrádi Élelmiszerbank adományáért. Köszönjük az egyéni hozzájárulásokat: Simon Tamásnak és családjának Bécsből, Horák Annának és családjának Bácskossuthfalváról. Hálásak vagyunk mindenkinek, mindenért! – tette közzé Majláth Béla, aki végül, de nem utolsósorban külön is megköszönte Aleksandar Vučić köztársasági elnök ajándékát, és a hozzájuk intézett elismerő sorokat.
