A bennünk kialakult kép Szabadkáról mint magyar városról sajnos nem felel meg a valóságnak. Ezt Pásztor István nyilatkozta lapunknak a választások másnapján. Ez egy olyan tény, amit ki kellett mondani és ha ilyen megközelítésben vizsgáljuk a városban született eredményeket, kimondhatjuk, a Magyar Koalíció jól szerepelt.
Ugyebár a 67 tagú, most már városinak nevezendő képviselő-testületben az Európai Szabadkáért koalíciónak 32 helye lesz, a Magyar Koalíciónak 21, a Szerb Listának 13 mandátum jutott, illetve még egy bunyevác párti képviselő szerzett tanácsnoki helyet. A város vezetéséhez 34 tanácsnokra van szükség, és az eddigi bejelentésekből már tudni lehet, hogy jelentősebb változások nem lesznek, az új vezetés tengelyét is a DP és a VMSZ fogják alkotni.
Az egyetlen kérdőjel, ami azonban nem mellékes, hogy ki lesz a polgármester. Pásztor szerint ez a meccs sincs lejátszva, és ha kissé boncolgatjuk a született eredményeket, akkor ez nyilvánvalóvá válik. Mert nem lehet azt mondani, hogy a demokraták rávertek a VMSZ-re, ugyanis nem a demokraták szereztek 32 helyet, hanem a koalíciójuk. Ebben pedig ott van rajtuk kívül még a városban elég komoly táborral rendelkező G17 Plusz és a horvátok nagy részét tömörítő Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége is. Az előző felállású testületben a VMSZ-nek és a VMDP-nek összesen 19 tanácsnoka volt, a másik oldalnak pedig összeadva 22, tehát tulajdonképpen ha ilyen szempontból nézzük a dolgokat, a VMSZ eddig is kisebbségben volt. Nem kívánok belebonyolódni a százalékok számításába, na meg a jól ismert szinergiahatás, amit az összefogás hozott a demokraták oldalán, szintén működött, de ha a három párt korábbi 22 mandátuma közti arányt vesszük, (DP+G17 Plusz+VHDSZ – 13+4+5), akkor nyilvánvaló, hogy a Magyar Koalíció, illetve annak gerince a VMSZ és a demokraták nagyjából azonos számú szavazatot kaptak. Ebből pedig következik, hogy a megegyezéstől függően még mindig reális az esélye, hogy Pásztor István legyen a polgármester.
A fentebb említett fáma, Szabadkáról mint magyar városról pedig már jó ideje nem létezik. A magyarok jelentős része a kilencvenes években és azóta elment, a helyükre mások jöttek – nem magyarok, így már jó ideje nagyjából egyforma arányban vannak itt a magyarok, a szerbek és a horvátok. Az, ami jelentős változás a legutóbbi választások óta, hogy a VHDSZ-t mondhatni bekebelezte a Demokrata Párt. Korábban, a kilencvenes évek eleje óta e párt a VMSZ természetes szövetségese volt, így a magyarok és a horvátok is erre a listára szavaztak. Ez most megváltozott, ettől mások most az eredmények, mint korábban.
Lássuk egy kicsit a Magyar Koalíció eredményét. E pártszövetség Szabadkán tulajdonképpen csak a VMSZ és a VMDP társulása, mivel e városban a VMDK gyakorlatilag nem létezik. A magyar összefogás a magyarlakta községek többségében jó, sőt kiváló eredményt hozott, a szabadkai magyarság azonban a jelek szerint másképp „működik”, mondhatni polgáribb (de nem nemzetietlen!) beállítottságú. A VMSZ korábbi visszaesése már annak volt a jele, hogy a szabadkai magyarok „nem harapnak” a nemzeti szólamokra, ők biztonságban és jól akarnak élni ott, ahol eddig is. A Magyar Koalíció esetében pluszpontokat hozott Pásztor minőséges és átgondolt gazdasági fejlesztési programja, viszont mínusz pontokat hozott a VMDP nemzeti szólamokkal teletűzdelt, ám a mindennapi életben semmit nem ígérő, ezért üresnek ható retorikája. Ezek a mínusz pontok jelentős részben a demokrata koalíció listájánál jelentek meg. Lássuk a számokat. A túlnyomóan magyar többségű Királyhalmán a demokraták listája 286 szavazatot kapott, Ludason 124-et, Csantavéren pedig 1019-et. Árokszállási Stamenković Márta a demokraták tartományi egyéni jelöltje dr. Tóth Tivadarral szemben indult. Királyhalmán a kettejük összecsapásának eredménye 328:598, Hajdújáráson pedig 415:744. Ezért, ha a magyar vezetők átgondolják koalíciójuk folytatását, nem biztos, hogy mindenhol és minden szinten koalícióban kell indulniuk...
Szabadka tehát képletesen szólva Bosznia kicsiben. A három nemzetnek egyforma a súlya, ezért nyilvánvaló, hogy a jövőbeni városvezetések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha nem kerül bennük túlsúlyba egyik nemzet sem, odafigyelnek mindhárom közösség igényeire és nem is szavazzák le egyik nemzetet sem a másik kettőnek a tagjai.
