A szabadkai zsidók deportálásának 72. évfordulójáról alkalmi művelődési műsorral emlékeztek meg tegnap a Zsinagógában. Beszédet Maglai Jenő polgármester, valamint Asher Ostrin rabbi, a jeruzsálemi JDC, a világ legnagyobb zsidó jótékonysági szervezetének végrehajtó igazgatója mondott.
A kívülről immár teljesen megújult Zsinagógában a művelődési műsor keretében énekkel lépett fel Tényi Edit, őt követte Miloš Nikolić, a Szabadkai Zeneiskola hegedűtanára, Máté Krisztina korrepetitor zongorakíséretével. Béres Márta, a Kosztolányi Dezső Színház színművésze és Marko Makivić, a Szabadkai Népszínház szerb társulatának színművésze szavalattal lépett fel.
Maglai Jenő, Szabadka polgármestere beszédében a szabadkai zsidóság tragédiájáról beszélt, kiemelve, hogy a jelenlegi és jövőbeni nemzedéknek mindent meg kell tennie azért, hogy ez ne ismétlődjön meg.
– Szabadkán két helyszínen koszorúzunk, emlékezvén a szabadkai zsidóság 72 évvel ezelőtti deportálására és a zsidó közösség ártatlan áldozataira, kiknek életét a kirekesztettség, az üldöztetés, az elhurcolás pecsételte meg és kiknek sorsa tragikus véget ért. A valamikor népes, mintegy 20 ezres bácskai zsidóságon belül a szabadkai zsidóság 4000 tagot számlált, ők a város szellemi, kulturális és gazdasági életének meghatározó tényezői voltak. E kis közösség sajnos mára már jelentősen megfogyatkozva, de kitartásának, összefogásának köszönhetően még mindig jelentős szerepet játszik a város életében. A zsidóságot ért tragédiáról sokak írtak, sokszor beszéltek már, sokan és sokféleképpen dolgozták fel, de mégsem elégszer. Mindaz a szenvedés és igazságtalanság, amit e közösség átélt, mindenkor intő példaként kell, hogy szolgáljon, figyelmeztetésként, hogy mi, akik itt élünk ebben a városban, ne engedjük meg, hogy újra bekövetkezzen egy hasonló üldöztetés.
A túlélők emlékiratai, írók művei korabeli dokumentumok, az emlékezések, mind mind fájdalmas és nehéz küzdelemről tanúskodnak, amivel kötelességünk szembe nézni, mert az áldozatok itt, ebben a városban éltek és voltak tevékeny és értéket teremtő polgárai a közösségnek. Ilyenkor, az emlékezés során belső világunkat, érzéseinket, gondolatainkat felerősítve, a külső világ zaját kirekesztve, gondolatainkba mélyedve kell tudatosítanunk, mennyire fontos a béke megőrzése, a másság tisztelete, egymás elfogadása és az egymásra figyelés. Az áldozatokra való emlékezés, a felidézett szörnyűségek felidézése elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy továbblépjünk. Mindent meg kell tennünk, hogy hiteles, emberhez méltó, embert, közösségeket féltő, békét akaró és teremtő, és ezekért naponta tenni akaró közösség legyen a miénk – mondta a polgármester.
Asher Ostrin a világ zsidósága nevében szólt az egybegyűltekhez.
– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy itt állok a világ zsidósága nevében, képviselhetem azokat az embereket a világ minden tájáról, akik az emberi méltóság megőrzését, a szolidaritás, az együttélést ápolják. Ma nagyszüleinkre és szüleinkre, fivéreinkre, nővéreinkre, emlékezünk, akik csak egyetlen dolog miatt lettek deportálva: mert zsidók voltak. Érző, szerető emberek, akiket csak azért deportáltak, mert zsidók voltak. A Bibliában van egy részlet, amikor az Isten szól az emberekhez és mennydörgés közepette felhangzik a sófár hangja. Ezt így írja le a Biblia: mind erősebb és erősebb lesz. De hadd tegyük hozzá, a fizika szabályai itt is működnek. Ha távolabb állunk a hangforrástól, ez a hang mind halkabb és halkabb lesz. 1944. június 17-e a szabadkai zsidóság életének végét jelentette. Eltűntek a rabbik, a tanárok, a diákok. A háború után néhány zsidó visszatért, de sajnos idővel ez a kis szám is zsugorodott. De ezek a túlélők mintha a természet szabályai ellen mentek volna, minél távolabb kerültek a hangforrástól, mindig erősebbek lettek. Ma, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek velünk, meg kell említeni azt a kis erős és életképes közösséget, akik itt Szabadkán még szembemennek a természet törvényeivel. Az igazi tiszteletet a mai kis zsidó közösségnek kell megadnunk. Mi, a zsidók világszerte, ma a szabadkai zsidókkal vagyunk. Ti vagytok a letéteményesei az emlékeknek és a szabadkai életnek. Nagyon várjuk már, hogy Szabadkára ne csak megemlékezésre jöjjünk, hanem együtt ünnepelhessük az életet itt, a felújított Zsinagógában – mondta a rabbi.
A Zsinagóga udvarában lévő emlékműnél Magyarország belgrádi nagykövetsége nevében Pintér Attila nagykövet, a szabadkai főkonzulátus részéről Babity János főkonzul, az Egyesült Államok belgrádi nagykövetsége nevében Cherry Daniels tanácsos, a Tartományi Képviselőház nevében Pásztor István házelnök koszorúzott. Az észak-bácskai körzet nevében Dragi Vučković körzetvezető helyezte el a kegyelet virágait. Szabadka város koszorúját Maglai Jenő polgármester helyezte el, a Magyar Nemzeti Tanács nevében Hajnal Jenő elnök koszorúzott. Lerótták kegyeletüket a Szabadkai Nyugdíjasok Egyesület, Szerbia Kommunistái, a Tito Központ, az Eszéki Zsidó Hitközség, az Újvidéki Zsidó Hitközség, a Nagybecskereki Zsidó Hitközség, a Nagykikindai Zsidó Hitközség képviselői és a legfiatalabb túlélők is.
