Tovább gurul a Magyar Szó Taxi. Napilapunk videós beszélgetőműsorának harmadik évadában is igyekszünk bemutatni a már ismert arcokat, olyan személyek is az anyósülésre ülnek azonban, akik különféle intézmények, egyesületek, illetve szervezetek dolgozói, és ha nincsenek is mindennap a reflektorfényben, de a háttérben jelentős munkát hajtanak végre. Adásunk minden pénteken 18 órakor jelentkezik a Facebook-oldalunkon, a Youtube-csatornánkon és a Magyar Szó online felületén is, az írott változatot pedig minden alkalommal hétvégi lapszámunkban közöljük.
Bednárik Prokec Zita életébe teljesen váratlanul lépett be a könyvtári munka. Friss diplomásként neki is meggyűlt a baja a munkakereséssel, de a topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár akkori vezetősége tárt karokkal fogadta, így lett az informatikusból könyvtáros, aki annak ellenére, hogy a szakmájából adódóan a modern kor technikáját is használja, a könyvek terén még mindig a régi vágású tábort erősíti.
Milyen szerepet játszik a Juhász Erzsébet Könyvtár a helyiek életében?
– Úgy gondolom, hogy igen fontosat, hiszen minden generációt megszólítunk. Igyekszünk lenyomni a sztereotípiákat, azt, hogy a könyvtár egy poros intézmény, ahol csendben kell lenni, nem szabad beszélgetni, sem levegőt venni, csak bejön az ember és már gyorsan megy is ki. Most, lehet, túlzok egy kicsit, de nem szeretnénk, hogy „karót nyelt” állapotban létezzenek itt benn az emberek. Inkább úgy álljanak hozzá, hogy a könyvtár egy nyílt tér! Nagyon szeretjük, ha bejönnek hozzánk, ha van benn élet, a hangoskodás sincs ellenünkre, ez nem gond, hiszen a gyerekek hangosak. Szeretjük a könyvtár sokszínűségét, a dinamikáját, és hogy együtt változik a közösséggel. Nálam ez a kulcsszó, hogy a könyvtár nem egy intézmény a múltból, hanem egy folyamatosan, dinamikusan változó közösségi tér. Az újabb koncepciók azt diktálják, hogy be kell kapcsolódnunk a lakosság életébe. Oktatnunk és képeznünk kell, táborokat kell szerveznünk és vezetnünk, a gyerekeket pedig azokon a vonalakon kell bevonzanunk, amelyek érdeklik őket. Ezért jött létre a Coder Club is, ahol legutóbb a robotika-világversenyre készültek. Nem állítom azt, hogy a mai fiatalok nem olvasnak, de pl. betér hozzánk egy gyerkőc a Coder Clubba, mert szeret programozni és robotokat építeni, de ha kell neki ezzel a témával kapcsolatban egy jó szakkönyv, hogy elmélyítse a tudását, akkor ott vagyunk. Az edukatív foglalkozásunk is nagyon népszerű, a Mi fán terem? elnevezésű programok, amelyeket szerb és magyar nyelven tartunk. Legutóbb egy preparátort hívtunk el, aki elmesélte, miről szól pontosan a szakmája, és ezzel kapcsolatban tartott egy kis kézműves foglalkozást. Az óvodásfoglalkozásokat is azért indítottuk el, hogy a gyermekek már egészen pici koruktól kezdve megismerjék az intézményt, belelapozzanak a könyvekbe. Nekik mesefoglalkozásokat tartunk. A középiskolásoknak Kahoot! kvízeket rendezünk, és itt már bevonjuk az okoseszközöket is. A felnőtteket kézműves foglalkozások, irodalmi estek és kiállítások várják. Szerintem ez a logika, hogy már a legkisebb korban szoktatjuk a gyerekeket az intézmény légköréhez, nem egyedülálló, hiszen az egyházban is hasonlóképpen működik, már ott is egészen korán elkezdik a gyerekeket a rítusokhoz szoktatni.
