(Fotó: Molnár Edvárd)
Szerda délután a Zentai úti temető 44-es parcelláján a Vergődő madár emlékműnél emlékeztek meg az 1944-es ártatlanul kivégzett áldozatokról. Az áldozatok hozzátartozóin és a kegyeleti bizottságon kívül a szabadkai önkormányzat, több magyar és egyéb párt, vallási közösségek, civil szervezetek is képviseltették magukat. Az emlékezés koszorúját elhelyezte többek között Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke, dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Korsós Tamás magyar főkonzul, Pásztor István, a VMSZ elnöke, a szabadkai önkormányzat, a Horvát Nemzeti Tanács, a Demokrata Párt, a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége, a VMDP, a VMMSZ, a szabadkai Zsidó Hitközség, az Evangélikus Keresztény Egyház és mások.
Az egybegyűlteket Némedi Imre műsorvezető magyarul, horvátul, szerbül és németül is köszöntötte, és visszaidézte az 1944 őszén és 1945 tavaszán lezajlott eseményeket.
Az ökumenikus istentisztelet után dr. Sepsey Csaba, a városi képviselő-testület alelnöke mondott beszédet.
– Immár huszonkettedszer jöhettünk ide háborítatlanul fejet hajtani, elhelyezni néhány szál virágot, emlékezni. 1944 ősze volt a leggyászosabb, a legvéresebb időszak Szabadka város történelmében, olyannyira, hogy a szívünket, lelkünket még mindig hideg görcsben tartja. Két évvel ezelőtt Szerbia és Magyarország köztársasági elnökei megállapodásának alapján megindulhatott a feltárás, azonban a mai napig nem érezzük annak eredményét. Nem beszélve most a vagyon-visszaszármaztatási huzavonákról. Mi évről évre bizonyítjuk, hajlunk a megbékélésre, de azt is kiemeljük, hogy követeléseinkből nem engedünk. Várjuk, hogy a másik oldalon ne az eddigiekhez hasonló, a felelősséget elmismásoló, politikai dominanciára törekvő viselkedés, hanem az őszinte, a megbékélést célzó politikai akarat legyen látható. Megbékélés csak a közös múltunk sötét pontjainak kölcsönös vállalása eredményeként jöhet létre. Továbbra is úgy érezzük, hogy végső ideje egy hivatalos nyilatkozatnak és egy bocsánatkérésnek. Csak akkor jöhet el a lelkek békessége – hangsúlyozta Sepsey.
A világháború Szabadka községben hétezernél is több áldozatot követelt. A kivégzettek több nemzetiséghez tartoztak, mintegy 2000 zsidó, 1600 magyar, 1300 szerb, 1300 bunyevác, illetve horvát, 600 német, 150 montenegrói és 50 egyéb nemzetiségű vált a háború áldozatává a bosszú napjaiban. Szabadka környékéről 18 helységből hurcolták el ezeket az embereket. Az ártatlanul kivégzettek neveinek gyűjtése több évig folyt, így lett belőlük 852, amely nevek a parcellán elhelyezett márványtáblákra kerültek.
Az alkalmi ünnepség zárómomentuma a koszorúzás volt. Mintegy húsz politikai, társadalmi és művelődési egyesület által elhelyezett koszorúk mellett a hozzátartozók és a megjelentek helyezték el virágaikat, és gyújtottak gyertyát az áldozatok emlékére.
