Az 1944/45-ös áldozatokra emlékeztek tegnap Bajmokon az Akácfánál és Szabadkán a Vergődő madár szobránál, az emlékhelyen, ahol több mint ezren nyugszanak. Bajmokon egyetlen éjszaka alatt több száz magyart végeztek ki november 2-án. Éjjel tizenegy órakor 252 embert kihajtottak a falu szélére és kivégezték őket. A tegnapi megemlékezéseken az istentiszteletet követően a részvevők elhelyezték az emlékezés virágait.
Bajmokon az Akácfánál ft. Paskó Csaba kiemelte, megbocsátással jöttünk ide emlékezni, majd rövid imádságot követően az emlékezők elhelyezték a kegyelet virágait. Koszorúztak többek között a hozzátartozók, a szabadkai önkormányzat, Magyarország Szabadkai Főkonzulátusa, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Nemzeti Tanács, a Magyar Mozgalom, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, Bácsalmás, Madaras, Kunbaja képviselői, valamint a Német Nemzeti Tanács.
A szabadkai önkormányzat megemlékezése délután két órakor a Zentai úti temető melletti vesztőhelyen, a ma már méltó emlékhelyen folytatódott. A valamikori Macskovics féle téglagyár agyaggödrének helyén ma emlékfal és szobor, fenn a magasban pedig harangláb áll. Az emlékezőket a fűvel bevetett tömegsíron elhelyezett virágok fogadták, a megemlékezésen pedig ökumenikus istentiszteletet tartottak, amelyen részt vett a magyar és horvát, valamint a német római katolikus egyház, az evangélikus, a református egyházak képviselői, valamint a Zsidó Hitközség képviselője is.
Imáikban mindannyian a megbocsátás fontosságára hívták fel a figyelmet, s arra, hogy ereinkben mindannyiunknak vörös vér csörgedezik, így elsősorban embernek kell lennünk.
Bunford Tivadar, Szabadka város képviselő-testületének elnöke emlékező beszédében azt hangsúlyozta, minden egyes név mögött egy-egy családi tragédia áll, ezért nem lehet az áldozatokról csupán a számok tükrében beszélni.
– A halál aratására emlékezünk most, amikor a vak bosszú, a gyűlölet által vezérelt halál aratott, amelyet az akkori hatalom gyilkos hordái követtek el. A mögöttem lévő emléktáblán 852 név áll. A későbbi kutatások és bejelentések alapján a két évvel ezelőtt kiadott könyv már 978 áldozatról számol be, de a kegyeleti bizottsághoz folyamatosan érkeznek be újabb bejelentések a még be nem jegyzett áldozatokról. Talán nem illik az áldozatokról csupán a számok tükrében beszélni, ne váljanak ők csupán statisztikai adatokká. Elég csak annyit megemlíteni, hogy 57 húsz évnél fiatalabb áldozat nyugszik itt. Minden egyes név mögött egy-egy családi tragédia áll. Ott maradtak az özvegyek és az árvák. Hogyan tudták ezek az édesanyák a gyermekeiknek megmagyarázni, amikor feltették nekik a kérdést: hol van apuka, nekem miért nincs apukám?
Bunford Tivadar végezetül kiemelte: ez a rendezvény nem tetemre hívás, nem számonkérés, hanem megemlékezés és megbékélés.
Az emlékező beszédet követően Szabadka önkormányzata nevében Bogdan Laban polgármester és Bunford Tivadar helyezték el a koszorút. Az emlékezés virágait a tartományi parlament nevében Pásztor István elnök, Aleksandra Đanković elnökhelyettes és Milenko Jovanov, az SZHP frakcióvezetője helyezte el. Koszorúzott továbbá dr. Pintér Attila magyar nagykövet és dr. Babity János főkonzul, a horvát főkonzulátus, a Magyar Nemzeti Tanács, a Német és a Bunyevác Nemzeti Tanács, a Vajdasági Magyar Szövetség, a Magyar Mozgalom, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség, a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület. A megemlékezésen a Vergődő madárnál elhelyezték koszorújukat a Szerb Radikális Párt észak-bácskai körzetének képviselői is.
Pásztor István a megemlékezést megelőzően azt nyilatkozta, a történész vegyes bizottság a munkája nagy részét elvégezte, az év végéig sor kerül az eredmények bemutatására is.
– Hosszú évtizedeken keresztül mi magyarok beszéltünk arról, hogy mi történt itt 1944-ben, az utóbbi időben itt egy áttörés történt: megalakult a vegyes bizottság, jelentős mértékben elvégezte a munkáját, emellett a köztársasági parlament elfogadta a deklarációt a kollektív bűnösség elítéléséről, és létrejött két emlékezőhely. Ezt a folyamatot már nem lehet visszafordítani. Magyarok és szerbek az elmúlt napokban a megemlékezéseken egymásra odafigyelve, választékosan fogalmazva a folyamatot erősítették. A történész vegyes bizottság feladata az volt, hogy a történelmi levéltárakból fellelje az anyagot, úgy tudom, hogy ez a munka már kötetek szintjén elkészült. Ezeknek az eredményeit kell az év végéig ismertetni, s ezzel a munka befejezettnek tekinthető. Arra kértem a köztársasági elnököt a minapi találkozónk alkalmával, hogy vesse latba a tekintélyét, hogy ez a munka be is tudjon fejeződni egy konferencia keretében a fővárosok egyikében, vagy mindkét helyen, ő pedig ígéretet tett arra, hogy partner lesz ebben – mondta Pásztor István.