Mától zárva találjuk a szabadkai November 29. Húsipari Vállalat kapuit, ugyanis a vállalatnak akkora az adóssága, hogy képtelen termelni, mindennek következményeként pedig az állatorvosi felügyelőség is beszüntette a munkát, hiszen nincsenek meg ahhoz a megfelelő feltételek. A vállalat magánosítása körüli huzavona már évek óta tart, a legutóbbi tendert az idén semmisítették meg, hiszen az új tulajdonos nem tudta teljesíteni a több milliós adósság kifizetését.
A vállalatban az átlagfizetés 13 ezer dinár, az átlagéletkor pedig 50 év.
A November 29. tíz évvel ezelőtt, 1998-ban ment csődbe. A Privatizációs Ügynökség három versenypályázatot is kiírt azóta, kettőre ezek közül senki sem jelentkezett, a harmadikat pedig az idén semmisítették meg.
A gazdátlan állapotok alatt a vállalat nem hivatalos információk szerint nagyobb adósságot halmozott fel, mint amennyi az alaptőkéje, ezt az adósságot pedig egyelőre nem tudni, hogy ki fogja rendezni.
– Ezt természetesen nem fogadták el a munkások, hiszen hasonlót már átéltek tíz évvel ezelőtt, amikor pénz nélkül az utcán maradtak. Ezért mi a szakszervezeten keresztül arról állapodtunk meg, hogy megpróbálunk közösen megoldást találni. Hiszen jön a tél, az emberek nem maradhatnak az utcán. Mindenképpen megoldást kell találni, az önkormányzattal és az illetékes titkársággal és minisztériummal közösen. Amennyiben ezek az intézmények úgy találják, hogy a November 29-be nem érdemes többet belefektetni és nem látják értelmét annak, hogy megmentsék, akkor természetesen a csődeljárás marad csak, de a munkásoknak kötelesek kifizetni a kártérítést. Ez annyira hihetetlen és tarthatatlan helyzet, hogy muszáj valamit tenni, hiszen ilyen még nem fordult elő egy vállalat esetében sem – mondta Gulo, aki hozzátette, annyira tragikomikus a helyzet, hogy mától nem mennek be munkahelyükre, hiszen a munkásoknak még buszjegyre sincs pénzünk.
Hugyi István, a községi szakszervezet alelnöke a munkásokkal és az önkormányzat képviselőjével tartott megbeszélést követően elmondta, arra a megállapodásra jutottak, hogy október 31-ig szabadságra mennek a munkások, amikor újra összeülnek, és már többet tudnak majd érdemben mondani.
– A legnagyobb gondot az okozza, hogy a vállalatot még mindig nem jegyezték be a Részvényalapba. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, politikai akaratra és az állam reagálására van szükség. Amint az átíratás megtörténik, közös javaslatra kinevezzük az ideiglenes igazgatót, aki nagyobb hatáskörrel rendelkezik majd és érdemben tud is tenni a vállalatért valamit, gondolok itt esetleg arra, hogy a tulajdonából valamit értékesíteni is tud, ami megmentené az óriási adósságtól. A legjobb megoldásként talán a kragujevaci Zastava, vagy a bori rézbánya magánosítását tudnám kiemelni – mondta Hugyi, aki szerint a Részvényalapba való átíratás még a napokban megtörténhet, de levelet intézett Pásztor István tartományi gazdasági titkárhoz, abban a reményben, hogy Mlađan Dinkić illetékes miniszterrel is minél előbb közösen tárgyalni tudnak.
Az önkormányzat képviseletében Bajtai Kornél gazdasági tanácsos vett részt a November 29. munkásai és a szakszervezet közös tanácskozásán. Megtudtuk tőle, megismerkedett a November 29. gondjaival, s elmondta, a legelső lépés természetesen a Részvényalapba való íratás kell, hogy legyen, ami által új ideiglenes igazgatót kapnak, aki pedig új igazgatóbizottságot tud választani.
– Mint azt a mostani igazgatótól megtudtam, legalább 200 ezer euróra lenne szükségük ahhoz, hogy a számlájukat feloldják. Vagyis annyira nincs a vállalatnak pénze, hogy hízókat vegyenek és termeljenek. Holnap tudok erről beszélni a polgármesterrel, és a megoldást abban látom, hogy a város, a tartomány és az illetékes országos minisztérium összefog és megpróbálja megmenteni ezt a vállalatot. Amennyiben van erre készség, látok esélyt arra, hogy megmentsék a húsipari vállalatot. Az önkormányzatnak sajnos nincs arra kapacitása, hogy egy ilyen komoly adósságot, ennyi közvállalat felé esetleg segítsen törleszteni – mondta Bajtai.
A November 29-nek a kilencvenes években 2000 alkalmazottja volt. Mára akkora adósságot halmozott fel, amiről eddig hivatalosan soha nem beszéltek, de az előző konzorcium, amelyik az utolsó magánosítási versenypályázaton nyert, mintegy 10 millió euróra becsülte.
