Az emberi szenvedés és a veszteség szimbólumai

Csütörtökön, halottak napján emlékeztek meg Moholon az 1944/45-ben ártatlanul meghurcolt és kivégzett magyar áldozatokról a katolikus temetőben lévő emlékműnél a helyi katolikus plébánia, a Pro Communitas Civil Szervezet és a Moholi Családok Egyesülete szervezésében. A megemlékezésen Világos Miklós moholi plébános előbb misét mutatott be a ravatalozónál, ezt követően megszentelte a kivégzett falubeliek névsorát tartalmazó emléktáblát és a nagy keresztet. A szervezők nevében Világos Tibor köszöntötte az egybegyűlteket a megemlékezésen, amellyel a napokban elhunyt Pásztor István VMSZ-elnök emléke előtt is tisztelegtek. A megemlékezést Kocsis Tímea, Almádi Éva és Kiskővágó Józó Mónika szavalata tette ünnepélyesebbé. 
A rendezvényen Rigó Pál Zsófia, a Magyar Nemzeti Tanács alelnöke mondott ünnepi beszédet, amelyben az 1944/45-ben ártatlanul kivégzett vajdasági magyarokra, köztük a moholiakra emlékezett.
– A huszadik század közepén a vajdasági magyarságon végigsöprő megtorlások az emberi szenvedés és a veszteség szimbólumai. Veszteség a közösségnek és ugyanígy egyéni szinten mindazoknak, akiket hátrahagytak. Gyermekek voltak, férjek, feleségek, szomszédok, barátok. Források szerint minden tizedik magyart kivégeztek, és további tízezrek menekültek. Nem maradt család, amelyik nem csonkult, és nem maradt lélek, amelyik nem csorbult. Értelmet akarunk adni az érthetetlennek. 1944 októberétől Moholon begyűjtötték, megkínozták és kivégezték azokat, akikre ma emlékezünk. A Tisza mentén végigsöprő események sorsformálóak voltak a történelmi Délvidék területén is, és évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy elkezdjünk beszélni róla. Hogy elkezdjünk foglalkozni vele, kimondani, és eljutni a megértésig. Ehhez kellett az akarat és a szándék; ehhez kellett a közösség, és kellettek azok az emberek, akiknek köszönhetően ma történelmi megbékélésről beszélhetünk. Ez most az örökségünk, amit az örökítés sajátos szociokulturális mechanizmusával örökölni tudunk. A béke akkor fenntartható, ha minden kulturális és nyelvi közeg megtalálja magát és maga körül másoknak is a helyét. Ha megengedhetjük magunknak, hogy megélhessük az értékeinket, és ha azt ugyanígy megélheti mindenki más is a közösségben. Ehhez a békéhez kell hozzájárulnunk azzal, hogy összekapaszkodunk, és ezt az összetartozást megmutatjuk – hangsúlyozta Rigó Pál Zsófia, aki végezetül a közösségben élő hitbe és a közösség erejébe vetett bizalmat emelte ki. 
A megemlékezés koszorúzással zárult az áldozatok emlékművénél, ahol a moholi nép koszorúját a helyi plébánia pasztorális tanácsának képviseletében Bóka Anna és Aranyos Lajos helyezte el. Magyarország Szabadkai Főkonzulátusának nevében Balogh György konzul koszorúzott, a Magyar Nemzeti Tanács képviseletében Rigó Pál Zsófia és Lakatos Adrián, az anyaországi Keskenyúton Alapítvány részéről Cseresnyés Kiss Magdolna helyezett el koszorút. Ada község önkormányzata képviseletében Tóbiás József és Búcsú Attila, a Vajdasági Magyar Szövetség részéről Sterbik Ildikó, Maksó Éva és Rigó Flórián, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt nevében pedig Györe Béla. A moholi Csobolyó ME képviseletében Bartusz Valéria koszorúzott, a Pro Communitas részéről Bálint Ferenc, a Moholi Családok Egyesülete nevében Világos Tibor.