A topolyai Juhász Erzsébet Könyvtár igazgatója volt húsz évig, előtte szintén húsz éven át újságíróként a Magyar Szó napilapnál dolgozott. Nem mellékesen képzőművészeti szakújságíró, tevékenységét Nagyapáti Kukac Péter-díjjal jutalmazták, melyet az idei Topolyai Napok keretében vehet át.
A júniusban nyugdíjba vonult Náray Évát először arról faggattuk, mikor került kapcsolatba a könyvekkel és a könyvtárral. Még olvasni sem tudott, de szívesen lapozgatott otthon egy könyvet, amiben állatok képei voltak, és amiről később kiderült, hogy szerb nyelvű – mesélte –, és amikor olvasni megtanult, akkor viszont a topolyai könyvtárat is felfedezte, ami ott volt, ahol most a Művelődési Ház kisgalériája, a gyerekosztály pedig a színház bejárata mellett. Arra is emlékszik, nem úgy működött, hogy a gyerekek válogathattak, hanem konkrétan meg kellett mondani, ki mit szeretne olvasni. Emlékezetében az is megmaradt, hogy heti két alkalommal nyitott ki a gyermekkönyvtár, és amikor egyszer még aznap kiolvasta, és másikra szerette volna cserélni a könyvet, azt nem engedték meg neki.
Akkor azonban még nem fordult meg a fejében, hogy könyvtáros lesz. Később a Magyar Tanszéken a tanárképzés mellett, másodévben lehetett a fordítói vagy a könyvtárosi szak közül választani. Kabók Erika volt a szobatársa és mindketten a könyvtárosit választották. Abban az időben Juhász Erzsébet volt a könyvtáros, aki mindent tudott, ami ahhoz a területhez tartozik, de pedagógusként is kiváló volt. Döntésüket ez is befolyásolhatta. Amint befejezte az egyetemet, még nem is diplomázott, a Magyar Szónál kezdett dolgozni. Ez 1982-ben volt, és még akkor sem gondolta, hogy egyszer könyvtáros lesz. Pedig utólag úgy véli, nagyon jó döntés volt az, hogy beiratkoztak a könyvtáros szakra, mert ott az ember megtanulja a könyvek feldolgozását, elhelyezését. Hiszen nagyon nem mindegy, hogy egy könyv hova kerül, pontosan meghatározott helye van, amit az úgynevezett egyetemes tizedes osztályozás alapján jelölnek ki. Tapasztalatai szerint a szakma rendszeretetre, rendszerességre és pontosságra tanít. Jó tanáraik voltak: Pastyik László a bibliográfia tantárgyat tanította, dr. Csáky Sörös Piroskától szintén sokat tanultak.
Napilapunkban eltöltött éveire nem kis nosztalgiával emlékezik. Amikor kezdőként odakerült valaki a Magyar Szóhoz, mindenki az újvidéki rovaton kezdett, ott tanulta meg a szakma alapjait. Szerinte az a fajta segítség, amit ott kapott, minden szakma esetében fontos, ellenkező esetben azt hiszi a kezdő, hogy légüres térben van, vagy pedig, hogy mindent jól csinál, miközben nem. Később a művelődés és az oktatás rovaton dolgozott, majd Ács Józseffel a képzőművészet rovaton, amit meg is örökölt tőle. Azt követően néhány évig a Kilátót szerkesztette, miközben megszületett harmadik gyermeke.
2002 tavaszán felhívta Bábi Attila akkori topolyai polgármester, hogy nem szeretne-e a könyvtárban dolgozni. Először határozottan visszautasította, és hónapokig győzködték, mire elfogadta az ajánlatot.
– Nagyon nehéz döntés volt, még most is rossz rá visszagondolni, hogy mennyire nehezemre esett otthagyni a Magyar Szót. Végül aztán jó lépésnek bizonyult, mert itt egy olyan kis közösségbe kerültem, ami nagyon összetartó. Ritka, hogy valakinek olyan kegyben van része, hogy húsz évig olyan emberekkel dolgozhat, akik között nem azt mondom, hogy nincs vita, de soha nem volt irigység vagy rosszindulat. Egy nagyon összetartó kis csapat a topolyai könyvtárosok csapata. Nagyon jó volt velük dolgozni. Azt kell mondanom, hogy amit elértünk, az minden csapatmunka eredménye, mert másként nem lehetett volna – fogalmazott ezzel kapcsolatban.
A világ, és azzal együtt a könyvtáraknak a szerepe is változott két évtized alatt.
– Soha nem szabad szem elől téveszteni, hogy a könyvtár azért van, hogy az olvasók oda járjanak, könyvhöz jussanak. De már nemcsak könyvhöz, hanem információhoz kell jutni. Ma már nemcsak könyvben van információ, hanem millió más helyen. De a könyvek sem csak klasszikus papírformában vannak. A házi olvasmányok ma már letölthetők és olvashatók mobilon, táblagépen, laptopon, számítógépen. Teljesen mindegy, hogy papíralapú könyvet olvas, vagy a mobilján olvassa el a diák a János vitézt, az a fontos, hogy olvassa el! – fogalmazott Náray Éva, majd rámutatott arra is, hogy a topolyai könyvtárban, a fiókkönyvtárakban az elmúlt húsz év alatt számos fejlesztést sikerült megvalósítani. Egyik legnagyobb sikertörténet a Coder Club, az általános iskolás programozók köre, melynek tagjai világversenyeken vesznek részt.
Nyitókép: Náray Éva könyvtárigazgató a Mesterséges Intelligencia képekben című Coder Club-kiállítás megnyitóján búcsúzott munkahelyétől (Tóth Péter)