Ha már említettük az okoseszközöket, véleményed szerint hogyan változott a könyvtár szerepe és tevékenysége a digitálizáció által? Milyen kihívásokat és lehetőségeket tartogatott ez a számára?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Úgy gondolom, hogy voltak előnyei és hátrányai is, mint minden másnak. A pozitív oldala ennek a korszaknak az, hogy az embereknek nem kell minden esetben fizikailag megjelenniük azért, hogy például ellenőrizzék a tagsági kártya érvényességét vagy épp egy kölcsönzés határidejét. Még nagyon új nálunk, de már telefonos applikáció segíti őket ebben. Benne van a vonalkódjuk, amit összekapcsoltak a saját kartonjukkal, így tudják követni a kölcsönzéseiket, meg tudják hosszabbítani azokat, könyvet foglalhatnak, katalógust böngészhetnek, tehát számtalan funkciót elérhetnek most már mondhatni a zsebükből, nem kell mindenért külön bejönni. A másik, hogy az állományunk egy részéről Magyarország gondoskodott, a MERSZ elektronikus katalógus által nagyon sok minőségi szakkönyvet elérhetnek a tagjaink. Tehát amit nem tudunk fizikailag, kézzel fogható formában hozzáférhetővé tenni, azt digitálisan igen. Úgy gondolom, hogy nem kell idegenkedni ettől. Mindig volt egy korszakváltás, amikor az emberek féltek az újdonságoktól, a televíziótól, a villanyáramtól, és még sorolhatnám, de a történelem bebizonyította, hogy ezektől nem félni kell, hanem használni kell őket. Magunkhoz kell ölelni ezeket az új dolgokat. Itt van most a mesterséges intelligencia, amitől mindenki fél, de ebben az esetben is ki kell használni az előnyeit. Be kell vallanom, hogy én gyakran használom, például, ha szöveget kell írnom, vagy kicsit stilisztikailag át kellene rázni. Sokszor mintha az asszisztensem lenne.
Te melyik tábort erősíted: azokét, akik a kézzel fogható könyveket szeretik, vagy az e-book-rajongókét?
– Én a régi vágású táborba tartozom. Ha meg tudok szerezni egy könyvet nyomtatott formában, akkor csakis abban olvasom. Imádom az illatát, az érzést, ahogyan lapozok, megvan neki a varázsa. A magyar szakkönyvek kapcsán azonban más a helyzet, hiszen ha nincs lehetőségünk beszerezni, akkor ott van elektronikusan. Olyankor előveszem az e-book-olvasómat és úgy olvasok.
Vannak kedvenc könyveid, témáid?
– Nagyon is sok. Én az a típus vagyok, akinek van három könyve a hálószobában, kettő a fürdőben, meg úgy itt-ott hevernek a ház különböző pontjain. Mindig olvasok egy komolyabb hangvételűt, amely megmozgat és elgondolkodtat, de vannak ilyen rövid passzusok is, én csak WC-s könyveknek hívom őket, mert rövidek, tehát idézetek vagy rövid történetek, amit egy WC-zés alatt el lehet olvasni, addig sem a telefonomat nyomkodom. Nagyon szeretem a pszichológiai témájú könyveket, Almási Kittinek sok könyvét elolvastam, Orvos-Tóth Noémit is szeretem, de Popper Pétert és Máté Gábort is, a gyermekeim miatt pedig Vekerdy Tamást. A kedvenceim közé tartozik Frida Kahlo füveskönyve, Márai Füves könyve és Gárdonyi füveskönyve is. Emellett az életrajzi regényeket nagyon szeretem még. Sokszor olvasok olyan könyveket is, amelyeket a felhasználóink keresnek, hogy naprakész legyek. Ilyen volt az Arab szeretője is. Szóval, ha látom, hogy felkapták, azt elolvasom. Nálam abszolút X-es kategóriába tartoznak az olyan könyvek, amelyben gyerekszenvedés van, vagy a horror-, thrillertematikájúak, bár régen olvastam ilyeneket, de ma már mellőzöm.
Magyar Szó Taxi: Mi hozzuk a híreket!
Nyitókép: Kállai Göblös Nikoletta felvétele
