A palánkai római katolikus templom előtti téren szombaton leleplezték és felszentelték az 1764 és 1944 között a településen élt németek tiszteletére emelt emléktáblát, amely az Emlékezés és megértés címet viseli. A heves esőzésre való tekintettel az ünnepséget a templomban tartották meg, amely szűknek bizonyult, hiszen a leleplezésre a helybélieken kívül szép számmal érkeztek külföldről is túlélők, hozzátartozók és leszármazottak.
Fotó: Dávid Csilla
Az avatóünnepségen jelent volt Pásztor István, a tartományi képviselőház elnöke, továbbá Zdravko Jelušić, az újvidéki képviselő-testület elnöke, Hans Supritz, a németországi Duna Menti Svábok Szövetségének elnöke, Branislav Šušnica, Palánka polgármestere, Michael Platz, a Német Nemzeti Tanács elnöke, valamint Đuro Žiga, Temerin polgármestere is.
– Nagyon fontos napnak tartom ezt a mait, ugyanis ezzel a mai nappal Palánka beállt azoknak az önkormányzatoknak a sorába, amelyeknek megvolt a belső tartásuk és a lelki erejük, hogy szembenézzenek a XX. század véres időszakaival.
– Ha valaki tudja, hogy ehhez mekkora bátorság és kitartás kell, akkor mi magyarok tudjuk, mert ennek a folyamatnak az élenjárói minimum a kilencvenes évektől errefelé mi vajdasági magyarok voltunk, de nem lehetünk olyanok, hogy csak a saját múltunk helyretételét tartjuk fontosnak. Ezért azt gondolom, hogy ez a mai nap nem elsősorban szerb–német relációs történet, hanem civilizációs történet. A múltat emberhez méltó módon, kegyeletteljesen és emelt fővel le kell zárni, mert nem tudunk úgy közös jövőt építeni, ha a múltnak a sebeit nem gyógyítjuk be, azt pedig csak úgy lehet, hogyha a múlt eseményeit történelmi kontextusba is áttekintve helyrerakjuk. Ez történt most itt meg Palánkán – mondta Pásztor István.
Beszédében kiemelte, hogy az emléktábla felavatása emlékezés a német közösség mindazon tagjaira, akik három településen, Újpalánkán, Ópalánkán és Német-Palánkán éltek majdnem két évszázadon keresztül, 1764 és 1944 között.
Fotó: Dávid Csilla
Fotó: Dávid Csilla
– Egy olyan tett ez, amelynek az a célja, hogy a mellettünk álló emberben meglássuk azt, ami közös bennünk, ami összeköt bennünket, mert csakis így építhetünk közös jövőt. Őszintén hiszem, hogy a németországi Duna Menti Svábok Szövetsége, a palánkai Duna Menti Svábok Egyesülete és Palánka község ezzel a gesztussal tettek egy lépést a világ jobbá válása és a közös jövő építése felé. Az a vonal, ami elválasztja a jót a gonosztól, nem a nemzetek, államok, fajok között húzódik, hanem mindannyiunk lelkiismeretében. Kötelességünk és tisztünk, hogy átmentsük a Duna menti svábok emlékét az utánunk jövő generációk számára és mindazok számára, akik őutánuk jönnek, az örökkévalóság számára. Ez az emléktábla szolgálja az örökkévalóságot! – hangsúlyozta a tartományi képviselőház elnöke.
A palánkai községi képviselő-testület tagjai tavaly döntöttek úgy, hogy emléktáblát állítanak Palánka egykori, német nemzetiségű lakói emlékére. Az emléktábla állítását Hans Supritz, a németországi Duna Menti Svábok Szövetségének elnöke kezdeményezte.
– A történelmet elfelejteni nem lehet, de a tettekkel arra törekszünk, hogy ne ismétlődjenek meg a 75 évvel ezelőtti történések. Ezért az emléktáblán lévő szöveg nem politikai jellegű, hanem olyan, hogy aki a történelmet kutatja, megértse, mit is jelképez.
Az emléktábla kivitelezését a világ minden táján élő, Palánkáról elszármazott németek támogatták anyagilag.
1944-et megelőzően Vajdaság területén félmillió német élt, ebből 7000-en Palánkán, ahol ma mintegy százan vallják magukat német nemzetiségűnek, közülük ötvenen a Duna Menti Svábok Egyesületébe tömörülnek. Elnökük, Rudolf Uhlarik szerint az emléktábla állítása nem a rossz időkre, hanem a békességben való együttélésre emlékeztet.
Szép emlékek kötik Palánkához a 83 éves Ulmban élő Flock Ferencet is, aki egyike volt azon palánkai németeknek, akit nyolcévesen 1944 őszén családjával, rokonaival, szomszédaival együtt hajóval szállítottak el szülővárosából. Tanító szüleivel 1956-ig Magyarországon éltek, majd Jugoszlávián át Németországba emigráltak. Többedmagával tizenhét éve minden évben visszajár a településre, és Supritz úrral ő is részese volt ennek a kezdeményezésnek, hogy emléktáblát emeljenek a német lakosok tiszteletére.
– Nagyon örülünk annak, hogy végre sikerült a tervünk, hogy az itteni fiatalok emlékezzenek rá, hogy laktak itt német nyelvű polgárok, akik szintén segítették ezt a szép várost felépíteni. Ahol mindig nagyon jól érezzük magunkat, és megérkezésünkkor az első sétánk a Dunához vezet, utána következik a városnézés, végigjárjuk a szülőházakat, és mindenhol nagy szeretettel fogadnak bennünket – hallottuk Flock úrtól ékes magyar nyelven.
